tag:blogger.com,1999:blog-83961850811509200482024-02-07T13:18:56.347-08:00Wannabe - The Vamps(Brad Simpson) FanfictionAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/08876245601192893886noreply@blogger.comBlogger22125tag:blogger.com,1999:blog-8396185081150920048.post-1661351958607848102016-02-18T06:31:00.002-08:002016-02-18T06:31:23.143-08:00#Off (Sajnálom + technikai problémák)Sziasztok! Tartozom egy kis bejegyzéssel, és komolyan mondom, olyan mennyiségu bocsánatkéréssel, hogy már komolyan gáznak érzem magam :"DD<br />
Amint nektek is feltűnt, mostanában jó, ha havonta hozom az új részeket, ezt ti is nehezményeztétek, és én se vagyok igazán megelégedve az írási teljesítményeimmel. Mindig volt valami indokom, tanulás, stb, de az utóbbi időben főleg, a laptopom nem igazán működik jól, és komolyan el kell magam szánnom ahhoz, hogy leüljek elé és egy miniháború után írni is tudjak valamennyit. Igazából ez volt az, ami elvette egy kicsit a kedvem az írástól, mert mobilról meg nem tudnék írni, így maradtak a havonta részek, de sajnos sokszor azok is csúsztak. Tudom, hogy nagyon úgy tűnik, de a blogról egyáltalán nem mondtam még le, folytatni fogom, amint tudom. Szerencsére ha minden igaz, a szüleimtől hamarosan kapom egy új gépet, amivel majd megoldódnak a problémáim, de addog még biztos kell várnim 2-3 hetet, és sajnos ezáltal nektek is :( Én tényleg nagyon sajnálom, hogy csak ígérgetem, hogy mostantól majd rendesen lesznek a részek, de amint lesz rendes gépem, már tényleg nem fogok késni... Bocsánat, hogy ennyit várakoztatlak titeket, de kérlek, azért ne gelejtsetek el, amint tudok, visszajövök, es bocsánatkérésként biztos, hogy egy-két rész extra hosszú lesz :') Tényleg nagyon sajnálom, és köszönöm, hogy ennek ellenére is vagytok 12-en, akil rendszeresen fogyelitek az oldalt, és hogy lassan átlépjük a 9000 oldalmegjelenítest:) Szuperek vagytok, és még egyszer, tényleg sajnálom, igyekszem nem nagyon eltűnni :D<br />
Köszönöm, hogy vagytok,nagyon igyekszem majd behozni a lemaradást, és kicsit késve,de előre beígérek egy különkiadást is, a blog 1. Szülinapja alkalmából :)<br />
Xxx, SkylerAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/08876245601192893886noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-8396185081150920048.post-64632309303113022392016-01-31T07:41:00.001-08:002016-01-31T07:41:28.529-08:0018. Cause everybody knows it, and everybody knew before<div style="text-align: justify;">
Másnap reggel szó szerint padlón voltam. Mármint ott ébredtem fel. Előző este Conék szobájában több órás maratont tartottunk, valamikor fél négy körül dőlhettünk ki teljesen. A pólómnak állott pizzaszaga volt, és majdnem elhánytam magam, szóval feltápászkodtam, és visszavonultam a saját szobánkba. A többiek még húzták a lóbőrt, így nekem bőven volt időm letusolni. Miután kiszálltam a zuhany alól, felöltöztem, és benyomtam a tévét háttérzajnak, miközben a laptopommal voltam elfoglalva. Megnéztem az összes közösségit, ellenőriztem mindent, szerencsére egyik hírportál se volt hajlandó velünk foglalkozni, úgyhogy megnyugodtam, benyomtam a kedvenc Arctic albumomat, és megpróbáltam relaxálni, az elmúlt pár hét alatt igazán először. Majdnem bealudtam, amikor a kellemes dallamot egy éles, sípoló hang szakította meg. A Skype volt az, hívásom érkezett, nem is akárkitől. Natalie volt az, a nővérem. Mindig is nagyon jó volt a kapcsolatunk, még a kezdetekkor ő volt az első fotósunk. Sejtettem, miért hív, hiszen 3 hete egyáltalán nem kommunikáltam az otthoniakkal, úgyhogy behúzott nyakkal fogadtam el a videóhívást.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia - vigyorogtam bele a kamerába, amikor megjelent a képben</div>
<div style="text-align: justify;">
-Örülök, felhívtál, ahogy megígérted, mielőtt elhúztál itthonról - morgott a kamerába, de szinte azonnal felragyogott az arca, és stílust váltott - Mesélj már, mi van veled? Mi van veletek? Mikor jöttök haza? Anyuék meg vannak őrülve, szerintem örülj, hogy nincsenek itt, mert tőlük aztán rendesen megkapnád a magadét... Elfoglalt frontember vagy, a világ másik végén turnézol, alig van szabadidőd, de mégis hogy van pofád ahhoz, hogy ne telefonálj haza minimum kétnaponta? - röhögött fel - Viccelek, nyugi. Mondjuk ők nem, az is biztos... Nem hiszem, hogy valaha is elfogadják, hogy felnőttél... Velem még könnyebb volt, mert amikor betöltöttem a tizennyolcat még volt egy kiskorú manójuk akiről lehetett gondoskodni... - magyarázott, én meg megkönnyebbültem. Nem szokott honvágyam lenni az utazások alatt, de mindig jó hallani a hazai hangokat. - Mesélj már valamit!! - kiáltott rám nevetve</div>
<div style="text-align: justify;">
-Próbálnék, de három és fél perce szövegelsz - vágtam vissza szintén röhögve</div>
<div style="text-align: justify;">
-Abbahagytam. Mi van veled? Még mindig akkora állatok vagytok, mint mielőtt elmentetek? Minden oké veletek? James kapott már idegösszeroppanást a pókoktól? </div>
<div style="text-align: justify;">
-Minden oké, tök jó, már csak egy kicsi és a finálékoncert van hátra, próbálunk, meg minden, és már megkapta, igen - vigyorogtam</div>
<div style="text-align: justify;">
-Találtál már magadnak valami csinos ausztrál kiscsajt? - kérdezte ártatlanul, bennem azért mégis megakadt valami. Végül mégis úgy döntöttem, hogy nem kamuzok neki, hanem elmondom az igazságot, hátha mond valami bölcset, elvégre ő is lány, szóval miért ne... Végig figyelmesen hallgatott miközben meséltem, aztán amikor befejeztem, vagy fél percig hallgatott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szóval, hadd értelmezzem: Első este kicsit bepiálva leszólítottál egy lányt, aki elhajtott a francba, aztán leütött, közölte, hogy van barátja, te meg felkérted turista-útmutatónak, és azóta is járjátok a várost, de közben kiderült, hogy JACK a barátja, az a Jack, és egy seggfej, ők szakítottak, te részegen smároltál a csajjal, ők megint összejöttek, erre ő is megcsalta a lányt, és most várod, hogy kiderüljön az igazság?? - hadarta el, majd pár másodperc szünet után kegyetlen röhögésbe kezdett. Percek után már kissé megalázónak éreztem, hogy alig kap levegőt és fuldoklik a nevetéstől, de azért se akarta abbahagyni</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ez rohadt jó, beajánlhatlak az MTV-nek? Sikersorozat lenne belőle, és még a bandát is promózhatnánk vele - vigyorgott</div>
<div style="text-align: justify;">
-Most már azért befejezheted - meredtem a kamerába</div>
<div style="text-align: justify;">
-Oké, oké. Szóval nagyobb szarban vagy, mint azt valaha gondoltam volna. Mit akarsz csinálni? - kérdezte végül, aggódósra véve a figurát</div>
<div style="text-align: justify;">
-Fogalmam sincs - túrtam bele a hajamba. Szerintem még mindig elég nagy esélyem van győzni, csak bíznom kéne a terveimben - megvontam a vállam - Egy-két nap és lesz valami.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Én értem. A kérdés az, hogy tényleg akarod a lányt? Úgy igazán? - vonta fel a szemöldökét a nővérem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-.Igen, azt hiszem. Ez rohadt gázul hangozhat, de beleestem, meg akarom kapni, imádom, hogy ellenáll, hogy kedves velem, hogy gyönyörű, és legszívesebben... - kezdtem magyarázni, de belém fojtotta a szót</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó, ennyi elég, a többitől kímélj meg... - morogta - Szóval igen. Egyszer megnézném már magamnak ezt a Ceciliát. Ha tényleg kicsit kattos, mint ahogy mondtad, még kíváncsibb vagyok rá. Érdekel, vajon mit tudhat, hogy elvette az összes eszed - mosolyodott el - Jó lenne azért, ha még megeresztenél egy hívást, mondjuk mielőtt hazajöttök. Megmondom anyuéknak is, hogy élsz, és minden rendben.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Lehetne, hogy a többiről nem szólsz nekik? Nem akarom, hogy tudjanak róla, csak majd ha összejött minden- kértem, mire bólintott</div>
<div style="text-align: justify;">
-Persze, megértettem. Most ha nem akkora baj, elmennék aludni, mert rohadt fáradt vagyok - ásított a képernyőbe, majd elköszönt, és kinyomta a beszélgetést. Bezártam a Skype ablakot, és ránéztem az órára. Fél tíz, ideje átcsörömpölni és felkelteni őket. Hangosan bedörömböltem az ajtajukon, majd be is rontottam. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Normális vagy, ember? Hány óra van? - mordult fel Connor, és nekem hajított egy párnát. Aztán egy Playstation kontrollert is. Mindkettőt elkaptam, de a párnát visszajuttattam hozzá. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Felkelés-idő - feleltem - Fél tíz van, éhes vagyok, csináljunk valamit, próbálni kéne már nagyon, holnap koncert, ha elfelejtettétek volna - felpörögtem, ki akartam kapcsolni végre. Hagytam nekik fél órát, hogy összeszedjék magukat, én addig elbeszélgettem Soloval, és ittam egy kávét. A próbaterembe felé vezető úton még megálltunk egy pékségnél, és feltankoltunk kajával. A teremben még ráérősen megreggeliztünk, dumáltunk, hülyültünk, de aztán addig erősködtem, amíg elkezdtük a próbát. Persze mindenki meg volt lepve, az elmúlt időben nagyon nem volt rám jellemző, hogy magamtól próbálni akarok, de megnyugtattam mindenkit, hogy még normális vagyok. Nagyon jól haladtunk, és végre én is úgy éreztem, hogy kezd visszatérni minden a Cecilia előtti kerékvágásba. Végre megint csak az érdekelt, hogy mit csinálok, mit zenélek, és nem az, hogy vajon ő mit gondolhat. Délután három körül megérkezett a pizza is, amit rendeltünk, és rávetettük magunkat</div>
<div style="text-align: justify;">
-Natalie reggel felhívott - mondtam nekik két falat között</div>
<div style="text-align: justify;">
-Komoly? Mit akart? - Tris nem volt ilyen diszkrét, a szája teljes tartalmát átláttam, miközben beszélt</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ismeritek. Lecseszett, hogy miért nem hívtam eddig, aztán beszélt nekem egy fél órát - nem mondtam teljesen igazat, de nem akartam megint arrafelé terelni a témát</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nekem is haza kéne már üzenni, mert ha anélkül megyek haza, Sophie élve megnyúz - gondolkodott el James. Imádja a húgát, néha már túlságosan is, csodálkozom is, hogy eddig még nem beszélt vele. Con és Tris csak vonogatta a vállát, egyiküket se hatotta meg ennyire a családos sztori. Mindketten élvezik, hogy végre nem veszi őket körül senki, szóval ők addig örülnek, amíg nyugalmuk van. Szerencsére egyikük se hozta fel az új album dolgot, és egyikük se kezdett újra csesztetni a Jack-dallal. Nem igazán fűlött a fogam hozzá, hogy lejátsszak velük még egy meccset ez ügyben, mivel tudtam, hogy úgyse győznének meg. Visszaálltunk próbálni, de egy órával később be is fejeztük. Úgy döntöttem, ennyi elég volt, még holnap is lesz időnk, bár holnapra be van még szervezve egy fotózás és egy interjú a rádióban, korán reggel. Visszacuccoltuk a hangszereket a kocsiba, és visszahajtottunk a hotelhez. Az ablakból egy ismerős alakot pillantottam meg a hotel előtti padon ülni, úgyhogy amint megálltunk, kiugrottam a kocsiból és odarohantam hozzá. Cecilia a padon ült, lehajtott fejjel, és szinte zokogott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Cecilia! Mi történt?! - ültem le mellé a padra, és megpróbáltam átkarolni, de ellökött magától. Hát jó, ő nem ennyire érzelgős típus</div>
<div style="text-align: justify;">
-Megcsalt, érted?! Azzal a kurvával, aki odajött hozzánk az étteremben! BOSSZÚBÓL CSALT MEG!! Ezt nem hiszem el! - üvöltött zokogva, mire a fiúk is odajöttek mögém. A lányt nem zavarta a hirtelen megnőtt embermennyiség, mert épp azzal volt elfoglalva, hogy válogatott szidalmakkal fejezze ki a fájdalmát.</div>
<div style="text-align: justify;">
-De mi.. Honnan tudod? - kérdeztem, próbálva lenyugtatni</div>
<div style="text-align: justify;">
-Felhívtam Vivient. Tudtam, láttam Jacken, hogy valami bűzlik a sztoriban! Felhívtam a csajt, és képzeld, sose dolgozott semmilyen kisboltban, pláne nem Jackkel együtt! Felment az agyvizem és elrohantam Jack lakására, hogy kérdőre vonjam, mire elborult az agya, és bevallott mindent! Bosszúból, bosszúból képes volt lesmárolni egy tök random ribancot akit talált az utcán! Normális ez?! Ez nem normális! - kontrázott a saját szavaira, és idegesen megdörzsölte a szemét. A kézfején fekete festéknyomok látszódtak, az arcán két vékony csíkban folyt le a szempillaspirál. Még így is gyönyörű volt, bár látszólag a téboly kerülgette. A fiúk totál tanácstalanul ácsorogtak mögöttünk, Tristan odanyújtott egy zsebkendőt a lánynak, aki megtörölte a szemét. Még egyszer megpróbálkoztam, és óvatosan a karjaimba zártam Ceciliát. Már nem ellenkezett, viszont újra rákezdett a sírásra, és őszintén fogalmam sem volt, hogy ilyenkor mit kéne csinálnom. Eddig egyik barátnőm se kapott hisztérikus sírógörcsöt, na.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nézd, sajnálom... - kezdtem reflexből</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne sajnáld! Ő sajnálhatja! Ez egy pszichopata! Soha többet nem akarom látni! - kiáltotta, mire a kezem gépiesen kezdte simogatni a haját.</div>
<div style="text-align: justify;">
-O-óó - hallottam Con hangját a hátam mögül. Mellettünk egy taxi állt meg, és Jack ugrott ki belőle. A szemében megjelent egy nagyon erős indulat, amikor felmérte a látványt: A csaja, aki rájött az igazságra, az én karjaim közt sírja ki magát. Meg akartam ereszteni egy kárörvendő vigyort, de a levegő izzott a feszültségtől, mire odaért. Cecilia is ellökte magát tőlem, és rákiabált a fiúra</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit keresel itt?! Megmondtam, hogy nem akarlak látni! </div>
<div style="text-align: justify;">
-Ó, tényleg? Kidobsz, és rögtön rohansz a kis játékodhoz?! A fiúhoz, aki persze tökéletes, az angyal, a sztár, és nem mellesleg, akivel smároltál aznap éjjel a buliban? Ezt a részletet vajon miért nem mesélted nekem, Bradley? Vártál, és örültél, mert végig a te oldaladra billent a mérleg? Komolyan? Ennyi? Te magyaráztad nekem végig, hogy az igazság úgyis kiderül majd! Undorító féreg vagy, Simpson, egy utolsó patkány - lépett elém, és belevert az arcomba. Az agyamat elöntötte a vér, és nekiugrottam. Elestünk, és a földön folytattuk egymás püfölését. Megpróbáltam ott ütni, ahol a legjobban fáj neki, rúgtam, ököllel vertem, ahol csak értem. Ez az egész már régóta érett köztünk, talán amióta először találkoztunk itt. James, Connor és Tristan próbált minket szétválasztani, de nem ment olyan könnyen. Végül persze szétlöktek minket, én hátraestem és elterültem a füvön. Feltápászkodtam, és megtöröltem az orrom- folyt belőle a vér. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Normális vagy?! - kiáltott nekem James - Minek kellett ezt?! </div>
<div style="text-align: justify;">
-Kérdezd tőle - sziszegtem, és Jackre esett a pillantásom. Ő se járt jobban, szerintem én is betörtem az orrát, de azért ő is összeszedte magát, és felállt a földről. Ceciliára néztem, aki engem bámult. A szemébe néztem, és az aggodalom szikrája mellett felfedeztem mást is benne.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te tudtál róla, és nem szóltál?! - esett nekem - Mégis mióta tudod, hogy megcsalt? Honnan tudod?! Képes voltál elhallgatni előlem?! </div>
<div style="text-align: justify;">
-Nézd, én...</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem! Azt hittem, barátok vagyunk! Szólnod kellett volna! Tudod mit?! Te sem vagy jobb nála - mondta színtelen hangon, és a kezdeti Ceciliánál egy még hidegebb, még érzelemmentesebb Ceciliát ismertem meg. Halkan szipogva megfordult, leintett egy taxit, becsapta az ajtaját, és elgördült. Megsemmisülve álltam, és átkoztam magamban mindent, ami csak eszembe jutott. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne hidd, hogy ezzel végeztünk, Simpson - vetette oda Jack, mire megint felment bennem a pumpa</div>
<div style="text-align: justify;">
-Akarsz még, Williams?! Ha nem tűnt volna fel, vesztettél, soha többet nem akar hallani rólad, megcsináltad, magadnak köszönheted! - röhögtem a képébe, mire majdnem nekem ugrott, ha Connor nem kapja el hátulról</div>
<div style="text-align: justify;">
-Provokálsz? Hosszú távon kettőnk közül úgyis te húzod a rövidebbet. A média nem fog elsuhanni egy ilyen eset fölött, és talán a kis karrierednek nem tesz jót, ha szabadidődben régi jó barátokkal bunyózol - mondta megvetően, majd elfordult, és gyalog indult útnak. </div>
<div style="text-align: justify;">
-A jó édes *** életbe! - estem le a padra, ahol alig negyed órája még a lányt vigasztaltam, aki most kicseszettül be van rám rágva. Pedig annyira sínen voltam! </div>
<div style="text-align: justify;">
-Az a baj, Brad, hogy rohadtul igaza van. Elég sokat kell perkálni ahhoz, hogy ezt most elsimítsuk - túrt a hajába Tristan</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit csináljunk? Solo tudna segíteni, hogy akár csak egy kicsit, de enyhítsünk a sztorin?! - kérdeztem tőlük</div>
<div style="text-align: justify;">
-Attól függ, de egyelőre csak reménykedni tudunk, hogy az egész nekünk jön majd ki jól a végén.... - felelte Con, majd felálltam, és elindultam a hotelszobába, hogy sürgősen megoldást találjak az egész rohadt botrányra, ami akár a karrieremnek is véget vethet...</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08876245601192893886noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8396185081150920048.post-54711279153591781022016-01-03T07:46:00.001-08:002016-01-03T07:46:16.348-08:0017. So let sit and watch this burn<div style="text-align: justify;">
<i>Sziasztok! Boldog új évet mindenkinek! Nagyon-nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem az új résszel, tudom, hogy megígértem, hogy sietni fogok, és bocsánat, csak elég sok minden összejött az elmúlt hónapban, egy ideig gépem se volt, ahol írhattam volna, aztán az utolsó héten a tanárok se kíméltek, annyi időm nem volt, hogy bekapcsoljam a laptopot, a szünetben meg minimum ezer felé kellett szakadnom, de most végre van egy kis időm... :/ Azért remélem, tetszeni fog az új rész, majd jelezzetek vissza ;) Xxx Skyler</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Jack néma csendben, magához képest meglepően behúzott nyakkal ült a széken, és az asztal túloldaláról is tökéletesen láttam a gyöngyöző homlokán kidagadó ereket. Megpróbáltam elfojtani a régóta kikívánkozó, rohadtul kárörvendő vigyoromat, és magamtól nem is ment volna, de James jól irányzott bokán rúgása könnyeket csalt a szemembe helyette. Egy ismeretlen számára érdekes szituáció lehetett messziről. Egy srác baromi idegesen meghúzza magát a sarokban, egyszerre két lány mered rá zavartan, másik három fiú csendben az asztalt bámulja, én pedig könnyezek, a meghatottságtól (?) Persze erről szó sem volt, de már megszokhattam volna, hogy ez a turné nagyon nem olyan, mint az eddigiek, és azt is megszokhattam volna, hogy annyira képtelen helyzetekbe keveredem, mint valami bűnrossz reality-showban.. A kínos csendet továbbra se törte meg senki, én pedig már majdnem megszólaltam, amikor Cecilia ismét felemelte a hangját.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
-Jack, még egyszer megkérdezem, ki ez a lány?! - idegességében a kezével az asztalon kopogtatott, és szinte láttam, ahogy a fejében forognak a kerekek, ezerrel kombinál, biztos, hogy mindenre rájött már, csak nem akarja beismerni magának... Ahelyett, hogy örültem volna a helyzetnek, megsajnáltam a lányt. Vivien dicséretre méltó viselkedést tanúsított, mert az első kérdésnél abbahagyta a visongást, és befogta a száját, de azért láttam rajta, hogy kezd felmenni az agyvize, és fogalma sincs arról, hogy ki Cecilia...</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ez érdekes lesz - suttogta Con nagyon halkan a szemembe nézve, és el se tudtam képzelni, hogy mi lesz ennek a végkimenetele.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Eeeehhhh...- Jack megköszörülte a torkát, és látszott, hogy nagyon gondolkozik valami hihető alibin - Cecilia, ő itt Vivien, az egyik ööö... az egyik barátom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Barátod, mi? - Cecilia szemében olyan düh égett, hogy szerintem képes lett volna puszta kézzel kitekerni mind Jack, mind Vivien nyakát.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen, öhm... Egy ideig egy helyen dolgoztunk, akkor ismerkedtünk meg. Még nyáron... - blöffölt - Vivien, ő itt Cecilia, a barátnőm - küldött Viviennek egy átható pillantást, amitől a lány szeme kikerekedett, de inkább lenyelte, amit először mondani akart</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ő a barátnőd...? - kérdezte halkan</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen, az vagyok - mondta Cecilia továbbra is indulatosan - És te? Minek köszönhetjük a látogatást? Hol ismerted meg Jacket? Sokat találkoztatok? Jack, hogyhogy sose meséltél róla? </div>
<div style="text-align: justify;">
-Háát. Egyik nap összefutottunk Jackkel a parkban, és most is megláttam, hogy itt ül az étteremben.. Meg reméltem, hogy bemutat a fiúknak, ha már ilyen jóban vannak...</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jóban vannak? Tessék? - Cecilia felvonta a szemöldökét, és kérdőn nézett a barátjára. Az inkább nem reagált semmit, csak odafordult Vivienhez</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nos, Vivien... Bradet már ismered... -kezdte, mire Cecilia felkapta a fejét, és ezúttal rám nézett nagyon csúnyán</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te ismered a csajt?! Mindjárt megőrülök, komolyan.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát az túlzás, de ezt különben se most kéne... -motyogtam</div>
<div style="text-align: justify;">
-...A többiek pedig.. Ő ott Connor, ő Tristan, ő pedig James - sorolta a neveket Jack</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mármint én vagyok Tristan, ő pedig James - javította ki sértetten Tris, Jack pedig kissé beégett. Hát, inkább nem mondok semmit, csak ő lehet ekkora surmó, hogy még a neveket se tudja megjegyezni... Látszik, tényleg öribarik vagyunk. Cecilia szegény, látszott rajta, hogy nagyon nem érti az egészet, nem tudta, hogy most kéne-e gyanakodnia, vagy sem, de azért megtartotta a számomra már jól ismert, hideg tekintetét, és folytatta Vivien és Jack méregetését, de ezúttal időnként rám is küldött egy-egy alapos pillantást. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Nagyon örülök, hogy megismertelek titeket - Vivien egy varázslatos mosolyt ragasztott az arcára, ami leginkább vad vicsorgásnak hatott. Connoron látszott, hogy elöltötte az iszonyat, Tris kikerekedett szemekkel bámult a lányra, Jameset meg szerintem elfogta a hányinger. Ideje volt véget vetni az egész szituációnak, úgyhogy kotorászni kezdtem a kabátzsebemben, és kihalásztam három, kissé gyűrött autogramkártyát. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Izé, tessék, tartsd meg - nyomtam a kezébe, mire remegni kezdett, és bekönnyezett a szeme</div>
<div style="text-align: justify;">
-Úristen, köszönöm szépen - motyogta meghatottan, mintha legalábbis a kezét kértem volna meg</div>
<div style="text-align: justify;">
-Vivien, nem akarok rosszindulatú lenni, meg semmi, de éppen ebédelnénk, örültünk a látogatásnak, majd még biztos összefutunk valahol.. - sziszegte Jack, és úgy tűnt, kezd visszatérni a hangja</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó, persze, köszönöm szépen, az nagyon jó lenne - vigyorgott, majd intett egyet - Sziasztok! - majd kisétált az ajtón. A helyzetnek látszólag vége volt, de mindannyian tudtuk, hogy minden csak most kezdődik igazán. Tíz percig egyikünk sem szólt semmit, a fiúknak viszonylag hamar átkapcsolt az agyuk, és tovább zabáltak, de se Jack, se Cecilia nem evett egy falatot se, mindketten csak a villával piszkálták az ételt. Cecilia magában tovább pattogott, és agyalt, Jacken pedig szabályosan látszott, ahogy elönti a megkönnyebbülés. Ennyire azért nem lehet hülye, hogy ennyire nem ismeri a nőket, pláne a saját barátnőjét, vagy én nem tudom, de reméltem, hogy annyi esze még maradt, hogy fejben továbbgondolja az egész hazugságot, amivel be akarja etetni a lányt, mert Cecilia nem fogja ennyiben hagyni, az biztos... Eltelt még öt perc, már lassan én is végeztem a kajálással, amikor Cecilia felnézett a tányérjából, és visszafordult a barátjához</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szóval egy régi barátod, igaz? Semmi több? - faggatta, nekem pedig elegem lett abból, hogy folyton igazam van. Valaki fizethetne is érte, mert ez így annyira nem buli. Jacket láthatóan meglepte a hirtelen támadás, de összeszedte magát, és válaszolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen. Mmm. Még nyáron dolgoztunk együtt abban a kis vegyesboltban, tudod... </div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem, nem rémlik semmi... - felelte </div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne drámázz már! Három hetet dolgoztam ott, hogyne tudnád, mielőtt nyaralni mentünk! - Jack megrázta a fejét, én meg fejben kombinálni kezdtem. Ezek már több éve együtt vannak, de hogy nyaralni is voltak? Nem volt kedvem belegondolni, hogy ez mit jelenthet. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Ja, aha. Most már tudom. És miért nem meséltél róla soha? Nagyon érdekes lánynak tűnik... Biztosra veszem, hogy jól kijöttünk volna - mondta enyhe gúnnyal a hangjában</div>
<div style="text-align: justify;">
-Cecilia, mitől lettél most sárkány? - kérdezte Jack fennhangon, mire összevontam a szemöldököm. Az igen! Asszem a srác összekapta magát, a végén még ő fogja lecseszni a barátnőjét a jogos kérdezősködésért.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Minek neveztél? - kapta fel a vizet a lány, mi négyen a fiúkkal pedig kezdtük élvezni a műsort.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Miért akadtál ki? Minek kellett volna mesélnem róla? Te talán mesélsz mindenkiről, akivel valaha találkoztál? Miért nem mesélsz akkor rögtön minden egyetemi csoporttársadról?! Ennyi erővel... </div>
<div style="text-align: justify;">
-Oké, jogos. De te, Brad, te honnan ismered a lányt? - ugrott nekem, mire halványan elmosolyodtam. Most akár elmondhatom a teljes történetet is... Jack megajándékozott egy gyilkos pillantással, nálam van a jelképes hatalom. Végül aztán meggondoltam magam, sokkal érdekesebb, ha majd máshogy tudja meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem olyan rég a fiúkkal egyik délután kimentünk deszkázni az egyik parkba, és ott futottam össze Jackkel, aki meg nem sokkal előtte Viviennel. Ott találkoztam vele. Ennyi - vontam vállat pókerarccal</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szuper. Nagyszerű. Értem. Akkor ennyi. Mindenki jóllakott? Mert akkor mehetnénk is - nézett körbe Cecilia. Összeszedtük magunkat, kicsengettük a pénzt a pincérnek, és elindultunk. Cecilia vissza akart kísérni minket a hotelhez, szóval arrafelé kanyarodtunk, és a jó fél órás sétát beszélgetéssel töltöttük. Mármint én meg Cecilia. Persze ő közben végig Jack kezét szorongatta, aki néma csendben sétált mellette, Tris, James és Connor pedig leghátul csevegtek. Amikor odaértünk, megálltunk a parkolók előtt, és búcsúzkodni kezdtünk. Meglepő módon Ceciliától nem csak én, hanem a többiek is egy-egy ölelést kaptak búcsúzóul, amin mondjuk rendesen meg is lepődtek, ha nem jobban, mint Jack, aki majd' megőrült, amikor látta, hogy a barátnője végigölelget mindenkit. Amíg Cecilia a fiúkkal volt elfoglalva, én odaléptem a barátjához, és egész halkan megjegyeztem:</div>
<div style="text-align: justify;">
-Most nem mondtam el az igazságot, hidd el, pár nap és rájön máshonnan. Valószínűleg magától, mert te biztos nem fogod bevallani neki - mondtam megvetően - De hidd el, ő okosabb, mint hinnéd - fordítottam neki hátat, és visszasétáltam a többiekhez. Cecilia engem hagyott utoljára, és én is alaposan megszorongattam őt, beszívva a hajának édes illatát.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Terveztem még egy-két dolgot, szóval nyugodtan hívjatok, ha netán unatkoznátok a napokban - mosolygott, és leintett maguknak egy taxit. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát, öregem, te egyre mélyebbre ásod magad a szarban - közölte egyszerűen Connor</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mondtam már, hogy ne félts. Két napot adok neki, és rájön magától. Ismerem már annyira, hogy nem éri be ennyivel.. - feleltem, és belöktem a hotel ajtaját - Szerintem rendezzünk PS-maratont ma este - vigyorodtam el, lepacsiztam a többiekkel. Két nap múlva meglátjuk, mi lesz a végkimenetel.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08876245601192893886noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8396185081150920048.post-45889790707306621682015-11-22T06:34:00.001-08:002015-11-22T06:34:51.896-08:0016. He's got secret and he's telling you lies<div style="text-align: justify;">
Másnap egy ismerős dallam ébresztett. Miután konstatáltam, hogy a telefonom a hang forrása, megdörzsöltem a szemem, és tapogatózni kezdtem a készülék után. Mielőtt fogadtam volna a hívást, ránéztem a kijelzőre. <i>08:12</i> Úristen, de korán van...</div>
<div style="text-align: justify;">
-Halló! - szóltam bele rekedten, majd megköszörültem a torkom</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia, Brad! - köszönt egy ismerős, lágy hang, amitől a szívem a torkomba ugrott - Izé, bocs, ha zavarlak, csak kérdezni akartam valamit - folytatta Cecilia</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csak nyugodtan - motyogtam</div>
<div style="text-align: justify;">
-Na jó, szóval arra gondoltam, hogy mostanában megint elég sok minden összejött, és talán rátok fér egy kis kultúra - a hangjában még halványan benne volt a régi, megvető hangszín, de ez már mérföldekkel kedvesebb utalás volt - úgyhogy beszerveztem mára egy-két múzeumot, ha nektek oké.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Öhhhh, mindjárt szólok a többieknek - ásítottam, majd körbenéztem a szobában. James, Con és Tris is az igazak álmát aludta, utóbbi kettő a földön szundított, egymás mellett. Idilli kép.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hahó, itt vagy még? - szólt bele a kagylóba a lány </div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi? Ja, persze - rázkódtam meg - Bocs, csak most keltem, még bootol a rendszer - nevettem el magam halkan</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ó, bocs! Nem akartalak felkelteni. Na mindegy is, szóval mi lenne, ha tizenegyre elétek mennék? Aztán majd megyünk együtt tovább. És még valami: tudom, hogy most nem lenne szerencsés, meg minden, de azért muszáj elmondanom, hogy elmondtam Jacknek az egészet. A bulit.. - motyogta, mire felvontam a szemöldököm, és igyekeztem totál ártatlan hangon válaszolni</div>
<div style="text-align: justify;">
-Uh, tényleg? - nem akartam elmesélni neki a tegnapi incidenst, meghagyom ezt a feladatot annak a balféknek</div>
<div style="text-align: justify;">
-Sajnálom, de muszáj volt! De azért nem mindent mondtam el teljesen... Azt mondtam, hogy egy ismeretlen srácot csókoltam meg. Ha elmondtam volna, hogy te voltál az, tuti meg akart volna ölni téged, és azt meg nem akartam... - mondta halkan, aztán újra felemelte a hangját - Szóval hogy most is itt van nálam, csak épp leugrott reggelit venni, de hogy ő is jönne velünk ma... Ha nem baj... - a hangja várakozón csengett, én pedig beletúrtam a hajamba. Kénytelen leszek igent mondani, mást úgyse tehetek, azért kiéreztem a hangjából, hogy ezt csak költői kérdésnek szánta. A végén még az is lehet, hogy valami kisül belőle...</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó, persze, nem gond - válaszoltam könnyednek szánt hangon</div>
<div style="text-align: justify;">
-Akkor tizenegyre ott leszünk értetek - nyomta ki a mobilt, én pedig hátravágtam magam az ágyamon. Érdekes nap elé nézünk, az biztos... De Jack ezek szerint még nem mondta el neki. Sőt, még volt pofája nála aludni azután, hogy megcsalta. Erre a gondolatra egy kicsit összeszorult a szívem. Nem akartam elképzelni, ahogy összeölelkeznek, ahogy Cecilia Jack karjai közt alszik el. Baromira nem akartam elképzelni ezt az egészet, de a gondolatok csak egyre beférkőztek az agyamba. Egyre ment fel bennem a pumpa, és most először éreztem türelmetlenséget. Nekem kellene vele aludnom, és én leszek az, aki majd vele fog. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit akart? - kérdezte egy szintén rekedt hang a padlóról. Tristan lassan kinyújtózott, majd lerúgta magáról Connor lábait</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mmmmm. Ne utálj annyira feltűnően, de ma múzeumba visz minket.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ez komoly? - meredt rám - Brad, ha vége ennek az egésznek, el se tudod képzelni, mi mindent fogsz nekem megfizetni... - kezdte, de a szavába vágtam</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó, jó, persze, kösz - mondtam gyorsan</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mind a hárman rohadtul önfeláldozóak vagyunk, hogy mindezt bevállaljuk, csak miattad, holott biztos találnánk jobb programot.... - kezdte fényezni magát, mire elröhögtem magam</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hogyne. Tizenegyre itt van értünk. Jackkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nocsak, valaki elfelejtett megemlíteni a kisasszonynak egy aprócska tényt? - nézett rám csodálkozva</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem lepődöm meg, gyávább, mint amilyennek tűnik - vontam vállat - de a mai nap épp ezért lesz érdekes - vigyorodtam el </div>
<div style="text-align: justify;">
-Aha. Csak aztán a végén nehogy megégesd magad - kerekedett ki a szeme, és rám nézett</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne félts engem, nem fogom. Na, keltsük fel a két Csipkerózsikát. Enyém a borotvahab, tiéd a párna - ördögi mosoly ült a fejemen, és Tristan arca ugyanezt tükrözte vissza. Kijött belőlünk a két óvodás, és mindketten elindultunk a saját kis akciónkra. Én halkan kihoztam a habot a fürdőből, és megindultam James felé. Óvatosan telenyomtam a kezét, aztán óvatosan ráfújtam az arcára. A hatás nem maradt el, James rögtön arcon vágta magát a tenyerével, és kipattantak a szemei. Ezer éves trükk, de mi minden alkalommal eljátsszuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Kösz - köpködte a habot James, miközben a tiszta kezével a fejét próbálta letörölni. Már majdnem sikerült az egész arcát tisztára varázsolnia, amikor eszébe jutott egy ötlet - Most megyek és megborotválkozom - vigyorodott el, és a habot megpróbálta visszakenni a fél fejére. Hogy én hogy utálom, hogy ébredés után két perccel már rögtön topon van! Közben Tristan, aki eddig azon tanakodott, hogy egy párna segítségével hogy lehetne felébreszteni Cont, akit még a folyamatos röhögésem se keltett fel, megunta a gondolkodást, és nemes egyszerűséggel hozzávágta a párnát.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi a... - rándult össze Connor, majd felült - Te voltál az? - kérdezte Trist, aki megállás nélkül vihogott. Persze nem kellett több, Con rögtön letámadta, úgyhogy ők elvoltak egy darabig. James időközben kisétált a fürdőből, és kirángatott a szekrényből egy pólót.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ja, majd elfelejtettem - fordultam hozzá - Tizenegykor Ceciliával és Jackkel közös múzeumnézés - néztem rá széles vigyorral</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hurrá! - vigyorodott el kényszeredetten ő is - A csajod jobbnál jobb programokat tud kreálni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tízre aztán összeszedtük magunkat. Szobaszervizen kértünk reggelit, majd tíz ötvenkor én is elkészültem. Magamra kaptam az Arctic Monkeys pólómat, amit legtöbbször a koncerteken veszek fel (nem véletlen, a kedvencem), meg egy farmert, aztán beletúrtam a hajamba, fésű gyanánt. A fiúk nyomában kisétáltam az ajtón, és beszálltam a liftbe. A földszintre érve már láttam őket. Jack szinte ádáz vigyorral pillantott rám, miközben fél kézzel Cecilia derekát karolta át. Amikor megpillantott minket, Cecilia kibontakozott az öleléséből, és elénk sietett. Ha azt mondom, gyönyörűbb volt, mint valaha, nem túlzok. Ez baromi nyálasan hangzik, de tényleg. Legszívesebben ott helyben nekiestem volna, de talán majd később... Vékony, világos farmert viselt, ami ellensúlyozta a sötét, hosszú haját, ami kibontva omlott a hátára. Virágos, bő felsőjére rávett egy bőrkabátot, és istenien nézett ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Sziasztok! - mosolygott ránk, legfőképp a többiekre. Nem tudom, talán ráérzett, hogy ők annyira nincsenek elragadtatva tőle, de láttam rajta, hogy be akar vágódni náluk. A többiek sorban elmotyogtak egy-egy köszönést, de Jack csak általánosságban biccentett egyet. Pár perc ácsorgás után Cecilia szólt, hogy akár indulhatnánk is. Gyalog mentünk, mert a múzeum ugyanabban a városrészben van, és felesleges lett volna ezért buszra szállni. Körülbelül húsz perc séta után megérkeztünk a helyszínre. A múzeum valami művészeti cucc volt, és kívülről elég szépnek tűnt. Odabent Cecilia intézte a jegyeket, Jack pedig tőlünk másfél méterre ácsorgott, és olyan mogorva képet vágott, hogy ha nem ismertem volna, tuti biztonsági őrnek nézem. Miután beszabadultunk az első terembe, Cecilia rögtönzött tárlatvezetőként azonnal sorolni kezdte, hogy mi mindent lehet látni majd a múzeumban, melyik festmény miért érdekes, melyik szobor miért és honnan került ide, milyen művészeti alkotások melyik korból valóak.... Szerintem egyedül James volt az, aki tényleg figyelt, mert bár ő se lelkesedett az ötletért, de a törit legalább szereti. Másfél óra után, amikor még mindig csak a felénél jártunk az egésznek, nagyon kezdtem unni magam. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Úgy kábé meddig kell nézni egy szobrot? - nézett rám Connor megrökönyödve. Én ugyanolyan tanácstalanul néztem vissza rá. Tristan már rég feladta, és minden teremben leült az első székre, amit talált. Az én egyetlen szórakozásom is az volt, hogy Jacket figyeltem, aki viszont folyamatosan vagy rajtam, vagy Cecilián tartotta a szemét. Összességében nagyon unalmas volt, pedig én nagyon igyekeztem jó képet vágni hozzá. Valami csoda folytán aztán mégis a végére értünk az egésznek, és a kijárat előtt ránk pillantott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Na, hogy tetszett? - kérdezte a lány, mire figyelmeztetőleg oldalba könyököltem Connort, hogy ne gyilkos tekintettel jutalmazza a kérdést. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Nagyon részletes volt - mosolyogtam rá a diplomatikus válaszomat követően. James erősen bólogatott a háttérben, bár azért az utolsó tizenöt percben már rajta is felfedeztem a halálos unalom jeleit. Nincs mese, komoly három óránk volt. Connor és Tristan inkább csak csendben maradt, és magukra erőltettek egy-egy meggyőzőnek szánt vigyort. Cecilia simán bekajálta, és megkönnyebbülten sóhajtott egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jaj de jó, akkor örülök. Lassan ebédelni is kéne valamit, mit szóltok, jó, ha egy közeli pizzériába megyünk?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Bármi jó - mosolyogtam rá, és az ebéd szó hallatán a többieknek is megenyhült a tekintete. Persze a válaszomért cserébe Jacktől kaptam egy nem túl bizalomgerjesztő oldalpillantást, ám elmúlt az az idő, amikor ez még érdekelt. A kajáldához vezető út roppant szórakoztató volt. Én Ceciliával csevegtem totál felszínes dolgokról, miközben Jack szinte felnyársalt a tekintetével. A fiúk közben azzal ütütték el az időt, hogy Jackkel próbáltak kommunikálni, különösen James, de ez is érdekes kudarcba fulladt. A helyszínre érve viszonylag gyorsan kikértük az ételt, és amíg elkészült, a szokásos közösségimédiás játékot játszottuk. Az egyik pillanatban Jack arcából kifutott minden vér, és hirtelen lehajtotta a fejét. Nem volt szerencséje, mert két másodpercen belül megállt az asztalunk mellett valaki, akit bár csak egyszer láttam, mégis beleégett az emlékezetembe. Valaki, aki, miután felismert minket az asztalnál ülve, elkerekedett szemmel nyitotta a száját, és visítva hadarni kezdett</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te jó ég, Jackie, már mindenhol kerestelek! Azt mondtad, felhívsz! - kezdte, Tristan és Con pedig lehajtott fejjel, rázkódó vállal röhögni kezdett. James megütközve meredt a lányra, azonban Cecilia döbbenete még ennél is nagyobb volt. Az arcán váltakoztak az érzelmek, és megnémulva bámulta a lányt. - És OMG, te tényleg ennyire jóban vagy velük?! Húúúúú, bemutatsz nekik, Jackie?! Legyél úriember! - visongott, Cecilia arcára pedig ráült a gyanú és a beismerés, és ezzel együtt valami leírhatatlan érzés</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jack, ki ez a lány?! - szórt szikrákat a szeme, és ránézett a barátjára. Majd pillantását ugyanazzal az indulattal továbbvitte, és alaposan végigmérte a továbbra is átszellemült arccal, de immár egy kissé zavartan álldogáló Vivient. </div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08876245601192893886noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8396185081150920048.post-44862173936912014022015-11-08T06:32:00.001-08:002015-11-08T06:35:02.566-08:0015. If i gotta tell you why, it's only gonna make you cry<div style="text-align: justify;">
<i>Sziasztok! Igen, ez most egy elég párbeszédekben gazdag rész lett, remélem azért tetszeni fog, és hogy nem késtem sokat vele :) Ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után... ;) Xx Skyler</i><br />
<br />
Ahogy feléjük igyekeztem, úgy borult el az agyam egyre jobban. Millió kérdés és válasz keringett a fejemben, de a legelső dolog, amit éreztem, az az volt, hogy mindenképp meg kell fejelnem Jacket, jó alaposan. Még hallottam a srácok kiáltozását, de azt is kizártam a fejemből. Nem futottam, csak egy elég gyors tempójú sétával kívántam odaállni eléjük, és beolvasni ennek a balfasznak, vagy csak betörni az orrát, hogy melyiket, azt nem döntöttem el, majd ahogy jön... Félúton járhattam, amikor Tristan utolért, megragadta a karom, és hátrafordított.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne menj oda, mit akarsz?! - kiáltott rám - Ha most lekeversz neki egyet, attól nem lesz jobb, maximum Cecilia is megtudja, hogy betörted a barátja fejét, és akkor majd cseszheted!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Eressz el, hát nem leszarom szerinted?! - méltatlankodtam, és kicsavartam a karom a szorításából - Haver, ne avatkozz ebbe bele! - emeltem fel a hangom</div>
<div style="text-align: justify;">
-De te se! - kiabált vissza</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ha nem látnád, épp most csalja meg a barátnőjét! </div>
<div style="text-align: justify;">
-Én értem, de te tényleg ennyire hülye vagy?! Magad ellen játszol! - kiáltott utánam csalódottan, de nem foglalkoztam vele. Egyvalamiben viszont igaza volt. Nem verhetem össze Jacket, akkor se, ha már ráférne egy kiadós verés. Egyelőre sajnos még kénytelen leszek az elegáns utat választani, de eljön még az idő, amikor megunom, és prosztó módon bemosok egyet neki. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Oh la la - álltam meg előttük. Egy percig féltem attól, hogy esetleg tévedek, és nem is Jack az, akit lerohanni készültem, de nem így volt. A szemében döbbenet ült, láthatóan teljesen meglepte az érkezésem, zavartan lehajtotta a fejét. A lány, akinek azelőtt elmélyülten tanulmányozta a száját, alacsony volt, alacsonyabb, mint Cecilia, és rövidebb, hullámos, világosbarna haja volt, amiben semmi, de semmi különleges volt, ellentétben a lányéval, akit szeretek(és akit Jack az imént csalt meg, khm), a pilláit rebegtetve nézett rám, aztán valami megváltozott az arcán.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Úúúúúúúristeeeeen, te Bradley Simpson vaaaaagy! - kezdett valami éktelen visításba, és felváltva nézett hol rám, hol Jackre. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Öh, hát izé. Ja - meredtem rá, és esküszöm, ő volt az első rajongó, akitől elkapott a hányinger, pedig találkoztam már pár érdekes emberrel, kezdve a lánnyal, aki feldobta a melltartóját a színpadra egy amerikai koncerten...</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jackie, te ismered Brad Simpsont?! - vinnyogott a lány folyamatosan, a fiú meg legszívesebben elsüllyedt volna. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Volt szerencsénk egymáshoz, igen - segítettem ki, mire Jack erőt vett magán, és sóhajott egyet, majd megszólalt</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ööööh, kettesben tudnál hagyni minket, izé, Vivien? - kérdezte, mire majdnem megszaladt a jobb öklöm. Smárol egy csajjal, akinek még a nevét se tudja biztosan, miközben várja a barátnője. Taps. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Kérhetek egy autogramot, léééégysziiii! - nézett rám a lány, én pedig vonakodva, de elvettem tőle egy tollat, és aláírtam a telefontokját. Összességében ez volt a valaha volt legszürreálisabb élményem. Aláírást osztogatok egy lánynak, akivel a gyerekkori haverom, aki mára csaknem az ellenségemmé vált, megcsalta a barátnőjét, aki viszont megcsalta Jacket, pont velem, én pedig belezúgtam. Te jó ég! Miután a csaj szélesen vigyorogva elsétált, én odafordultam drága "barátomhoz", és a szemébe néztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem szeretnél valamit mondani? - kérdeztem fenyegetően</div>
<div style="text-align: justify;">
-Neked? Véletlenül se. Semmi közöd a magánéletemhez, szóval örülnék, ha kiszállnál belőle - felelte ingerülten, és a helyzetéhez képest túlzott bátorsággal. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Nincs?! Nekem nem úgy tűnt, Williams! Az arcod elég nagy ahhoz képest, hogy mondjuk, nem is tudom, nem jó lánnyal csókolózol! - azt hiszem, talán elég hülyén fogalmaztam meg, indulatosan sose tudtam olyan jó szövegeket lenyomni, mindenesetre majdnem elröhögtem magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem jó lánnyal? - Jacknek sikerült is, a képembe röhögött - Mire gondolsz? Nem tartozik rád, hogy kivel smárolok, és kivel nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tőlem adhatod a nagymenőt, de nagyobb szarban vagy, mint hinnéd! - ordítottam rá - Ha az emlékezetem nem csal, van egy barátnőd, akit Cecilia Harpernek hívnak, és két napja jöttél vele újra össze! Rémlik már valami, vagy pofozzalak fel, hátha egy erős ütés segíteni fog emlékezni?! </div>
<div style="text-align: justify;">
-Téged mégis miért érdekel ennyire, hmm? Nehogy megpróbáld beadni nekem, hogy csak azért, mert te ekkora jószívű hős vagy, mert nem veszem be! </div>
<div style="text-align: justify;">
-Cecilia a barátom, és ha nem így lenne, akkor se lenne semmi közöd hozzá, hogy miért! Nem vagy olyan helyzetben, hogy beszólogass, gondoltam, emlékeztetlek rá, mert úgy tűnik, mintha épp megcsaltad volna a csajodat!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Na és aztán? Ő is megcsalt engem! - kiáltotta, mire megállt bennem az ütő. Honnan tudja...?! De ha tudja, miért nem ugrott még nekem?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Megcsalt? Azért ne túlozz már! - szóltam vissza, remélve, hogy valami csoda folytán nem tudja, hogy kivel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ő mondta, könyörgöm! Lesmárolt egy srácot valami diszkóban tegnap este! Szerinted az nem számít megcsalásnak? - hőbörgött - És különben is, te erről meg honnan a picsából tudsz?! - szaladt fel a szemöldöke</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szerinted nekem nem mondta el?! Szerinted nem én voltam az első, aki tudott róla? Nem hozzám rohant tanácsért?! - hazudtam - Vajon honnan tudok róla, te eszetlen! A barátnőd jobban bízik bennem, mint benned! Nem fáj ez egy kicsit? - vigyorogtam megvetően</div>
<div style="text-align: justify;">
-Akkor is csókolózott valakivel! Nekem ennyi erővel nem szabad? - kérdezte emelt hangon, és pont olyan benyomást keltett, mint egy dacos négyéves. Kedvem lett volna tényleg felpofozni, vagy legalább sarokba állítani, hátha észhez tér. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Annyira nevetséges vagy, könyörgöm! - kiabáltam - Részeg volt, nem volt józan, rohadt sokat ivott! Soroljam még a szinonimákat, vagy megérted, hogy nem volt magánál! Te nem smároltál még részegen? Nem tudta, hogy mit csinál! És te erre, bosszúból, teljesen tudatosan lesmárolsz egy talált ribancot, aki az utadba került? Ráadásul egy rajongónkat? Azt hittem, utálsz engem, erre pont egy fanatikus lánynál végzel szájnyálkahártya-vizsgálatot? Ejnye, azt hittem, ennél nagyobbak az igényeid, mindenesetre hadd gratuláljak - tapsoltam kettőt, és a hangomból sütött a megvetés és a harag. Láttam, ahogy megfeszült a karja, de én azért még rátettem egy lapáttal.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hajrá, ha meg akarsz verni, itt vagyok, rajtam aztán nem múlik - nevettem rá gúnyosan - Úgy látszik, 10 év se volt elég ahhoz, hogy megtanuld, hogy a szégyent nem lehet leküzdeni verekedéssel. Ég a pofád, és most bevernél érte, hátha elmúlik? Nyugodtan, ígérem, nem fogok ellenkezni. De a dolgok nem múlnak el ennyitől. Megcsaltad a barátnődet, mert lesmároltál egy másik csajt, sőt, ki tudja, talán félre is dugtál. Viszont ezekről nem én tehetek, én csak szembeállítalak a saját dolgaiddal, amiket te csesztél el- tártam szét a karom, mire ő leengedte az övét. A homlokán továbbra is lüktetett az ér, de már legalább nem akart megverni a saját hibáiért. </div>
<div style="text-align: justify;">
-És most mit akarsz csinálni? - kérdezte tőlem, látszólag hitetlenül, de kiéreztem a hangjából a félelmet - Rohansz, és elmondod neki, hogy aztán azonnal megkaphasd? </div>
<div style="text-align: justify;">
-Nocsak, valaki ennyire fél attól, hogy lapátra teszik? Meghagyom neked a megtiszteltetést, hogy a szemébe nézhess, és elmondhasd neki, hogy szarsz a fejére. Ekkora magas labdát nem hagyok leesni. Mondtam már neked jó párszor, hogy tudok várni.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csak nehogy aztán a végén kifuss az időből - vetette oda megvetően - Emlékeztetlek rá, hogy rohadtul nem itt laksz, és hamarosan vége a kis turnédnak, utána pedig már baszhatod - röhögött ki</div>
<div style="text-align: justify;">
-Gondolod, hogy két és fél hét nem lesz elég? - vontam fel a szemöldököm - Egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy több is, mint amennyire számítottam. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Majd meglátjuk. - mondta, majd hátat fordított nekem, és elvonult. Egyszerre szakadt ki belőlem minden düh, feszültség, várakozás, és minden, ami felgyülemlett bennem. Elröhögtem magam, először elég halkan, aztán kész voltam, nem bírtam abbahagyni. Folyamatosan röhögve sétáltam vissza a többiekhez, akik idegesen és kérdőn néztek rám, de én még nem értem a végére. Cirka öt perc elég volt ahhoz, hogy lenyugodjak, bár azt hiszem, addigra a többieknek pont kétszeresére nőtt a vérnyomásuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jól szórakozol? - kérdezte végül Connor, idegességében egy jégkrémpálcikát rágva, én pedig megtöröltem a szemem, ami bekönnyezett a nevetéstől</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó, hajlandó vagy elmondani, hogy mi történt, vagy ne akarjunk róla tudni? - nézett rám Tris, James pedig úgy nézett rám, mint aki olvasni akar a gondolataimban.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Olyan az élet, mint egy kibaszott komikus szappanopera - böktem ki, majd mivel továbbra is értetlenül néztek rám, belekezdtem a mesélésbe. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Szóval dacból visszacsalta. Ez kész - röhögte el magát James, belegondolva a helyzet abszurditásába. Igazából kíváncsi voltam a véleményére, mivel megcsalásból neki is bőven kijutott még régebben. Volt egy barátnője, Kirstie, aki egyszer csak megunta, és megcsalta őt. Később persze megbeszélték a dolgokat, és azóta se veled, se nélküled kapcsolatban élnek, ami azt jelenti, hogy ha ráérnek, akkor épp járnak, de ha nem, akkor meg nem. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Ez hülye - esett le Trisnek is - És mi lesz ezek után? - komolyodott el az az arca</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát, azt nem tudom. Ajánlom, hogy legyen annyi bátorsága, hogy személyesen mondja el Ceciliának, és ne nekem kelljen közölnöm ezt vele. Hogy utána mi lesz? Azt nem tudom, de valószínűleg szakítani fognak. Onnantól kezdve pedig csak rajtam múlik minden - vontam vállat, és igyekeztem ezt minél egyszerűbbnek beállítani, holott sejtettem, hogy azért ez nem pont ilyen könnyű. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Sok sikert, haver. Ha ennek vége, én tényleg szeretnék őszintén röhögni ezen - adott egy vállast Con</div>
<div style="text-align: justify;">
-Kösz - nevettem fel. Pár perc hallgatás után Solo kedvesen megkérdezte, hogy nem akarunk-e visszahúzni a hotelba, ha már ilyen jól kibeszélgettük magunkat. Nem volt ellenvetés, összeszedtük a deszkákat, majd némán végigültük a visszautat. A szobába érve ledobtam magam padlóra, és kérdőn néztem a többiekre.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Pizza? - tettem fel a költői kérdést</div>
<div style="text-align: justify;">
-Pizza - ordították vissza, aztán átadtuk Jamesnek a terepet. Mindig ő rendel mindent, ez már megszokott. Amíg a vacsorát vártuk, nézhető filmek után kutattunk a tévé videótárában. Elég jól elvitatkoztunk, de amint behozták a kaját, azonnal megegyeztünk. Mondtam már, hogy az étel az első helyen áll? Éjjel kettőig filmeztünk, nekem pedig volt időm gondolkozni közben. Jack elkövette az első hibáját(a másodikat, ha úgy nézzük, hogy az első az, hogy létezik), és innentől valami meg fog változni. Az, hogy a változás milyen irányú lesz, arról nekem kell gondoskodni. </div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08876245601192893886noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8396185081150920048.post-18139892517418214832015-10-24T06:00:00.002-07:002015-10-24T06:00:52.539-07:0014. Let's talk about your boyfriend...<i>Sziasztok! Először is megint tartozom egy bocsánatkéréssel, mert megint megvárattalak titeket. De sajnos suliidőben alig marad időm az írásra, ezért egy ideig még mindenképp ilyen időközönként tudok majd új részt hozni :( A két hetet igyekszem majd betartani, nem nagyon szeretnék azon is túllógni, már ami két rész között eltelt időt jelent, remélem, sikerül is majd. Azért sietni fogok, és igyekszem majd minél több időt keríteni az írásra :) Remélem ez a rész is tetszeni fog, ne felejtsetek el visszajelezni ;) Xxx Skyler </i><br />
<br />
<br />
-Mindent elmondtál nekik, igaz? - csuktam be magam mögött a hotelszoba ajtaját, és kérdőn meredtem Jamesre, valamint Connorra és Tristanre.<br />
-El hát. De most komolyan, nem is te lennél - röhögte el magát Tris<br />
-Smároltatok? Nem hiszem el, és még ezek után se hagyja ott azt a balfaszt? Bradley, szerintem felejtsd el - tett rá egy lapáttal Con<br />
-Főleg azt szeretem bennetek, hogy annyira kedvesek és segítőkészek vagytok - vettem ki a hűtőből egy dobozos kólát, majd leültem az ágyamra és felnyitottam<br />
-Amúgy sikerült megbeszélni? - kérdezte James, miközben az arcomat fürkészte<br />
-Hát nem nagyon volt mit megbeszélni - néztem rá hülyén - szegény annyira be volt tojva, majdnem elbőgte magát, hogy "Úúúristen, megcsaltam Jacket, pedig most jöttem vele újra össze". Sok választásom nem volt, kénytelen voltam megnyugtatni, hogy az égvilágon semmi komoly nem történt tegnap éjszaka - mondtam keserűen, mire bólintott egyet. Azt hiszem, talán mindannyian felfogták, vagy átérezték, amit mondtam, mert felhagytak a szívatásommal. Egyelőre, legalábbis. A következő 10 percben egyikük sem szólt egy szót se, én pedig a mobilommal voltam elfoglalva. Amikor meguntam a kussolást, felnéztem, majd elröhögtem magam.<br />
-Azért ennyire ne sajnáljatok már. Elég az, ha én sajnálom magam - húztam el a számat - Csináljunk már valamit, szarráunom az agyam. Előttünk van egy éjszaka, meg egy fél nap - láthatóan megzavarodtak a hirtelen váltástól, de nem láttam, hogy annyira bánnák, ha végre elmennénk valahova...<br />
-Jó, tőlem.. - vont vállat Tris - De ugye eszedben sincs most elhívni Ceciliát... - nézett rám gyanakodva, bár szerintem a felé küldött pillantásomból leszűrte a választ. Dehogy van.<br />
-Ezer örömmel mennék valahova - felelte James<br />
-Jó, valami ötlet? - bólintottam, aztán vártam a tippeket. Mert hogy nekem semmi konkrét tervem nem volt.<br />
-Valamennyit gyakorolni is kéne, nemsokára megint kiskoncert - gondolkozott Con. Na igen. Az ausztrál turné alatt három kiskoncert(mi hívjuk így, de csak azért mert ez nem egész estés), és egy nagy, a finálé van beszervezve. Persze ilyenkor mindig jöhetnek pluszok, hosszabbítás, de jelenleg semmi ilyenről nem tudunk.<br />
-Persze, kéne, de most szórakozni akarunk, nem? - kérdezte James - próbálni később is tudunk, meg a dalokon gondolkozni. Egyébként a javaslatom a következő: Legelőször elmehetnénk enni, mert az jó, és mert éhes vagyok - itt elröhögtem magam, sejtettem, hogy ez lesz a legelső program - Utána pedig elmehetnénk valahova kirándulni, ahol békén hagynak minket. Csak induljunk el gyalog, aztán valahova eljutunk.<br />
-Zseniális tervek - meredt rá Connor<br />
-Ha nem jó, akkor rukkolj elő te is valamivel - vont vállat James sértődötten<br />
-Nehogy már ezen összevesszetek - lépett közbe Tristan, én meg kiröhögtem őket - Először tényleg menjünk el kajálni, aztán ott majd kitaláljuk, hogy mi legyen.<br />
Nem sokkal később már egy étteremben ültünk, és a rendelést vártuk. Megint olyan volt, mint régen. Con Snapchat videókat készített a rajongóknak, Tris a hajából próbálta kihalászni a villát, amit belerakott(?), én őt videóztam, ami aztán persze Instagramon landolt, James pedig a Twittert kezelte. Ez már valamiért bevett szokás nálunk, hogy kajára várva a közösségi oldalakat építjük, talán ez is bizonyítja, hogy sok tekintetben mi is csak normális húszévesek vagyunk. Fél lábbal még a gyerekkorban, de félig már az életben. Hát, ahogy elnéztem a társaságon, mi még leginkább két lábbal a gyerekkorban táncolunk, de nem volt időm elmélyedni a gondolatokban, hanem inkább segítettem kivarázsolni azt a villát Tristan hajából, folyamatosan nevetve. Amint a pincér meghozta a kaját, minden más a háttérbe került. Kissé kaja központúak vagyunk, mind a négyen, úgyhogy amint elénk rakták az ételt, úgy estünk neki, mint akik hetek óta nem ettek. Én is örömmel tömtem magamba valami ausztrál specialitást, aminek nem tudom a nevét, de finom volt, James viszont láthatóan a mennyországban érezte magát, miközben egy kisebb etióp falu éves fogyasztását tüntette el laza fél óra alatt. Miután megállapítottuk, hogy még két falat, és visszaajándékozzuk a természetnek az elfogyasztott fogásokat, visszamentünk a hotelbe. Mondjuk nem bírtuk sokáig, mert egy fél óra után megint unatkozni kezdtünk, ezért a neten kezdtünk keresgélni valami helyet, ahova elmehetnénk. Itt egy kicsit eszembe jutott Cecilia, ha felhívtam volna, biztos kapásból mondott volna egy helyet, ahova elmehettünk volna, de nem tettem. Az első okom az volt, miszerint kell egy kis idő, amikor nem találkozom vele, és amikor nem körülötte forog az összes gondolatom. Kicsit kezdek kifordulni magamból, már nekem is feltűnt, úgyhogy igazán kellett egy délután, amikor nem vagyok ráutalva. Másrészt meg akármennyire is fájt, de hagynom kell őt, hogy Jackkel legyen. Gondolom az incidensünk után egyből odarohant, hogy vele lehessen, és elfelejthesse az éjszakát. De valamiért megértem, és ha neki így jó, hát ez van. Fog ez még változni, biztos vagyok benne. Szóval mindenféle helyszínt megnéztünk, ki-ki saját mobilról, amikor James elénk dobta a sajátját.<br />
-Deszkapálya? Király - lelkesedtem be. Ezer éve nem deszkáztam, pedig a legjobb hobbinak tartom. Szerencsére a gitáromat és a deszkámat mindenhova viszem magammal, ezért most is nálam van.<br />
-Ja. Nincs annyira messze, Solo és Dean majd eldobnak minket. Con, Tris? - kérdezte őket is. Egyikük se az a nagy gördeszkás típus, persze mind a ketten tudnak, de míg Connor folyton próbálkozik, sose jön össze neki, addig Tristant szimplán csak nem köti le.<br />
-Hát, az is jobb, mint itt ülni, szóval csapassuk - mondta az utóbb említett barátom<br />
-Remek - csapta össze a kezét James, és úgy örült magának, mint egy óvodás - Szólok is a többieknek, mindjárt indulhatunk is, haha - vette kézbe a telefonját, és nagy boldogan felhívta a menedzserünket. Hogy Dean, a fotósunk milyen okból jött velünk, azt először nem tudtam, azt hittem, ő is deszkázni jött. Nem gáz, nagyon nagy arc ő is, mint Solo, de nem válaszolt a kérdésemre. Vállat vontam, mert hát végül is nem annyira érdekelt. A pálya amúgy egy nagy park elkerített részén kapott helyet, baromi hangulatos volt, akkor is, ha a szépen elrendezett bokros-fás környezetből kicsit kilógott a betonból alkotott pályák sokasága. Legnagyobb meglepődésemre este hét környékén nem volt ott senki, bár ennek örültem. Az egész parkban alig voltak páran, pedig számítottam rá, hogy összefutunk pár rajongóval. Nagyon jó volt ekkora nyugalomban deszkázni, igazából mér rég éreztem ilyet. Egész kissrác korom óta imádom a gördeszkákat, a legelsőt talán még nyolc vagy kilenc évesen kaptam. Volt idő, pár évvel később, amikor még versenyeken is indultam vele, bár ott azért nem értem el akkora sikereket. De szórakozásnak jó volt. Utána kezdtem a gitározásba, mint másik hobbi, aztán az éneklésbe. Akkor még nem gondoltam volna, hogy évekkel később ebből fogok élni, erre tessék, itt vagyok, egy turné állomásán, és mégis itt játszom, mint egy gyerek. Talán ezért is szeretek zenész lenni. Ez a munka nem követeli meg azt, hogy hirtelen felnőj, és felejts el mindent, amit régen szerettél, csak mert felnőtt vagy. Itt lélekben addig maradsz gyerek amíg akarsz, lehetsz húsz, harminc, vagy akár ötven éves is, csinálhatod a gyerekes dolgaidat, és nem fognak hülyének nézni érte. Sőt, a rajongók kifejezetten szeretik.<br />
Egy csattanásra kaptam fel a fejem. Persze, hogy Connor volt az, szétterült az egyik rámpa tövében, és megállás nélkül röhögött magán. Szórakozottan figyeltem a próbálkozásait, aztán odagurultam hozzá.<br />
-Figyelj, így csinálják a profik - húztam el az orra előtt, és ugrattam párat<br />
-Felvágós - nevette el magát, aztán feltápászkodott. James a pálya másik oldalán száguldozott, nem úgy tűnt, mint akit érdekel bármi más a deszkáján kívül. Tris egy jó fél óra ugratás után megunta, és telefonnal ácsorgott az egyik platón. Néha ő is újra meg újra felkapta a saját gördeszkáját, de nem nagyon vette ki magát a délutánból. Egyszer csak eltűnt a szemeim elől, majd egy negyed óra után egy kis zacskóval a kezében tért vissza. Kíváncsian odagurultam hozzá, mire a kezembe nyomott egy kis dobozt.<br />
-Haver, egy isten vagy - vettem el hálásan a kezéből a kedvenc fagyimat. Persze erre a mondatra James is felhagyott a deszkázással, és odarohant hozzánk. Connor addigra már szó nélkül kitépett egy jégkrémet a zacskóból, és enni kezdte. Nekem ekkor szemet szórt valami, úgyhogy kérdőn néztem Deanre, aki elrakta a kameráját.<br />
-Felvettem, ahogy deszkáztok, meg fotókat is készítettem - kezdte - Egyrészt baromi jó képek készültek, másrészt a videók még jók lehetnek bármire. Bevágásnak egy új kliphez, vagy akár külön videóknak is. Volt egy sejtésem, és tényleg király lett.<br />
-Mutasd a képeket - vette ki Con a kamerát a kezéből, mire Dean arca megrándult<br />
-Ne kend össze! - szólt rá. Dean allergiás arra, ha valaki összefogdossa a kameráját, igazi fotós. De ismer minket, és amennyire lehet, meg is bízik bennünk. Már ami a kamerát illeti, egyébként pedig száz százalékosan. Elég régóta ő a fotósunk, bár legelőször nem is vele dolgoztunk. Az első hivatalos fotósunk a nővérem, Natalie volt, csak egy évre rá kértük fel Deant, aki elvállalta a melót.<br />
-Szerintem lassan visszamehetnénk - nézett körbe Solo<br />
-Jó, de előtte még sétáljunk egy kicsit - kértem - örültem a természetnek, napok óta csak be voltam zárva négy fal közé, úgyhogy elindultam, nyomomban a többiekkel. Lőttem pár képet a mobilommal, mert nagyon tetszett a park a naplementében, amikor egy ismerős arcot véltem felfedezni a távolban. Fokozódó döbbenettel vettem észre, hogy nem is egyedül van, de aztán végképp elakadt a lélegzetem<br />
-Hú, bazdmeg - esett le az állam, és a többiek is észrevették. A döbbenet helyére beférkőzött a düh, és elindultam a párocska irányába<br />
-Brad, ne menj oda! - kiáltott utánam Tris, de mindegy volt. Akárkit is csókolt meg Jack, messziről is láttam rajta, hogy ő nem Cecilia.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08876245601192893886noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-8396185081150920048.post-68616166856963979402015-10-04T04:38:00.000-07:002015-10-04T05:23:11.889-07:0013. What the hell happened last night?<i>Ismét itt vagyok egy új résszel, tudom, ez most megint elég rövid lett, de ígérem, a következő hosszabb lesz:)</i><i> Még megkérdezem: kinek hogy tetszik a Wake up? Én már most imádom, és holnap kijön a klip is, és végre le is tudom majd tölteni a számot...(és lehet az ébresztőm, hahah :DD) Remélem ez a rész is tetszeni fog, ne felejtsetek el visszajelezni :3 ;)</i><br />
<i><br /></i>
<i><br /></i>
Az ágyamban ébredtem, a hotelben. Fogalmam sem volt, mi van velem, de arra határozottan nem emlékeztem, hogy hogy kerültem ide. A legutolsó emlékem a lehajtott pohár valami volt abban az eldugott kocsmában, aztán... Hiába erőltettem az agyamat, minduntalan csak a fejembe nyilalló fájdalmat éreztem. Nyöszörögve megfordultam az ágyban, és kinyitottam a szemem.<br />
-Szép kis buli volt, nem? - hallottam egy hangot a szoba másik végéből, aztán megláttam a gazdáját is. James feküdt az ágyán vigyorogva, és a mobilját nyomkodta.<br />
-Mi az Isten történt velem? - próbáltam felülni, de aztán feladtam a próbálkozást, és visszazuhantam a párnára<br />
-Hát, te aztán rendesen kiütötted magad. Valahol a harmadik pohár után kellett volna leállnod...<br />
-Mennyit ittam? - fogtam a fejemet<br />
-A hatodik poharat mér elvettem tőled - röhögött - De azért a kis barátnőd se semmi. Becsípett ő is, elég rendesen. Jó, mondjuk úgy, hogy az egész társaságból csak én maradtam nagyjából józan, de a többiek azért tudtak mértéket tartani - forgatta a szemét - Cecilia is csak nemrég ment haza<br />
-Mi?! - tisztult ki a fejem egy pillanat alatt annyira, amennyire csak egy másnapos embernek ez sikerülhet - Cecilia itt volt?! Mennyit? És mikor? És minek?<br />
-Mondom, most ment haza. Solóval úgy gondoltuk, hogy talán inkább idehozzuk őt, mint Jackhez, mivel a kollégiumba be se tudott volna jutni...<br />
-Itt aludt?! - hördültem fel, és sikerült felülnöm az ágyban. A rémület bekúszott az agyamba, és mindenféle gondolatokat hozott magával. Te jó ég, vajon mit csinálhattam? A gondolataim valószínűleg a fejemre voltak írva, mindenesetre James iszonyú hangosan nevetni kezdett.<br />
-Ne örülj, nem veled. Szereztünk neki matracot - hát igen, a problémamegoldó képességünk verhetetlen - Elég korán felébredt, mikor én felkeltem, már ébren volt. Meg akarta várni, amíg te is felkelsz, mondani akart valamit neked, amit nekem nem volt hajlandó, de tizenegykor elment haza.<br />
-Kurvajó - közöltem, és megráztam a fejem. Nos, ezt nem kellett volna, tekintve, hogy vagy egy percig szédültem utána, de egy próbát megért. Amikor újra egyenesbe került minden felálltam, és odavonszoltam magam a minibárhoz. Kivettem belőle egy üveg vizet, és egy hajtásra kiittam a felét. Ettől kitisztult a fejem egy kicsit, és visszaültem az ágyra. Előkotortam a telefonom (a párnám alatt volt, fogalmam sincs, miért), és feloldottam. Ahogy sejtettem. Két nem fogadott hívás, meg egy üzenet.<br />
"Ha felkeltél, kérlek, hívj fel, beszélnünk kell, fontos. Xx C."<br />
-Te, James... Csináltam bármi őrültséget tegnap este?! - az emlékek csak nem jöttek maguktól, de nekem tudnom kellett - Bármit, amit nem kellett volna.<br />
-Nem igazán, azt leszámítva, hogy térden állva szerelmet vallottál Ceciliának - mondta, mire megállt bennem az ütő. Ó, hogy az a...... James látva az arcomat megint elröhögte magát - Csak vicceltem, te idióta!<br />
-Nem mész te a...?! - méltatlankodtam, majd hozzávágtam az első dolgot, ami a kezembe akadt. Távirányító-James 1-0, headshot. - Majdnem megállt a szívem, kretén. Ilyenekkel nagyon ne szórakozz, mert semmire nem emlékszem, és fogalmam sincs, mit akar tőlem! - mondtam dühösen, majd visszahanyatlottam az ágyba, és behunytam a szemem. Próbáltam emlékezni, erőltetni az agyam, átvenni a tegnap éjszakai történéseket. Nem jártam túl sok sikerrel, de azért derengeni kezdtek a dolgok. A második pohár. Valamin nagyon nevettünk. Táncoltam is, aztán még ittam egy pohárral. Énekeltem, Connor becsatlakozott. Aztán egy halvány foszlány arról, hogy elhívtam Ceciliát táncolni. És táncolt velem. Aztán... Ahogy a fülembe súg valamit, és... csókolóztunk. De nem.. Az nem lehet! Azt biztos csak álmodtam! Jézusom, ha megcsókoltam Ceciliát.... Úristen, hát én meg fogok halni. Kipattant a szemem, és a telefonom után kaptam. Írtam egy rövid SMS-t, miszerint a szálloda előtt várom negyed órán belül. James persze nem kis csodálkozással figyelte, ahogy egy perc alatt átváltottam idegbeteg üzemmódra, de kellett még pár perc ahhoz, hogy egyáltalán meg tudjak szólalni.<br />
-Mi van, haver? - kérdezte<br />
-Azt hiszem, smároltam vele - sápadtam le újra, és ököllel belevertem egyet az éjjeliszekrénybe<br />
-Azt a rohadt... - kerekedett el a szeme<br />
-James, én egy akkora, de akkora balfasz vagyok - masszíroztam az orrnyergemet - Hogy voltam képes megcsókolni?! És ő? Hogy hagyhatta?? Mert nem tiltakozott, az biztos....<br />
-Részeg voltál, meg ő se volt túl józan - érvelt<br />
-De barátja van!<br />
-Mióta érdekel ez téged? - nevette el magát, de én ezt a helyzetet rohadtul nem találtam viccesnek<br />
-Nem az a lényeg, én tehetek arról, hogy barátja van! Ó, te jó ég! - a szekrényhez léptem, kivettem belőle egy pólót, magamra húztam, aztán feltéptem az ajtót és kiviharzottam rajta. A liftben állva párszor beletúrtam a hajamba, de nem segített. A földszintre érve kiszálltam a liftből, és nem tudtam mit kezdeni a kalapáló szívemmel. Pár perc várakozás után úgy éreztem, megőrülök, ha tovább kell állnom, és várni, de szerencsére(vagy pont nem) begurult egy taxi a szálloda elé, és kiszállt belőle. Amikor meglátott engem, egy kicsit lesápadt, de még ebben a helyzetben is meg kellett jegyeznem magamnak, hogy milyen jól áll neki ez is... Odasétált hozzám, megállt előttem, majd lesütötte a szemét.<br />
-Nézd, én.... Én nem is tudom.... - kezdte, de félbeszakítottam<br />
-Nem történt semmi, oké?<br />
-Nem... Nem történt? - kérdezte<br />
-Nem történt semmi, - ismételtem meg a mondatot, amit elsőre is nehezemre esett kimondani - részegek voltunk. Egyikünk se tehet arról, ami történt - sóhajtottam<br />
-Ez igaz - láttam rajta, hogy megkönnyebbült - De akkor sem lett volna szabad... Istenem... Most jöttem össze újra a barátommal, és képes voltam megcsalni?! - lábadt könnybe a szeme, nekem meg görcsbe a gyomrom<br />
-Na na na, ez azért nem volt megcsalás.. Cecilia, nem voltunk magunknál! Ne magadat hibáztasd, én pont ugyanakkora részben az vagyok, mint te, pedig leginkább csak a pia tehet róla...<br />
-Figyelj, Brad - sóhajtott hatalmasat - Fogalmam sincs, mi történt, vagy miért történt. De meg kell egyeznünk, hogy Jacknek ezt baromira nem szabad megtudnia, oké?! Basszus, nem is tudom, hogy reagálna, ha megtudná, hogy csókolóztam veled, aztán még nálatok is aludtam... - az ő szájából mennyire más volt ezt hallani... - Ígérd meg, hogy nem mondod el neki!<br />
-Hülyének nézel? - röhögtem el magam kínomban - Szerinted képes lennék elmondani neki? Nem történt semmi, megegyeztünk? - próbáltam őszintén rámosolyogni, de nem nagyon ment<br />
-Nem történt semmi - ismételte meg ő is, aztán elnevette magát - El sem hiszem az egészet. Bradley Simpson, veled csak a baj van!<br />
-Sajnálom - mondtam őszintén<br />
-Ez van. Nézd, most megyek, mert még rengeteg dolgom van, aztán majd még beszélünk vagy valami - ajánlotta fel, mire felgyorsult a pulzusom. Hát ezek után sem utál, és még le se mondott rólunk?<br />
-Oké - bólintottam - Holnapután megint koncert - emlékeztettem rá - Van kedved eljönni?<br />
-Még meglátom - vonta meg a vállát, aztán intett, és leintett egy taxit. Néztem, ahogy elhajtanak, aztán visszaindultam a szobámba. Annyira össze voltam zavarodva, mint még soha. Szeretem ezt a lányt. Ő meg Jacket szereti. Smároltunk, és mégsem menekül előlem. Olyan, mint egy angyal... Akit megszállt a démon. Mi a fene van velem?! Hatalmas szarba keveredtem, és nem tudok kimászni belőle. Hogy is van az a dal? Ja igen. <i>A szerelem nem egy választás...</i><br />
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i><br /></i>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08876245601192893886noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8396185081150920048.post-68114772604560755612015-09-16T11:28:00.001-07:002015-09-16T11:40:34.263-07:0012. She needs a wild heart, i've got a wild heart<div style="text-align: justify;">
<i>Sziasztok! Egy kis off az elejére. Igen, megint késtem, sajnos a suli idén húzósabb, mint hittem, és még ilyenkor se kímélnek a tanárok... Azért remélem tetszeni fog:) A design is megújult, amiért nagy-nagy köszönet Ropinak, gyönyörű lett:) Továbbá szeretném megköszönni, hogy már tízen vagytok, akik rendszeresen olvastok, ez hihetetlenül jól esik, és nagyon sokat jelent:)<3 Másrészt pedig, mit szóltok a fiúk új "Revolution" terveihez? Na és, ki várja már az október 2-át? Én tényleg azt hittem, hogy tegnap már ki is jön az új daluk, szóval "enyhe" csalódásként ért, hogy még ennyit várni kell, de hát biztos megéri, úgyhogy Wake up! :D </i></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Jó, talán tényleg egy idióta vagyok. Talán igaza van a többieknek, talán nagyon nem kellett volna megtennem ezt. Talán. De mivel mindig is önfejű voltam, szokás szerint nem nagyon érdekelnek a többiek. Jelenleg valóban eléggé úgy néz ki, mintha a vesztembe rohantam volna, de én tudom, hogy nem. Majd ők is rájönnek. Innentől csak annyi dolgom van, hogy csináljam, amit eddig, és várjak. Persze az idő sürget, sajnos rá kellett jöjjek. már csak két és fél hétig maradunk. De ha tényleg ismerem Ceciliát, és Jacket (utóbbiról azért már tudok egyet s mást...), akkor az az idő bőven elég lesz. Jelenleg főleg a karrieremre kéne koncentrálnom, mindjárt újabb koncert, itt a próbaidőszak, és még a dalokon is dolgozni kéne... Ehhez hasonló világmegváltó gondolatokkal keveredtem vissza a hotelhez. Egész pontosan gyalog, az út nem is volt annyira hosszú, nekem pedig jót tett ez a kis egyedüllét. A kapucnimat az arcomba húztam, így az a veszély se fenyegetett, hogy lekapnak az újságírók, vagy csak a rajongók. Most nem volt hangulatom semmi ilyenhez. Fogalmam sincs, hogy az emberek miért hiszik azt, hogy sztárnak lenni egyszerű, könnyű, semmi munkával nem jár, és csak "élvezzük az életet".. Na hát, ez a semmi munka néha napokig tartó stúdiózást, próbákat vagy csak egyszerűen gondolkodást jelent, mert igen, a dalok se pattannak csak úgy rögtön ki a fejünkből...(kivéve, ha mégis). Hiába "csak énekelgetünk", ez a munka néha több stresszel jár, mint egy hétköznapi foglalkozás, rengeteget kell utazni, és az utóbbi időben a szabadidőm is jelentősen csökkent. Na persze ez nem ilyen egyoldalú, ha csak ezeket nézném már rég hagytam volna az egészet a francba. Nagyon is szeretem csinálni, szeretem a bandát, az életem része, de azért mindenkinek lehet szar napja. Elég késő volt, mire visszaértem a hotelbe, James mégse volt a szobában. A dohányzóasztalon találtam egy cetlit, a kézírását megismertem. Azt írta, Conékkal elmentek kondizni, ha van kedvem, menjek utánuk. Hozzátette, hogy ha lehet, tényleg gondolkozzak a dalokon, a <i>Jack</i>-et pedig gondoljam át még egyszer, jó alaposan. Félresöpörtem a papírt, és feltettem a lábaimat az asztalra. Elővettem a jegyzetfüzetemet, amiben az ominózus dalszöveg helyet kapott, ám némi változtatást véltem felfedezni rajta. Többek között a szöveg alá firkált kottát, ami eddig nem volt ott. Elővettem a gitáromat, és pengetni kezdtem a dallamot. Valahonnan ismerős volt, aztán beugrott, hogy a többiek a koncert után a pihenőben is ezt játszották. Connor vagy James sokat dolgozhatott a dallamon, egész nagyszerű a hangzása. Elkezdtem mellé énekelni a szöveget, egymás után többször is. Elképzeltem, hogy hangzana basszgitárral és dobbal kiegészítve, kicsit felerősítve a dalt. A francba, tényleg nagyon erős szám lenne. Leheletnyivel erősebb, mint az eddigiek, egy kicsit talán tombolós is. Biztos, hogy sokaknak tetszene. De nem, ezt akkor sem lehet. Maximum akkor, ha majd vége ennek a turnénak. Addig viszont inkább félretenném ezt az egészet. És igen, jó alaposan átgondoltam. Közel voltam hozzá már jó párszor, viszont ezzel talán tényleg kihúznám a gyufát, de nem veretném meg magam, ha nem muszáj. Egy olyan gyerekkel még annyira se, aki négy évig bokszolt évekkel ezelőtt. Hát igen, hihetetlen, mennyire szar egy helyzet ez. Apropó, Jack. A látogatásom óta eltelt majdnem négy óra. Vajon felhívta már Ceciliát? Kibékültek? Lehet, hogy Cecilia már régen nála is van, és..? Nem fogok erről gondolkodni, nem akarok. Holnap legkésőbb úgyis kiderül. Nem megyek le edzeni a srácokhoz. Inkább csak benyomom a tévét, és megnézek valami gagyi filmet. Rám fér.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fotelban aludtam el, és ott is keltem fel hajnalok hajnalán. Igazából hét óra volt, de cirka hat óra alvás után nem voltam teljes passzban. Megpróbáltam megmozdítani az elgémberedett nyakamat, majd odasétáltam az ágyamhoz, és ráugrottam. Felvettem a földről a mobilomat, majd végigböngésztem az éjszaka történéseit. A közös Instagram-fiókra feltöltődött kilenc fotó, abból nyolc a konditeremben készült. James a tükör előtt pózol. Tristan a futópadon, Connor a futópadon. James és Connor súlyzókkal, meg hasonlók. Az utolsó képen nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. Ébredés után az első gondolatom az volt, hogy vajon mennyire lehetetlen az a póz, amit alvás közben produkáltam, nos hát, tényleg az volt. A képen kifordult nyakkal, tátott szájjal és kicsavarodott karokkal aludtam az igazak álmát, remek látvány volt. "Bájos Brad" - csak ennyi volt a kép alá írva. A rajongók persze imádták a képet, én már mondjuk kevésbé. Csak Connor tehette fel, úgyhogy meg kellett bosszulnom. Kitántorogtam a szobánk ajtaján, majd halkan benyitottam a szomszédba. Tris unottan nézett rám, majd intett egyet, mire biccentettem. Con szokásához híven még aludt, nem is ő lenne, ha ébren lenne ilyenkor. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Láttad a képet, ugye? - suttogta Tristan vigyorogva, mire bólintottam egyet</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi másért lennék itt? Hozz vizet - mondtam halkan, és előkészítettem a mobilomat. Mikor Tris visszatért egy üveg szénsavas ásványvízzel, elég hülyén nézhettem rá, majd legyintettem egyet. Nem számít, jó lesz ez is. Tristan kezébe nyomtam a mobilt, aki röhögve elvette tőlem, és benyomta a felvételt. Con nem igazán örült a másfél liter buborékos víznek, amit az arcába locsoltam korán reggel, de másik 50000 ember annál jobban. Persze az ébresztőből bunyó kerekedett, de nem bántam. Jó néha gyereknek lenni. Nem sokkal később James is megjelent, és közösen megegyeztünk abban, hogy ma szállodán kívül reggelizünk. Gyalog indultunk neki a városnak, remélve, hogy utunkba akad egy pékség, vagy valami kávézó. Fél óra bolyongás után találtunk is egyet, és gyakorlatilag mindent megkóstoltunk, amit lehetett. James alapból nem fogta vissza magát, egy laza háromfogásos reggeli után viszont jóllakott. Tetszett a hely, jó kis hangulata volt. Miután megkajáltunk, sétáltunk még egy kicsit, így négyen viszont nem tudtunk annyira észrevétlenek maradni. Itt Sydneyben nem túl alvósak az emberek, de pár autogram és fotó után mi is szabadultunk. Mire visszaértünk a szállóba, már majdnem dél volt. Nagyon nem volt kedvem semmihez, de James a szobába érve megállított</div>
<div style="text-align: justify;">
-Elolvastad a tegnapi üzenetet? Gondolkoztál már rajta? - kezdett faggatni, mire sóhajtottam egy nagyot</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hagyjál már. Megmondtam, hogy nem akarom szétrúgatni a seggem. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Van fogalmad róla, mekkorát veszíthetünk ezzel, ha elfelejtjük a dalt?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ki mondta, hogy elfelejtjük? Könyörgöm, James, azt mondtam, várjunk vele! Mit akarsz? Hogy itt, rögtön keressek egy stúdiót és vegyük fel a dalt?! Mi lenne, ha mondjuk, nem is tudom, megvárnánk, amíg hazaérünk, és utána rendesen felvennénk, a rendes helyünkön, úgy, ahogy szoktuk? Az albumba úgyis csak később kerülne bele, nem tökmindegy, hogy mikor lesz belőle bármi? Idő kell nekem, oké? - feleltem ingerülten. Kezd elegem lenni ebből a dalosdiból. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi volt tegnap? Nem is mesélted még - dobta le magát az ágyára, és felém fordult. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Beolvastam neki. Nem tudom, hatásos volt-e, de valamiért azt sejtem, hogy igen. Majd meglátjuk, de neki is megmondtam, hogy hamar eljön az én időm. </div>
<div style="text-align: justify;">
-A szemébe mondtad, hogy rá fogsz hajtani a csajra? - nézett rám hitetlenkedve, majd felröhögött - Bátor vagy, hallod.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Azt mondtam meg neki, hogy a barátnője fog rámhajtani. Különbség - vigyorogtam vissza</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ennyire biztos vagy magadban?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Abszolút - vontam meg a vállam, majd elővettem a gitáromat. Pengetni kezdtem, ami aztán átváltott a kedvenc dalaimba. James némán figyelt egy darabig, aztán elővette a laptopját és valamin ügyködni kezdett. Teljesen elmerültem a játékban, összerezzentem, amikor valaki hangosan kopogtatott az ajtón.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne dörömbölj, gyere be! - kiáltottam ki, mert azt hittem, valamelyik fiú az. Csodálkoztam, hogy mikor lettek ennyire jólneveltek, máskor csak úgy betörnek, de amint kinyílt az ajtó, lefagytam. A küszöbön nem Tristan állt, nem is Connor, de még csak a menedzserünk se, hanem egy gyönyörű lány, akinek az arcán nyoma sem volt a fájdalomnak. Cecilia. Én kérdpn néztem Jamesre, ő ugyanolyan tekintettel nézett rám vissza, majd Ceciliára, aki továbbra is némán támasztotta az ajtókeretet. Hosszú, barna haja hullámokban omlott a hátára, apró sortja és felsője kiemelte a tökéletes alakját. Nehéz volt elszakítani a tekintetemet róla, legszívesebben órákig néztem volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Na jó, én leléptem, kettesben hagylak titeket - állt fel James, majd az ajtó felé igyekezett. A "kettesben" szóra Cecilia elpirult, majd odébb lépett, hogy kiengedje Jamest az ajtón. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Ülj le nyugodtan - kínáltam hellyel, mire letelepedett az ágyamhoz közelebbi fotelba. Kezdtem kényelmetlenül érezni magam, nem tudtam, mit keres itt, és mivel továbbra sem szólt semmit, azt hittem, örök rejtély marad. Végül rám emelte hatalmas barna szemét, és egész lassan megszólalt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Képzeld el... Tegnap éjjel Jack felhívott. Azt mondta, hogy átgondolta a dolgokat, és megbánta, amit tett. Bocsánatot kért, elmagyarázta, hogy csak féltett engem, és dühös volt... Gyakorlatilag visszakönyörögte magát hozzám - ez a stílus, ahogy mesélt, megint egész új volt. Félénk, halk, de megvolt benne az a ceciliás hangsúly, amitől mégsem annyira sajnálnivalónak és esetlennek.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Akkor minden rendben? - erőltettem egy halvány mosolyt az arcomra, és talán én se tudtam, mit éreztem abban a pillanatban. Az agyam tudta, hogy ez is része a tervnek, de a szívem és az agyam másik fele majd megőrült a gondolattól, hogy ő és Jack megint együtt vannak....</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen, azt hiszem - mosolyodott el végre - De ezek után szigorúbb szabályok szerint fogok játszani. Nem érdekel, hogy félt, 18 évesen tudok magamra vigyázni. Nem jön velem sehova, ahova nem akarom, hogy velem jöjjön, és nem szólhat bele a döntéseimbe. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Hű. Ezt mind el is mondtad neki? - kérdeztem, miközben zakatolt az agyam. Ha Cecilia megtartja, amit most mondott, Jack úgysem fogja kibírni. Ez pedig nagyon-nagyon jó. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Persze. Először láttam, hogy felhúzta magát, de aztán szó nélkül lenyugodott. Azt hiszem, most már jó lesz. Úgy látom, valamiért észhez tért, és bármi okozta azt, én nagyon örülök neki - ha tudnád, hogy én voltam az a bármi..... </div>
<div style="text-align: justify;">
-És, mit szeretnél csinálni ezután? - hülye kérdések, megint a hülye kérdéseim</div>
<div style="text-align: justify;">
-Talán szórakozni egy kicsit. Aztán a próbák közt megint berakhatok egy-két programot, ha még van kedvetek - vont vállat</div>
<div style="text-align: justify;">
-Természetesen van - mosolyogtam rá -, hogy érted a szórakozást?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát, mondjuk elmehetnénk valahova. A srácokkal, vagy valami ilyesmi. Szívesen táncolnék már egyet. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Oh, oké - vettem a lapot, aztán majdnem elröhögtem magam, amikor eszembe jutott a megismerkedésünk estéje. Mintha ezer éve lett volna, pedig alig egy hét telt el azóta - Egy kikötésem lehet? Ne oda menjünk, ahol egy hete voltunk...</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ismerek még pár helyet - nevette el magát. Istenem, annyira jól áll neki a mosoly, türtőztetnem kellett magam, hogy ne csókoljam meg. Sajnos még várnom kell azzal.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Megölelhetlek? - csúszott ki a számon, mire elvörösödtem. Szarságok Simpson szájából, sokadik rész.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát, miért ne? - nézett rám meglepetten, majd közelebb lépett hozzám, én pedig átkaroltam, és magamhoz szorítottam, miközben beszívtam hajának édes illatát. Nehezemre esett elengedni, de hát muszáj volt, még mielőtt eldurvult volna a helyzet. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Szólok a fiúknak, meg Solónak, ha akarod, nemsokára indulhatunk - léptem el mellőle, mire bólintott. Otthagytam, én pedig a szomszéd szobában felvázoltam a teljes helyzetet a 3 kíváncsi srácnak. Nem mondom, hogy egyetértettek velem, vagy a helyzettel, de mivel bulizni mindannyian szeretnek, szó nélkül belementek. Fél órával később már Solo autójában ültünk, és Cecilia navigálását hallgattuk. Amikor a kocsi leparkolt egy kis kocsmaszerű épület előtt, kiszálltunk. Megvártuk, amíg Solo otthagy minket, majd beléptünk a helyiségbe. Odabent enyhe füst terjengett, és a hangos zene ellenére egyáltalán nem voltak sokan. Azt hiszem, megtaláltuk a tökéletes helyet. Rávigyorogtam Ceciliára, aki rögtön a pulthoz lépett, és társalogni kezdett a csapossal. Végül felénk nyújtott egy-egy poharat, majd a magasba emelte a sajátját.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Az éjszakára! - mondtam, majd meghúztam a poharamat. Az biztos, hogy ez este jól fogom érezni magam.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08876245601192893886noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-8396185081150920048.post-70967629576764489492015-08-30T07:43:00.002-07:002015-08-30T09:37:21.920-07:0011. Come and shout about it<div style="text-align: justify;">
- Vvvvárj, mit csináltál?! - nyújtottam el a mondatot, mert képtelen voltam elhinni, hogy azt mondta, amit hallottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szakítottunk, szakított velem! Mit nem értesz ezen?! - szipogta, és ahelyett, hogy egy tonna kő legördült volna a szívemről, minimum még egy tonna rakódott rá. Úristen... Jack kidobta Ceciliát. Miattam. És Cecilia most ahelyett, hogy gyűlölne engem és minden kapcsolatot megszakítana velünk, itt ül mellettem a padon, a plázában, és sír. Lassan úgy éreztem, hogy az agyam egyszerűen képtelen több ilyen zavaros információt befogadni, mi van most egyáltalán?! A turné után befekszem egy pszichiátriára, esküszöm... Miután feleszméltem a megrökönyödésemből (heh, gyenge szó, nem tudom szavakkal leírni azt az érzést), előkotortam a zsebemből egy csomag zsebkendőt, és a kezébe nyomtam. Szó nélkül elvette tőlem, kihúzott egy darabot, és megtörölte a szemét. A zsebkendőn nem volt egyetlen sminkfolt se, létezik, hogy ő smink nélkül is egyszerűen ennyire gyönyörű?? És még sírás közben is olyan, mint egy angyal.. Na, komolyan ezen gondolkozom, miközben itt zokog mellettem?. Fogalmam sincs, hogy egyáltalán mit kéne csinálnom... Átöleljem? Attól általában megnyugszanak a lányok, de szerintem elég hülyén jönne ki, ha most megölelgetném, már csak azért is, mert épp miattam szakítottak. Körülbelül öt percig ültem mellette a padon, némán, egyszer óvatosan megsimítottam a vállát, de mivel idegesen megrándult miatta, inkább megtartottam kettőnk között a tizenöt centi távolságot. Ő még mindig nem szólalt meg, már nem is sírt, csak üveges tekintettel meredt maga elé. Hihetetlen, hogy tizenkilenc év alatt összesen nem kerültem annyi idióta és kínos helyzetbe, mint az elmúlt pár napban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretnél róla beszélni? - valószínűleg ez volt eddigi életem legidiótább kérdése, amit valaha is hirtelen felindulásból feltettem. Miközben magamat átkoztam, vártam, hogy lehülyézzen, hogy nekem támadjon és kiboruljon, de semmi ilyen nem történt. Lassan a szemembe nézett, majd visszahelyezte a tekintetét a padlóra, és kitörtek belőle a szavak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tegnap este, miután elrohantam a stadionból... Hazamentem, és baromira nem tudtam, mit csináljak. Azt mondtad, Jack már régen tudja az egészet, és nem értettem, miért nem borult ki. Azt gondoltam, hogy egyből levágta, hogy ez csak egy idióta pletyka, és nem is tulajdonít neki jelentőséget, meg késő is volt, úgyhogy nem akartam már felhívni miatta. Ma reggel, miután felkeltem, hezitáltam még egy darabig, de aztán felhívtam, megkérdeztem tőle, hogy akarunk-e találkozni, mert még tegnapelőtt megbeszéltük, mondtam neki, hogy átmegyek hozzá délután, és nem is volt semmi furcsa vele... - magyarázta, én pedig figyelmesen hallgattam, bár a gyomrom nagyjából pingponglabda méretűre zsugorodott és enyhén hányingerem volt a három teától. Mit csinálhatott vele az a vadbarom?! - Amikor odaértem, már láttam rajta, hogy valami nem stimmel, de azt hittem, csak fáradt vagy valami, úgyhogy beraktam egy filmet. Már a film felénél tartottunk amikor hirtelen megkérdezte, hogy tudok-e arról a cikkről.. Nem értettem, miért hozta fel, szóval válaszoltam neki, hogy tudok, mert Ashley mesélt róla, de mire rákerestem már nem találtam semmit. Utána nem szólt semmit, de percekkel később ingerülten megkérdezte, hogy azt is tudom-e, miről szól a cikk? Megmondtam neki, hogy tudom, mert Ashley azt is elmesélte, de még mielőtt megkérdeztem volna, hogy miért kérdezősködik, kiborult... Rám förmedt, hogy akkor meg miért titkoltam el előle, csak nem értek egyet a cikkel? Még felháborodni se volt időm, hozzám vágta, hogy elege van belőlem, hogy nem érti, minek vállaltam el egyáltalán a felkéréseteket, hogyha nem volt hátsó szándékom, és vak vagyok, ha nem látom, hogy te meg csak rám akarsz mászni... Hiába mondtam neki, hogy ez egy hatalmas, óriási hülyeség, te nem akarsz tőlem semmit, és én meg azért nem mondtam nemet, mert idegenvezetőnek készülök, és pont jól jött, teljesen megkattant, azt sziszegte, hogy amióta megismertelek az első estéteken, idiótán viselkedem, naivabb vagyok, mint hitte, és ha ennyire fontos nekem a hírnév, akkor rohanjak hozzátok, mert ő többet nem akar látni.. Mintha nem tudná, hogy a hírnévnél szinte semmit nem utálok jobban! És szakított velem egy ilyen kis szarság miatt, másfél év után, el tudod képzelni?! - nem. Nem szívom mellre, hogy tulajdonképpen kis szarságnak nevezett. Faszom, mit csináljak most? Ismét elfogytak a szavaim, a bűntudat mellett viszont villogni kezdett a fejemben egy hatalmas, vörös tábla, "Kínozd meg Jacket" felirattal. Hát, kedvem támadt teljesíteni az utasítást... Viszont ha ezt hangosan is kimondtam volna, valószínűleg Cecilia tényleg berágott volna rám, és mivel ez volt az egyetlen dolog, amit nem akartam, inkább valami magyarázatot kerestem, hátha attól megnyugszik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd, Cecilia... Én annyira sajnálom! Ha tudtam volna, hogy ekkora bajt okozok, soha nem kértelek volna fel... - kezdtem, de nem hagyta, hogy befejezzem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell a sajnálatod, Bradley! - Az arca fájdalmasan megrándult. - Jack szíve szerint elzárna engem mindenki elől, mert az a mániája, hogy ha valamikor nincs velem, majd rögtön rohanok és megcsalom! - fakadt ki dühösen, mire felvontam a szemöldököm. Hát ő is tudja? És még nem sokallt be? Ha engem akarnának burokban tartani, és olyan lennék, mint Cecilia, kizárt, hogy kibírtam volna eddig. A francba, tényleg szerelmes. Ha pedig szerelmes, csak egy út van, amit szenvedés nélkül tud bejárni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Uh, öhh... Figyelj, megpróbálok beszélni vele, elmondom neki, hogy...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha bele mersz avatkozni, Simpson, én nem tudom, mit csinálok veled! - csattant fel - Ne keverj még ennél is nagyobb szart, szépen megkérlek! Én sem értem, mi történt, de majd én megoldom a saját módomon, oké? Elvégre nem veled szakított, hanem velem... - halkult el a hangja, és idegesen letörölt pár könnycseppet a szeméről</div>
<div style="text-align: justify;">
- Figyelj, ha szeretnéd, abbahagyhatjuk a vezetéseket, én tényleg nem akarok több zűrt...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne, légyszi, ne csessz fel még te is! Megmondtam, hogy nem, oké? Azért sem! Én nagyon szeretem Jacket, de ettől függetlenül vannak önálló gondolataim és tetteim! Felőlem mással bánhat úgy, mint egy kiállítási babával, de én nem vagyok az! Nagyon szívesen mutatom meg nektek a várost meg mindent, ami Sydneyvel kapcsolatos, és ha ennyi elég neki ahhoz, hogy szakítson velem, akkor nagyon sajnálom... -sóhajtott egy hatalmasat, és felállt a padról</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretnél beülni hozzánk egy teára? - Gratulálok, Bradley Simpson, hivatalosan is ki vagy nevezve kommunikációs szakembernek! Mindig megtalálod a helyzethez legjobban passzoló kérdéseket! Csak így tovább, idióta.. Nem, véletlen se.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, most nem, köszi. Inkább hazamegyek, aztán meg majd beszélünk valamikor... Kösz a zsebkendőt... És kösz, hogy meghallgattál - adta vissza a csomagot, aztán elindult a liftek irányába. Megvártam, amíg beszállt az egyikbe, és én is visszaindultam a teázóba. Cecilia valami hihetetlen erős lány, de ugyanakkor tényleg elég naiv, érdekes párosítás... Viszont hiába akarja leszedni a fejem, ezt nem fogja egyedül végigcsinálni. Beszélek Jackkel, nem érdekel. Én is éreztem, hogy ha a többieknek elmondom, hogy mit tervezek csinálni, egész jogosan fognak őrültnek nézni. Az se érdekel. Ha a tervem be fog jönni, a legvégén úgysem fog számítani. A teázóban pont 4 pár szem szegeződött rám, és mindegyik gazdája magyarázatot várt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kurva életbe! - jegyeztem meg halkan</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van? Mi volt? Haver, mondd már - nézett rám Connor</div>
<div style="text-align: justify;">
- Cecilia itt volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na jó, és? Nyilván nem azért jött, hogy bejelentse, szakított azzal a nyomorékkal, és a nyakadba boruljon - röhögött Tristan, mire egy pillantásomtól lefagyott a vigyor az arcáról - Neeeeem mondod komolyan....</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jack szakított vele - közöltem. - Nekem pedig beszélnem kell Jackkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De miért? - csodálkozott James - Ez volt a célod, most mi bajod?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem! Soha nem akartam ezt! Cecilia szenved, mert Jack kidobta, én azt akartam, hogy fordítva legyen!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hahó, öreg! Megvigasztalod, aztán rástartolsz... Mi sem egyszerűbb... - Tristan hangja is hitetlenül csengett</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem értitek?! Soha nem akartam megbántani Ceciliát! Nem szeret engem, Jacket szereti! Nem akarom, hogy összetörjön amíg változtatok ezen!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Brad, ha ezt a lehetőséget nem használod ki, te tényleg idióta vagy - közölte Connor</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehet. De nem vagyok, és nem is leszek olyan, aki egy ilyen helyzetet kihasznál. Higgy nekem, el fogom én még érni, hogy magától szakítson vele. De most inkább szerzek pár jó pontot magamnak - mondtam, és kihátráltam a teázóból, miközben elővettem a telefonom. Még a hajózás alatt sikerült kisajtolnom Ceciliából, hogy Jacknek megadatott egy saját lakás, és még a címét is megtudtam. Ha Cecilia tudná, hogy most épp oda igyekszem, hogy talán életem legnagyobb hibáját kövessem el... Hát, nem akarom megismerni a reakcióját. Fogtam egy taxit a pláza előtt, és elvitettem magam a helyszínre. A ház előtt még volt időm meggondolni magam, de nem bántam meg, hogy idejöttem. Belöktem a társasház ajtaját, majd odabent fellifteztem a harmadikra, és bekopogtam a megfelelő lakás ajtaján. Úgy két percen belül kinyílt az ajtó, és már csak Jack tekintetéért is megérte elmenni odáig, talán először sikerült ledöbbentem őt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát te meg mit keresel itt?! Jöttél egy seggberúgásért? - förmedt rám, majd kis híján be is csapta az ajtót, de nem engedtem. Az ajtókeretnek támaszkodva vetettem rá egy lesújtó pillantást, majd belevágtam a mondandómba. Innentől már az se számított, ha a végén törött bordával távozom, nagyobb hülye semmiképp se lesz belőlem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem te is nagyon jól tudod, hogy miért vagyok itt.Viszont nem hinném, hogy ezt itt az ajtóban állva akarnám elintézni, úgyhogy igazán megtehetnéd, hogy behívsz, mondjuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, jöttél az a pofámba röhögni? Megkaptad, amit akartál, és most jöttél dicsekedni vele? Aljas vagy, Simpson, nem is tudod, mennyire... - köpte az arcomba a véleményét, én pedig felvontam a szemöldököm</div>
<div style="text-align: justify;">
- Leállnál végre, idióta?! Mi lenne, ha hagynád, hogy elmondjam? Engedj már be - löktem meg, majd beléptem a lakásába. Tulajdonképpen egészen szartam rá, hogy az angol etikett hány szabályát sértem meg, nem teázni jöttem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondolom Cecilia egyből rohant is hozzád. Te pedig készségesen meg is vigasztaltad, hogyne tetted volna, különben nem lennél most a hős. Ezt akartad mondani? Nagyon örülök, hogy a csajom a szakítás után fél órával már a te nyakadon csüngött. Büszke vagy magadra?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Esküszöm, még egy szó, és a saját házadban foglak tarkón csapni! Nem bírod befogni a pofád? - kezdett felmenni bennem a pumpa, és komoly késztetést éreztem, hogy beverjem az arcát. A végén tényleg összebunyózunk? Máshogy nem fogja megérteni?! - Szerinted ha így lenne, rohantam volna hozzád? Tényleg ekkora hülyének nézel? Veled ellentétben viszont én nem vagyok az, és le is nyugodhatsz, még csak nem is magam miatt jöttem. Cecilia miatt. Kíváncsi vagy az okára? Cecilia tényleg találkozni akart velem, elmondta, hogy kidobtad, mint macskát szarni. És miért? Mert nem bírod felfogni, hogy ő nem egy rohadt játékbaba, vannak önálló gondolatai, sőt, értelmesebb nálad! És ami a legfurcsább benne: szeret téged. Ezért talán tényleg kérdőre kéne vonnom az értelmi képességeit, de hát mindenkinek lehet szálkája... Mert igen, eljött hozzám, kisírta a lelkét, pedig szerintem te is jól tudod, hogy milyen alapjában, és baromira nem érti, hogy pontosan mi bajod van. Pedig egyszerű: egy önző fasz vagy, semmi több, mert nem bírod elviselni a tudatot, hogy bármikor elveszítheted. Hidd el, előbb-utóbb ő is rájön erre, és akkor hiába játszod a szívtelen raj gyereket, aki kidob bárkit, már késő lesz... Én pedig végig fogom nézni az egészet, és még itt leszek...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akarod, hogy betörjem az orrod?! - szorult ökölbe a keze, de egyáltalán nem féltem</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak nyugodtan, de az nem fog változtatni semmin - röhögtem el magam - Fáj az igazság? Pedig semmi sértő nincs benne a valós szavakon kívül. Képes vagy kidobni egy ilyen lányt, mint ő? Tudod, akkor kívánom, hogy veszítsd is el, de mire rájössz, már rég a süllyesztőben leszel. - Az elmúlt napok összes káröröme felgyűlt bennem, és az elképzelés hatására ki is adtam magamból. Azt akartam, hogy fájjon neki. Virtuálisan akartam akkorákat rúgni bele, hogy aztán a padlón fetrengjen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Óh, gondolom! Jön majd a világhírű énekes, aki igazán megérdemli Ceciliát, és megkapja, amit akar!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg ennyire nem látsz a féltékenységtől, te Isten barma?! Cecilia nem szeret engem, téged szeret, vágod?! Eljutottam az agyadig?! - kiabáltam. - Nem gondolod, hogy ha engem szeretne, nem lenne velem már régen? Úgy ismered, mint akiben nincs annyi bátorság, hogy kidobjon téged? Hm?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, és most mit akarsz ezzel?! Megint játszod a megmentőt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Óh, fogd már be! - komolyan úgy éreztem, mintha egy hatévessel veszekednék - Hívd fel, és beszéljétek meg. Még mielőtt csodálkozni kezdesz: a te lelkivilágodat magasról leszarom. Egyedül Ceciliáé érdekel. Azt akarom, hogy boldog legyen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ebből neked mi hasznod származik majd, Simpson? - húzta össze a szemét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ebből? Semmi. Cecilia boldog lesz, ennyi elég. És hogy utána mi fog történni? Rá fog jönni ő is, hogy mekkora állat vagy, én pedig tudok várni, amíg magától gondolja meg magát... Viszontlátásra - adtam meg neki a kegyelemdöfést, és hátat fordítottam. A szemem sarkából még láttam, hogy ökölbe szorul a másik keze is, és megrándulnak az izmok a karján, de nem ugrott nekem. Kisétáltam a lakásból, majd becsuktam magam után az ajtót, anélkül, hogy visszanéztem volna. Vannak módok, ahogy le lehet rendezni dolgokat. Én a bonyolultabb, ám elegánsabb megoldást választom.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08876245601192893886noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-8396185081150920048.post-89482728694037749492015-08-24T05:40:00.001-07:002015-08-30T09:29:01.062-07:0010. You're close enough, close enough to touch<div style="text-align: justify;">
A kérdésemre mindhárman megdermedtek, Con pedig értetlenül nézett fel rám a füzetemből.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem egyértelmű? A dalodat próbáljuk! Brad, már megvan a dallam nagy része, ebből tuti siker lesz! - lelkesedett érte, mire James bólogatni kezdett</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen, nemsokára beszélek majd Solóval is, meghallgatja ő is, aztán gondolkodhatunk tovább a dalon, nagyon is jó lesz az új albumhoz, de egyet árulj már el: mégis mikor írtad ezt? Mert szerintem tök király lett... - Nem hagytam, hogy befejezze, inkább a szavába vágtam</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem, nem nem, nem értitek?! - kezdtem idegesen - Ez nem egy dal! Illetve az, de nem nyilvános! Tudtátok értelmezni, hogy miről szól?! Könyörgöm, ha ez kikerül innen és a célszemély meghallja, karóba fog húzni! És ezt nem csak azért mondom, mert féltem a seggem, hanem mert ezáltal Cecilia is rájönne a valódi érzéseimre, és azt meg még baromira nem akarom! - kiabáltam, mire döbbenten meredtek rám - Most meg mit néztek így?! - kérdeztem valamivel higgadtabban</div>
<div style="text-align: justify;">
-Rajtad és Jacken kívül senki az égvilágon nem fogja tudni, hogy miről szól a dal valójában - kezdte Tris lassan. Úgy látszik mindhárman ellenem vannak... - És nem örökké maradunk itt. Miután hazamentünk, nyugodt szívvel nekikezdhetünk a dal felvételeinek, mert a világ másik végéről nyilvánvalóan nem fogja szétrúgni a segged, nem gondolod? - a szavaiban nem volt semmi sértő, de nekem valamiért mégis mintha egy kés állt volna a szívembe. Rájöttem miért, a teljesen ártatlan "nem maradunk itt örökké" mondata vágta ki a biztosítékot nálam. De igaza van. Két és fél hét, és elmegyünk innen, valószínűleg sokáig vissza se jövünk majd.. Az élet megy tovább, mi folytatjuk a turnét, dolgozni fogunk az új albumon, mint eddig is. De Cecilia itt fog maradni. Amennyiben nem változtatok rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó, de ez akkor is...</div>
<div style="text-align: justify;">
-Bradley, ne csináld már! A dal tele van érzelmekkel, a rajongók ezt imádják a legjobban! Emlékezz, a Risk it all volt annak idején a legfelkapottabb dalunk, ez pedig szövegben ugyanolyan érzelemdús, tényleg ennyire nem vágysz a sikerre? - James úgy tűnik, megértette a dalt, még akkor is, ha csak egy idegroham szülte azt</div>
<div style="text-align: justify;">
-Akkor sem. Még eldöntöm, oké? Addig légyszíves fejezzétek be az álmodozást, még nem döntöttem - zártam le a témát, majd leültem az egyik székre, és elővettem a mobilomat. Connor tanácstalanul ácsorgott még egy darabig, majd látta az arcomon, hogy nem viccelek, úgyhogy csalódottan ledobta a füzetemet az asztalra, és végigfeküdt a padlón. Körülbelül tíz perc kínos csend után, mialatt én a telefonom nyomkodásával próbáltam elütni az időt, Tristan halkan dobolt a széke karfáján (ha ideges, ha nem, folyton dobol, ez valamiféle szakmai ártalom lehet) James törte meg a csendet.</div>
<div style="text-align: justify;">
-És, holnap mi a program?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát figyelj, nem tudom - feleltem - Nincs kedvem semmihez. Se várost nézni. - Ritka pillanat volt, mindannyian kerek szemekkel bámultam rám - se semmihez. Talán csak pihenni egész nap.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Én moziba akarok menni - közölte Tristan, mire elgondolkoztam</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mozi... ez jó ötlet.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szólok Solónak, elintézi, nem probléma. - James már elő is kapta a mobilját, és hevesen pötyögni kezdett rajta - Mit nézünk?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Halálmindegy, csak nézni lehessen - ült fel Con a földön. Felmutattam a hüvelykujjamat, jelezvén, hogy hasonlóképpen gondolom, majd Tristan is heves bólogatásba kezdett. James vette a lapot, pötyögött még egy keveset aztán elrakta a készüléket.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Holnap háromkor - közölte, én pedig ránéztem az órámra. Éjfél is elmúlt már, és éreztem ahogy lassan erőt vesz rajtam a fáradtság.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem kéne lassan visszamenni a hotelbe? - ásítottam egyet, és felugrottam a székről</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ugyanezt akartam kérdezni, mindjárt meghalok, úgy elfáradtam - mondta Tris, és nyújtózott egyet. Cirka 10 perc alatt sikerült elhagynunk a helyiséget, és kitámolyogtunk az épület elé a kocsihoz. A pár perces út alatt sikerült majdnem elaludnom, de kibírtam, és végül hullafáradtan estem be a Jamessel közös szobám ajtaján. Ruhástól beestem az ágyba, és megrökönyödve néztem, ahogy James még elindul zuhanyozni. Hiába, ő tisztaságmániás. Én meg fiú vagyok, nem foglalkozom ilyenekkel. Meg se vártam, hogy visszaérjen, hamarabb elnyomott az álom. Régen aludtam olyan jót, másnap kilenckor meglepően kipihenten ébredtem. James már nem volt a szobában, ebből következtettem, hogy Triséknél lehet. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, és megálltam a szomszéd szoba előtt. Kopogtam kettőt az ajtón, majd benyitottam. Megint igazam volt, James a földön ülve fifázott Trissel, Con pedig még az igazak álmát aludta. Na erre rögtön előtört belőlem a gonosz gyerek, úgyhogy miután párszor lefotóztam, Tris kezébe nyomtam a kamerát, én pedig kerestem egy sálat, amit végül James nyomott a kezembe, visszatartva a röhögését.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Felvétel indul - mondtam nekik halkan, és odaléptem Con ágya mellé, majd a kendővel óvatosan csiklandozni kezdtem az orrát, aztán a nyakát. Fokozódó röhögéssel néztem, ahogy Connor megrándul, rúg egyet majd álmos fejjel kinyitja a szemét, és egyenesen belenéz a kamerába, amivel Tris természetesen az egészet felvette. Miután röhögve kinyomta a felvételt, a célszemélyben is tudatosult, hogy bizony nem álmodott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Na menjetek a picsába - morogta, majd a fejére húzta a takarót és a fal felé fordult, mire mindhárman röhögni kezdtünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Passz ide! - szóltam Trisnek, aki visszadobta a mobilomat, a videó pedig fél percen belül az Instagramon landolt, és a visszajelzések alapján nagyon szórakoztatónak tartották... Con persze 10 percen belül már ébren volt, és azon fáradozott, hogy megszerezze az egyik Playstation konzolt, több-kevesebb sikerrel. A délelőtt szerencsére hasonló hangulatban telt, elfeledkeztem a munkáról, és hagytam, hogy otthonosan érezzem magam. Háromra elfuvaroztunk a moziig, ahol szerencsére VIP jegyeket kaptunk, úgyhogy még a film előtt feltankoltunk egy hadseregnek való mozikaját. A másfél liter kólámat egyensúlyozva löktem le magam az egyik székbe, és már nagyon hiányzott ez az egész. A film egyébként pocsék volt, még Solónak se tetszett, pedig ő választotta, de nekem már a moziélmény is elég volt. A film után a plázában persze nem maradtunk feltűnésmentesek, pár rajongó oda is jött közös fotóra hozzánk. Beültünk egy teázóba, ahol hetek óta végre sikerült innom egy jó teát. Nem hiába, ha valaki ezen kijelentésem után megjegyzi, hogy igazi brit vagyok, nem fogok csodálkozni... Rendkívül megnyugtatóan hatott a teázó légköre és berendezése, úgyhogy vagy két órán át biztos ott ücsörögtünk. Éppen egy kávéra vártam(három tea után már kellett valami más), amikor rezegni kezdett a telefonom. Üzenetem jött, méghozzá Ceciliától, úgyhogy felvont szemöldökkel nyitottam meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
"Hol vagy??" - csak ennyi állt benne, úgyhogy továbbra is meglepődve írtam vissza neki</div>
<div style="text-align: justify;">
"A plázában a teázóban, moziban voltunk a srácokkal, most itt ülünk. Miért?" - a válasza fél percen belül megérkezett, én pedig már nem tudtam magasabbra vonni a szemöldökömet:</div>
<div style="text-align: justify;">
"Odamegyek, beszélhetnénk?10 perc" - felálltam az asztaltól, gondoltam kimegyek a teázó elé,és ott megvárom</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hová mész? - kérdezte Tris, mire megráztam magam</div>
<div style="text-align: justify;">
-Kiszellőztetem a fejem egy kicsit, tömény ez a fűszerszag - kamuztam szemrebbenés nélkül, és kiléptem a teázóból. Leültem egy közeli padra a folyosón, és vártam. Pár perc múlva felbukkant a távolban Cecilia (sietett, úgy tűnik), és amikor közelebb ért, gondoltam, hogy valami baj van. Amikor ránéztem az arcára, és láttam rajta a könnyfoltokat, úgy éreztem, hogy nem kell nekem a kávé, a pulzusom magától is az egekbe szökött.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi történt? Cecilia, baj van? - kérdeztem tőle, a hangom pedig enyhén remegett. Nem szólt semmit, csak a szemembe nézett, azt hittem már meg se fog szólalni, de végül egész halkan kimondta a mondatot, amit mindig is hallani akartam, de a jelen pillanatban nem tudtam annyira örülni neki, mint azt képzeltem:</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szakítottunk.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08876245601192893886noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-8396185081150920048.post-42844949379670578222015-08-16T06:40:00.000-07:002015-08-30T07:47:10.852-07:0009. My conscience is heavy, i'm a wreck<div style="text-align: justify;">
-Jó nagy szarban vagy - szólalt meg Connor egy kis idő után, de egyetlen pillantásom elég volt ahhoz, hogy inkább befogja. Jól tette... Idegességemben rácsaptam egyet a dohányzóasztalra, majd ráparancsoltam Jamesre, aki a fejét fogta</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hívd fel Solót. Most. Le kell szedetnünk a cikket, mielőtt bárki is meg... - a telefonom pittyegése vágott a szavamba - ...látná - felemeltem a mobilt, és közben erősen imádkoztam az égiekhez, hogy ne attól jöjjön, akire gondolok. Hát persze, hogy attól jött. Enyhén remegő kézzel megnyitottam Jack üzenetét (csak tudnám, honnan tudja a számomat?!), majd átfutottam:</div>
<div style="text-align: justify;">
"Egy órát kapsz, hogy leszedesd azt a szart a netről, különben nem viccelek, Simpson, ki foglak csinálni. Nem megmondtam, hogy mihez tartsd magad?! És nem, nem érdekel, hogy véletlen volt, azért volt, mert "híres" vagy, tőlem a brit királynő fia is lehetnél, azt is leszarnám! Egy óra, Simpson."</div>
<div style="text-align: justify;">
-A jó kurva életbe! - dobtam el a telefont is, majd a telefonba bőszen magyarázó Jamesre néztem. Ha a cikket nem sikerül leszedni onnan... Nem csak az orrom fogja bánni, annál sokkal több. Egyelőre az egyetlen amit tehetek, hogy próbálok nem felrobbanni, és reménykedem, hogy Jack nem rohant Ceciliához a cikkel. Igazából fogalmam sincs, mit szólna hozzá, ha meglátná, tekintettel arra, hogy a lány tele van logikai bukfencekkel, de van egy olyan érzésem, hogy annyira nem díjazná... James ebben a pillanatban kinyomta a telefont, mire mind a hárman rámeredtünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Solo intézkedik, valószínűleg sikerül leszedetni, de azért nem vagyok benne biztos - közölte</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hála Istennek! - nekem már a valószínű is elég</div>
<div style="text-align: justify;">
-Megtudta már valaki? - kérdezte Tristan</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát szerinted? Szerintem ez a faszarc szabadidejében a Google-on keres rám, hátha talál valamit, amiért kinyírhat. Most éppen ezért akarja betörni a fejem, úgyhogy jó lenne, ha egy órán belül tényleg lekerülne az a csodás pletyka..</div>
<div style="text-align: justify;">
-Miért is nem csodálkozom? Bradley, az a baj, hogy valamilyen szinten még igaza is van...</div>
<div style="text-align: justify;">
-De hát én azt leszarom! Annyira elegem van már, de tényleg. Nem lehetne hogy csak lefújjuk az összes rohadt koncertet és hazamenjünk?!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te meg vagy húzatva?! Ez az idei év legnagyobb állomása, tényleg el akarod ásni a bandát? - förmedt rám Connor, de még mielőtt visszaszólhattam volna, csörögni kezdett a mobilom. Felvettem, és körülbelül egy tonna kő esett le a szívemről. Solo volt az, sikerült leszedetni a cikket, bár nem keveset kellett érte fizetnünk. Miután kinyomtam a telefont, másodpercekig meg se tudtam szólalni, majd egy megkönnyebbült félmosoly keretében bejelentettem a hírt</div>
<div style="text-align: justify;">
-Probléma elhárítva ötven percen belül.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Megmarad az orrod? - vigyorgott rám Tris</div>
<div style="text-align: justify;">
-Egyelőre biztos - vontam meg a vállam, majd az esti koncertre gondoltam. Most az egyszer éreztem azt, hogy nem akarok Ceciliával találkozni, és hálát adtam, amiért tegnap nem fogadta el a meghívást. Nem tudnék a szemébe nézni most, az biztos - Mikor kezdjük a próbát? - fordultam James felé</div>
<div style="text-align: justify;">
-Délután, az egész délelőtt szabad. Mivel szerintem mindannyian kellőképpen hullák vagyunk, ne menjünk sehova, még a kaját is felhozathatjuk - vont vállat, és egyet kellett vele értenem. Már nagyon ránk fér a pihenés, hiába csak most kezdtük az egészet. Reménykedtem, hogy én is ki tudok kapcsolni egy kicsit, szóval szó nélkül benyomtam a PlayStationt, és körbenéztem</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ki játszik velem? - nem kellett kétszer kérdeznem, Tris szó nélkül elmarta a másik kontrollert, és rányomott az egyik focis játékra. Hiába, sok tekintetben mi is csak olyanok vagyunk, mint a többi ember. Például bolondulunk egy csomó idióta játékért. James eközben Instagramra töltögette fel a legutóbbi próba és koncert képeit, valószínűleg ez őt tényleg kikapcsolja. Con nemes egyszerűséggel bealudt a földön fekve, hát, azon se csodálkoztam. Ebéd tájékán felrendeltünk pár pizzát, jó szokásunkhoz híven elég hamar eltüntettük az egészet. James még gyorsan elvette az utolsó szeletet, néha csodálkozom, hogy képes ennyit enni. Kicsit később erőt vettünk magunkon, és Soloval együtt átmentünk a stadionba egy utolsó próbára. Láttam rajta, hogy szívesen kérdezne valamit a cikkről, de baromira nem volt kedvem most ehhez. Lelkiekben igyekeztem ráhangolni magam a koncert témára, tudtam, hogy ma este nem ötvenen lesznek, hanem vagy ezren biztos, tele lesz minden fotósokkal, már csak az első koncert miatt is. Szeretem csinálni, amit csinálok, de azért kiélveztem a hatalmas, üres teret. Miután a többiek is elhelyezkedtek, elkezdtük a próbát, onnantól csak csináltuk, ahogy jött. Egy órával a kezdés előtt fejeztük be, kicsit később is, mint terveztük. Kissé kifáradva dőltem le a pihenőben, miközben fél kézzel próbáltam lecsavarni egy üveg víz kupakját. Kis pihenés után elkezdtem készülni, átöltöztem, majd immár igazi "Brad Simpson image-dzsel" tértem vissza a pihenőbe. Megvártam amíg a többiek is készen lettek, majd az órára néztem. Tíz perc maradt a kezdésig, úgyhogy kiléptünk az öltözőből, köszöntünk a hangolóknak, majd megálltunk egy-két fotósnak is, Egészkor pontban felléptem a színpadra, nyomomban a többiekkel. AZ arcomon rögtön szétterült egy vigyor, amikor meghallottam a tömeg visítozását. Ez többek között az egyik, amiért szeretem amit csinálok. Tris beült a dobok mögé, James És Con felkapott egy-egy gitárt a földről, én is magamra csatoltam a sajátomat, és a mikrofonhoz álltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hello Sydney! - üvöltöttem a mikrofonba - akarjátok, hogy elkezdjük? - most nem éreztem helyét a néha előforduló kisebb játékokra kezdés előtt. Elengedtem magam, kikapcsoltam az agyam, intettem kettőt a többieknek, és elkezdtük. A nyitószámnak a Wild Heartot szavaztuk meg, a tömeg nagy örömére.Végre úgy igazán megkönnyebbültem, és szinte tudatlanul énekeltem végig az egész koncertet. Nagyon jó volt látni a sok rajongót, akik mind miattunk jöttek el, szerintem ezt az érzést sose fogom megszokni. A sokadik búcsúdal után tényleg befejeztük a koncertet, és az őrjöngés közepette lesétáltunk a színpadról. Korántsem volt még vége, a backstageben minimum 9 riporter várt ránk, úgyhogy negyven percig még villáminterjúkat adtunk. Miután megszabadultunk mindentől, kifulladva estünk be a pihenőbe. Az ajtóban állva hirtelen megtorpantam, amikor megláttam Ceciliát az egyik székben ülni. Kiszáradt a torkom, pláne hogy az arcáról semmit nem tudtam leolvasni.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Brad, beszélhetnénk? - kérdezte, mire bólintottam egyet, és kimentem az öltözőből a folyosóra. Cecilia utánam jött, és becsukta az ajtót maga után. Kérdőn néztem rá, vártam, hogy kikeljen magából, de legnagyobb meglepetésemre mindez elmaradt. Egészen halkan szólalt meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Figyelj, Brad... Milyen internetes cikkról van szó? Az egyik fősulis csoporttársam említette nekem, hogy tegnap este volt valami cikk az egyik híroldalon, amiben én is benne vagyok, de mire rákerestem, eltűnt. Csak szívatni akar, vagy most mi van?! - huh. Szóval nem tudja. Hazudhatnék neki, hogy az egész kamu, az egyszerűbb lenne. De nem tehetem meg, hogy hazudok neki. Nagy levegőt vettem, és elmondtam az igazságot.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tegnap este felkerült egy cikk az egyik szennyoldalra. A bandáról szólt. Vagyis, rólam... És rólad - láttam, hogy kikerekedett a szeme - A hajókázás közben valami idióta fotós lekapott minket és azt kezdték boncolgatni, hogy mi lehet közöttünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
-És...? - nyújtotta el a kérdést</div>
<div style="text-align: justify;">
-Egy órán belül sikerült leszedetnünk a cikket, nyom nélkül. Nem hiszem, hogy sokan látták volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Basszus! Bradley, erről nem volt szó!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Én se gondoltam volna, hogy bármikor előfordul majd ilyen! A sajtó általában le se szar minket, legutóbb az albumunkról közöltek egy három soros szöveget! Nem hogy bármi ilyesmiről...</div>
<div style="text-align: justify;">
-De... De mi van, ha látták? Úristen... - hirtelen elsápadt, én meg eléggé megijedtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Kire gondolsz? - próbáltam óvatosan kérdezni, nem tudtam, mit reagál majd rá</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jack - csúszott ki a száján, mire meglepődtem, de szerintem ő is - ha megtudja, baromi pipa lesz rám</div>
<div style="text-align: justify;">
-Már tudja - mondtam halkan - még tegnap este látta.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tegnap este? Huh, de hát... Azóta már találkoztam vele! Miért nem szólt róla semmit? - láttam rajta az értetlenséget. De tényleg, Jacket én se így ismertem meg (ismertem meg újra), azt hittem, rögtön rohan majd hozzá - Ne haragudj, Brad, nekem most mennem kell - egy hirtelen mozdulattal megölelt, majd hátat fordított, és mire tudatosult bennem, hogy mit csinált, már el is tűnt. Én még percekig álltam döbbenten. Most.. Most megölelt? De aznapra már mindegy volt, azt hittem, semmin nem lepődöm már meg. Visszasétáltam az öltözőhöz, majd beléptem az ajtón. A fülemet egy ismerős szöveg ütötte meg, érdekes zenei aláfestéssel. Felnéztem, Tristan az asztalon dobolva, James gitárral , Connor pedig a füzetemmel a kezében állt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jack, when we were younger, we hang out, we were inseparable - énekelte, én pedig rájöttem, hogy elég elhamarkodottan kijelentést tettem</div>
<div style="text-align: justify;">
-Pontosan mit is csináltok?!</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08876245601192893886noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-8396185081150920048.post-72826987817991824152015-07-30T10:05:00.000-07:002015-08-30T07:45:08.212-07:0008. Smile for me, girl<div style="text-align: justify;">
Ahogy visszagondolok az eddig Sydneyben töltött napokra, az egész elég zavaros. Azt hittem, csak zenélni jövünk ide, de mint mostanában sok minden, ez se jött be. Két napunk maradt az első koncertig, túl vagyunk a főpróbán, meg egy újabb őrült napon. Tegnap este, miután Jack kérésére (fenyegetésére, inkább) leszedtem Instagramról a Ceciliával közös fotónkat, új szokásomhoz híven kattogni kezdett az agyam. Részben pont ezen, kezd elegem lenni magamból. Tizenkilenc évig normálisnak tartottam magam, és pár nap alatt eljutottam odáig, hogy kezdek meghülyülni. Igazából fogalmam sincs, miért. Nem tudom, miért Cecilia. Annyi lány van még Sydneyben, annyi lány van a földön, és egyáltalán... Mit akarok egy olyan lánytól, akinek barátja van, aki láthatólag teljesen más utat választott, mint én és látszólag enyhén elítéli a zenészeket, és alapvetően kicsit se kedves?! Ez is olyan érthetetlen... Mintha néha átkapcsolna valami az agyában, és kedves lesz, vicces, meg minden, ami szinte az ellentéte annak a lánynak, akit a legtöbbször látok. Na jó, talán pont ezért akarom őt ennyire. Sok mindent gondoltam már róla, de azt, hogy unalmas, azt nem. És ez az, ami kell nekem. Aztán eszembe jutott az új album. Két dalt is meg kéne írnom, méghozzá záros határidőn belül, de sehol nem tartok. Nincs ötletem, fogalmam sincs, milyen témáról írhatnék olyat, ami tetszene a rajongóknak. Elég cinkes majdnem húsz évesen kiégni, azt hiszem... Jack. A név, akit legszívesebben kitörölnék a memóriámból, meg úgy egyáltalán az egész világból.Képtelen vagyok még megfogalmazni is, mennyire... Utálat? Düh? Keserűség? Nem, igazán egyiket se érzem. Vagy mindet egyszerre. Hirtelen felindulásból előkaptam a Jamestől kapott jegyzetfüzetemet, és írni kezdtem. Körülbelül negyed óra alatt kész is lettem vele, a füzetet félredobtam, majd hanyattvágtam magam az ágyamon. Reggel szokatlan módon magamtól keltem, James még aludt. Most mondanám, hogy jó barát módjára igyekeztem nem zajt csapni, nehogy felébresszem Csipkerózsikát, de igazából szartam rá, őt amúgy se lehet csak úgy felkelteni. Szóval bekapcsoltam a szobához tartozó tévét, és kerestem valami normális műsort, amit nézni lehet. Épp élveztem azt a kevés nyugalmat, ami kijutott nekem amikor rezegni kezdett a telefonom. A kezembe vettem, és megnyitottam az üzenetet. Ceciliától jött, csak ennyi állt benne:</div>
<div style="text-align: justify;">
"Fél tízkor a szálloda előtt, úgy készüljetek, hogy vizes lesz! C.H."</div>
<div style="text-align: justify;">
Megrántottam a vállam, majd félredobtam a mobilt. Ha vizes lesz, hát vizes lesz. Arra viszont nem számítottam, hogy az ágyra dobott készülék visszapattan, a levegőben megpördül, és egyenesen a padlón landol, hatalmas koppanással. A számat elhagyta egy nem túl diszkrét "Ajóédesfaszom" félmondat is, mire James álmos fejjel felült az ágyában, és rám meredt</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hősszerelmes szívedet mi nyomja már megint? Tán csak nem rossz hírt közölt e szerencsétlen eszköz, hogy megrepteted? - vigyorgott rám. Örülök, hogy ébredés után fél perccel a toppon van. Örülök, hogy nem tört be a képernyőm.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szerintem aludj tovább. - reagáltam le, miközben a telefonomat vizsgálgattam. Szerencsém volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit csinálunk ma? Ja megvan. Felkért diktátor idegenvezetőnk valami vizet emlegetett tegnap este. Te tudsz valamit? - nézett rám, mire megint megvontam a vállam</div>
<div style="text-align: justify;">
-Semmit. Írt egy SMS-t, hogy fél tízkor találkozunk, és hogy vizes lesz, úgy készüljünk, és ennyi.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Na jó - kelt ki az ágyából, és a fürdő felé vette az irányt. Röpke húsz perc alatt el is készült, és átadta nekem a terepet. Mire kiléptem a fürdő ajtaján, James már nem volt sehol, úgyhogy átgyalogoltam a fiúkhoz a másik szobába. Az említett személy valóban ott volt, a szobában járkálva videózott. Gondolom ezt is fel akarja tolni a netre, szóval vigyorogtam, amikor felém fordult, és ráugrottam az egyik fotelra. Miután Con is felöltözött, lementünk reggelizni, hogy aztán a szálloda előtt várjuk Ceciliát. Nem hazudtolta meg magát, pontosan kilenc harminckor szállt ki a leparkoló taxiból. Már messziről láttam, hogy ma is gyönyörű, hosszú haját felfogta egy lófarokba, rövid sortja kiemelte vékony lábait.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Sziasztok! Brad, megkaptad az üzenetet? - szegezte nekem a kérdést</div>
<div style="text-align: justify;">
-Meg, de még mindig nem értem, hova megyünk...</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó, ha mindannyian készen vagytok, akár indulhatnánk is. A menedzseretekkel már megbeszéltem a programot, ő lesz a sofőrünk ma.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jack nem jön? - kérdeztem "ártatlanul"</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem, nem ér rá - vágta rá kurtán, majd előreindult, és beszállt a kocsiba. Volt valami furcsa a hangjában, amit nem tudtam mire vélni. Csak nem összevesztek? Remélem. A hasonló "jóindulatú" gondolataimmal együtt becsuktam a kocsiajtót, és elindultunk. Körülbelül tíz perc után Solo leparkolt a kikötő előtt, Cecilia pedig kipattant az első ülésről.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Megérkeztünk!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Én azt értem, de hajlandó lennél elárulni, hogy amúgy hova viszel minket? - kérdezte Tristan kis éllel a hangjában. Nem, szerintem nem csípi a lányt..</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát, mára igazából vizes programokat terveztem. Jetski, búvárkodás a part mellett - nézett ránk, valami reakciót várva. Én voltam az, aki elsőként elmosolyodott, aztán bólintottam egyet. Úgy tűnik, Cecilia nem bízta a véletlenre, mert már várt ránk a bérelt jetski, Cecilia fel is terelt rá minket. Utoljára ő mászott lépett fel a "fedélzetre", majd Solo beindította a motort, és eltávolodtunk a parttól. Menet közben Cecilia mindenfélét mesélt a városról, a vízről, a vízi állatokról, és úgy vettem észre, hogy még a fiúkat is érdekelte valamennyire. Idővel oldódott a hangulat, és Cecilia ismét a koncertpróba után megismert arcét mutatta. Poénkodott, persze a saját szarkasztikus módján, kedves volt, normális volt.. A fiúkon láttam, hogy hozzám hasonlóan nem tudnak kiigazodni rajta. Ahogy ott állt mellettem, a levett pólója alatt bikinifelsőben, összefogott haját lobogtatta a szél, és épp Connor egyik poénnak szánt beszólásán nevetett, valahogy elvarázsolt. Ha ő az igazi Cecilia, akkor nem ismerek nála csodálatosabb lányt az egész világon, de vajon melyik az igazi arca? Hova tűnik a kedvessége, amikor Jack közelében van, vagy csak a barátjáról van szó? Már megint Jack. Nélküle Cecilia teljesen felszabadult, látszik, hogy másra van szüksége.. Valakire, aki nincs rá rossz hatással. Kezdem egyre jobban gyűlölni ezt a srácot. Egy ilyen lány, mint Cecilia.. Közhelyes, de jobbat érdemel. Késő délután, vizesen, de boldogan szálltunk ki a kocsiból. Nagyon jó pihenés volt ez a nap, sikerült elfeledtetnie a koncertek előtti stresszt, Ceciliának van érzéke a szervezéshez, az biztos. Legnagyobb meglepetésemre a többiek is elégedettek voltak, sorban megölelték a lányt, majd amikor végeztek, odaléptem én is elé</div>
<div style="text-align: justify;">
-Köszönjük ezt a napot, tényleg nagyszerű volt - kezdtem mosolyogva - ha van kedved, szívesen látunk a holnapi koncerten - odahajoltam hozzá, és megöleltem, mire viszonozta azt. Alig akartam őt elengedni, ha tehettem volna, megállítom az időt, csak hogy örökké állhassak a karjaimban vele, de sajnos nem vagyok varázsló, ő pedig ellépett tőlem</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ó, köszönöm, de nem tudok menni. Talán majd egy másikra, bár már láttam egyszer - mosolygott vissza</div>
<div style="text-align: justify;">
-Akarod, hogy hazavigyelek? Kocsival biztos nem sok idő, és még a taxira se kéne költened - ajánlottam fel, mire hirtelen elsötétült az arca</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem, kösz, nem kell. Inkább sétálnék - felelte hűvösebb hangon</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne kísérjelek el? - próbálkoztam tovább, bár tudtam, hogy esélytelen vagyok. Megint visszatért a régi Cecilia, innentől már csak menekülni lehet...</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne. Azt nem szeretném, egyedül akarok menni. Jó éjszakát, sziasztok! - fordult sarkon, és elindult az utca vége felé. Döbbenten álltam, a srácok szótlanul néztek engem, majd James törte meg a csendet</div>
<div style="text-align: justify;">
-Asszem téged megint ejtettek, Bradley - nem válaszoltam semmit, csak elindultam a szálloda irányába. Felérve a szobánkba leültem a fotelba, utánam jöttek a többiek is. Tristan elterült a padlón, Connor a másik fotelbe, James az ágyára feküdt le.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ez a csaj kattos, de minimum skizofrén, az biztos - fordult felém Con a másik fotelból</div>
<div style="text-align: justify;">
-Én se értem, és Brad, szerintem te vagy az, aki meg végképp nem érti. Egész nap halál normális volt, én már épp azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy félreismertük őt, aztán két másodperc alatt behülyült. Valószínűleg összeillik a barátjával. Jack is idióta. - közölte James a véleményét</div>
<div style="text-align: justify;">
-De nem, Cecilia nem idióta. Én nem tudom... Olyan, mintha tényleg két arca lenne, az egyiket akkor használja, amikor nincs ott se Jack, se semmi, ami vele kapcsolatos, a másik meg ez, amit nem tudok hova tenni. Ki fogom deríteni az okát, és csinálni fogok valamit, az biztos. Annyira csodálatos az a lány, meg kell értenem, miért csinálja ezt, és meg is fogom - reagáltam le a hallottakat, miközben elővettem a mobilom, hogy megnézzek rajta valamit</div>
<div style="text-align: justify;">
-Én csak annyit tudok mondani, hogy szerintem azért gondold meg, mit teszel. Nem szólok bele, remélem tudod mit csinálsz - mondta Tris egyszerűen. Már épp nyitottam a szám, hogy megköszönjem, amikor valami szemet szúrt az egyik híroldalon</div>
<div style="text-align: justify;">
-A francba - nyögtem ki, miközben rámentem a cikkre, hogy ellenőrizzem, hogy biztos jól láttam-e. De sajnos igen. A cikk a Vampsről szólt, egész pontosan rólam. És Ceciliáról. A cikkhez tartozó képek a jetskizés alatt készültek, valaki jópárszor lefotózott minket. A szöveg rövid volt, de minden benne volt, aminek nem kellett volna:</div>
<div style="text-align: justify;">
"Bradley Simpson nem csak a karrierje miatt jött volna Ausztráliába?</div>
<div style="text-align: justify;">
Négy napja, hogy említett személyünk zenésztársaival Sydneybe érkezett, hogy közel egy hónapot töltsenek itt a Meet The Vamps turné keretin belül. Úgy tűnik, Bradley egy kis nyári románcra vágyik, hisz a mai napon kaptuk őt lencsevégre egy igen csinos hölgy társaságában. Szinte az egész napot együtt töltötték, és amint a képeken látszik, elég önfeledten viselkedtek egymással. Hogy több lenne köztük a barátságnál? Nem tudhatjuk, ahogy azt se, ki a szerencsés leányzó, ám úgy sejtjük, ez nem egy egyszerű hajókázás volt... Hogy később felbukkan-e még Brad oldalán a lány, azt nem tudhatjuk, lehet, hogy az utolsó nagykoncerten már díszvendégként vesz majd részt..."</div>
<div style="text-align: justify;">
Szó nélkül átdobtam a telefont Tristannak, aki felolvasta a cikket a többieknek. Én ezt nem hiszem el! Komolyan, valami jó történik, hogy aztán hatalmas szart hagyjon maga után... Basszameg, mit fog ehhez szólni Cecilia? Solo segítségével, vagy anélkül, de mindenképp le kell szedetnünk ezt a cikket, mert ebből hatalmas botrány lesz...</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08876245601192893886noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8396185081150920048.post-68653912679162086652015-06-03T11:17:00.001-07:002015-08-30T07:41:21.343-07:0007. Still a little mysterious, why she taking me serious?<div style="text-align: justify;">
-Hát ez meg mi volt?! - tért magához a csodálkozásból Tris, majd a többiekkel együtt rám meredt. Mintha én tudnám, hát kösz.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nekem tudnom kéne? - néztem fel, elszakítva a tekintetemet a cipőmtől, amit addig kitartóan bámultam</div>
<div style="text-align: justify;">
-Vesszek meg, ha ez Cecilia volt! - James meglepett hangja betöltötte a teret, mire én bólintottam egyet</div>
<div style="text-align: justify;">
-Engem ez a lány kiborít! Most miért volt normális, sőt, kedves, ha máskor nem az?! - ez már Connor volt</div>
<div style="text-align: justify;">
-Még jó, hogy csak téged borít ki... - morogtam, majd megfordultam, és a színpadlejáró felé vettem az irányt - Menjünk haza! Meghalok, ha egy percnél is tovább kell itt álldogálnom.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szállodába érve a terveim szerint be is dőltem az ágyba, hogy végre kialudjam magam, de persze - mint mostanában semmi - nem sikerült. Amíg a szoba másik feléből jövő horkolást hallgattam, egyre csak az újabban kedvenc témámmá vált Cecilián gondolkoztam. Jamesnek igaza volt, ez a mai lány, aki bejött a próbára, mintha nem is ő lett volna. Kedves volt, nevetett... Nem volt bunkó és távolságtartó.. Ha nem tudnám, hogy nem így van, biztos azt gondolnám, hogy az egész színdarabot csak Jack miatt játssza, és igazából olyan aranyos, mint most volt... Persze ez hülyeség. Az első este is olyan volt, mint eddig általában, pedig ott se volt a barátja. Na igen, ez a másik téma, amin nagyon fel tudom dühíteni magam. Most tényleg, Jack?! Az érzelmi hullám miatt előjött a dacos énem, és akkor határoztam el, hogy ha kell, megveretem magam, de én nem hagyom őt nyerni. Nem adom meg neki azt az örömöt, és nem érdekel, hogy régen mekkora nagy barátok voltunk És a holnaputáni próba... Most tényleg el fog jönni? Vagy ez is csak egy szívatás, hogy kicsesszen velem? Tényleg egyedül jön?</div>
<div style="text-align: justify;">
A nagy gondolkozásba aztán belealudtam, és másnap persze megint elkéstem. A próbákon kívül semmi nem történt, amit őszintén nem is bántam. Épp eleget idegeskedtem a mai főpróba miatt, nem hiányzott még mellé egyéb meglepetés. Végre egyszer viszont azt állíthatom, hogy kialudtam magam. Na nem azért, mert a problémáim megoldásra találtak, csupán annyira meghajtottak minket, hogy erőm sem volt a gondolataimba merülni. Ami szintén nem nagy baj, mert rájöttem, hogy baromi gázul viselkedtem az elmúlt napokban, és olyan dolgokon problémáztam lányos módon, amiket máskor le se szarok. Amikor ezt elmondtam a srácoknak, kiröhögtek, aztán vadul bólogatni kezdtek. Hát kösz, de megérdemeltem. Ma végre úgy éreztem, a körülményekhez képest minden rendben van körülöttem, ezért "ünnepelni akartam". Miután lebeszéltem Solóval, hogy két nap hajtás után megérdemlünk egy kis nyugalmat, elmentünk a városba. Mivel nem sok helyet láttunk eddig, viszont Ceciliát semmiképpen nem akartam felhívni, ezért leültünk egy útba eső kávézóban, és élveztük, hogy senki nem zaklat minket. Sajnos alig volt pár óra szabadidőnk, de egy gyors regenerálódásra tökéletes volt. A bevitt koffeinmennyiségtől újra embernek éreztem magam, szóval elindultunk visszafele. Tudomásom szerint a főpróbán lesznek rajongók, de nem túl sokan, szóval előre készülnöm kellett a közös fotózkodásra. A szállodába visszaérve gyorsan letusoltam, átöltöztem, és miután tökéletesen úgy festettem, ahogy mindenki ismer, visszadőltem az ágyra, és vártam a többieket. Általában az első koncertek előtt és után döbbenek rá, hogy turnézni bizony kemény dolog. Fárasztó, hosszú, kemény, sokszor a pokolba kívánom. De szerintem megéri. Megéri, mert imádom látni a tömeget a színpad előtt, imádom hallani ahogy örülnek nekünk és énekelnek velünk, megélni, hogy elsírják magukat egy közös fotó miatt, és átélni, hogy ugyanúgy szeretik amit csinálunk, mint mi magunk. Biztos nyálasan hangzik, pedig én így gondolom. Szeretem ezt csinálni, annak ellenére, hogy sokan elítélnek érte. A legtöbb ember beképzeltnek tartja a zenészeket, holott ez csak egy álarc, mert magabiztosságot kell mutatnunk a tömeg felé. Mi is ugyanúgy lehetünk szomorúak, letörtek, depressziósak, vagy bármik. Mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint azok, akik más karriert építgetnek, csak nekünk épp ez a fontos. Nem a könyvelés, nem a jogászkodás, nem a festészet, hanem a zene. És ezen ha tehetném, se változtatnék.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Brad, készen vagy? - kiáltott be Tristan az ajtón, mire felkaptam a fejem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hogyne, mehetünk - álltam fel, majd kisétáltam az ajtón. James már odakint állt velük, úgy tűnik, tényleg el voltam bambulva. Miután lelifteztünk a hallba, Solo betessékelt minket a kocsiba, és stadionnál pedig átadott minket az őröknek. Egy-két rajongó már ott állt a főbejárat előtt, és mivel se Tris, se James nem túl alacsony ember, persze hogy feltűntünk nekik. A szokásos sikoltozás és képkészítés után elengedtek minket, mi meg bementünk, felmentünk a színpad előterébe, a függönyök mögé, és az arra kihelyezett kanapékon ülve vártunk. A kezdés előtt vagy öt perccel kiléptem a függöny takarásából, és körülnéztem. Vagy 50-60 fiatal lány (és egy-két fiú) ácsorgott a színpadhoz közel, és innentől kezdve minden jött, ahogy szokott. Beálltunk a hangszerek mögé, majd a mikrofonomba beszélve a tömeghez fordultam:</div>
<div style="text-align: justify;">
-Na, mit szóltok? Elkezdhetjük? - az egyöntetű választ követve pillantottam meg Ceciliát. Az első sorban állt, <i>egyedül volt, </i>és mosolygott. Igazat mondott. Eljött, és nem is hozta a koloncot. Sóhajtottam egyet, majd hátrafordulva intettem a többieknek. A tekintetemet visszahelyeztem a nézőtérre, és énekelni kezdtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Másfél órával később, a főpróba végén megkaptuk a tapsot, aztán jött, aminek jönnie kellett. Mind a négyen leültünk a színpad szélére, és hagytuk, hogy lerohanjanak minket. Azt se tudtam, hol áll a fejem, az egyik kezemmel szignóztam a kezembe nyomott dolgokat, a másikkal az éppen mellettem ülő lányt karoltam át, megvártam, amíg elkészült a fénykép, aztán csináltam tovább és tovább.. Szerencsére 50 ember az nem sok, elég hamar lerendeztük, és miután kivonultak a teremből, körbenéztem. Cecilia még ott volt. Türelmesen várt, arcán egy új, édeskés és bujkáló mosollyal, amit eddig még nem láttam, de abban egészen biztos vagyok, hogy nagyon tetszik..</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te még itt vagy? - kérdeztem értelmesen, aztán elröhögtem magam</div>
<div style="text-align: justify;">
-Még véletlen se. Ez csak az asztráltestem - meredt rám, majd elmosolyodott</div>
<div style="text-align: justify;">
-Na, gyere ide mellénk! Te is kapsz egy képet, ha már kivártad a sorod - váltottam rögtön stílust, és felhúztam a színpadra. Az időközben érkezett biztonsági őrt kértem meg a feladatra, majd miután kattintott párat, visszavettem tőle a készüléket</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ez igazán megtisztelő volt - nézett rám gúnyosan, de a hangjából kihallatszott, hogy jót szórakozik</div>
<div style="text-align: justify;">
-Még szép hogy. Van képed a híres bandával, akiért több tízezrek rajonganak? Ráadásul mind a négyünkkel egyszerre? Becsüld meg, nem lesz ilyen még egyszer - kacsintottam rá</div>
<div style="text-align: justify;">
-Feltétlenül. Majd bekereteztetem ezt a remek fotót, és kiteszem az ágyam fölé. De most én is megyek. "Kirajongtam magam" - tette idézőjelbe az utolsó mondatát az ujjaival a levegőbe rajzolva - Apropó. Holnap nincs semmi programotok, illetve, most már van. Úgy készüljetek, hogy vizes lesz - sétált ki az ajtón. Nem volt kedvem gondolkozni, azt hiszem, hogy csak egyre jobban összezavar. Mióta kedves? Mióta vicces? Mióta ilyen <i>nem ceciliás</i>? Jó szokásunkhoz híven a visszaút azzal telt, hogy a rajongókkal készült fotókat töltögettük fel Instagramra. Amikor a Ceciliával készült képhez értem, úgy döntöttem, azt is felrakom, majd rányomtam a szöveg hozzáadása gombra</div>
<div style="text-align: justify;">
"A legkedvencebb rajongókkal <3" -írtam a kép alá, és elmentettem. Egy frissítés alatt érkezett vagy negyven szív a képre, meg egy tucat hozzászólás, amiben a "titokzatos lány" kilétéről érdeklődtek. Gondoltam, nem lövöm le a poént, ezért elraktam a mobilomat, és vártam, hogy leparkoljunk a szokott helyen. Amint kiszálltam a kocsiból, hátrahőköltem, és legszívesebben azonnal ültem is volna vissza. A hotel előtt Jack várakozott, és elég könnyen ki lehet találni, hogy kire...</div>
<div style="text-align: justify;">
-Menjetek be, majd mindjárt megyen én is - sziszegtem Connornak a fogaim között, majd mosolyt erőltetve magamra, odasétáltam régi jó barátomhoz</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hello, Jack! Hogy vagy? - reméltem, hogy nem azért van itt. Még tuti nem látta. Nem láthatta. Nos, nem reméltem eléggé.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jól, kösz. De tudod, mitől lennék még jobban? Ha mondjuk nem a csajom képével lenne tele az Instagram, ahol mindenki azt találgatja, hogy ki ez a lány, és mit akar tőletek! Azt hittem, világos voltam. Szállj le róla, Simpson, mert nem érdekel, ki vagy te, és ki lett belőled. Látom, hogy mit akarsz, és nem fogom neked hagyni. Nem tudom, feltűnt-e már, de ha nem, most szerényen közölném veled, hogy Cecilia az én csajom, és nem a tiéd. Ezen pedig nem nagyon tudsz változtatni.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Egyelőre - csúszott ki a számon, mire rángatózni kezdett egy ér a homlokán</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hidd el, jobb, ha felfogod. Jelenleg én vagyok a barátja. És addig bizony az van, hogy ahol ő, ott én is - fordított hátat, majd fogott egy taxit. Még néztem, ahogy eltávolodik, majd felmentem, és becsaptam magam mögött a szobaajtót. Jack az előbb úgy beszélt Ceciliáról, mint valami tárgyról. Egy opció van, mégpedig az, hogy ki kell iktatni ezt a srácot.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08876245601192893886noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-8396185081150920048.post-43079768682890290282015-05-18T11:59:00.001-07:002015-05-18T12:01:41.165-07:00Díj #2, #3 és #4Sziasztok! Amint a címből kiderült, most egy díjas bejegyzéssel érkeztem, de hamarosan új rész, addig is kitartás :)<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">Díj #2</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6c33vgTSGgHjLTfM-_ShzJz27LkqyJOR13zxZnd-nMESBZMs-zeuwR41vi4iYv_kDd10Va_QCEiC98-VWyGnYEkIeVCCHL1dRGKUZsp3vgh_vTRRamuLe5Gmq9fRUd2vkmUi4xvjN47ve/s320/d%C3%ADj.jpg" /></div>
<div style="text-align: center;">
A díjat nagyon szépen köszönöm <a href="http://riskitallff.blogspot.hu/">TeenAgernek, és a blogjának</a>, ami nem mellesleg az egyik legkedvencebb blogom ^^</div>
<div style="text-align: center;">
<u><br /></u></div>
<div style="text-align: center;">
<u><br /></u></div>
<div style="text-align: center;">
<u>Szabályok:</u></div>
<div style="text-align: center;">
-Köszönd meg a díjat!</div>
<div style="text-align: center;">
-Írj 5 dolgot magadról!</div>
<div style="text-align: center;">
-Írj 5 dolgot a blogodról!</div>
<div style="text-align: center;">
-Válaszolj az 5 kérdésre!</div>
<div style="text-align: center;">
-Írj 5 kérdést!</div>
<div style="text-align: center;">
-Küldd tovább!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<u>5 dolog rólam:</u></div>
<div style="text-align: center;">
-Nyáron kezdtem blogolni, bár így utólag fogalmam sincs, mi vitt rá arra, hogy publikáljam az akkori írásaimat :DD</div>
<div style="text-align: center;">
-Felnőtt koromban is szeretnék írással foglalkozni</div>
<div style="text-align: center;">
-Elég lusta vagyok, ezért könnyen előfordul, hogy a két blogom közül az egyikre csak havonta érkezik rész...</div>
<div style="text-align: center;">
-Imádok aludni, holott hétköznap erre nincs sok lehetőségem(5:10-kor kelek a suli miatt)</div>
<div style="text-align: center;">
-Novemberben leszek 15, bár néha ez nagyon nem látszik :D</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<u>5 dolog a Wannaberől:</u></div>
<div style="text-align: center;">
-Két fontos szereplő is egy-egy dal alapján jött, amik az akkori kedvenceim voltak</div>
<div style="text-align: center;">
-Az alapötletet megálmodtam, szó szerint :D</div>
<div style="text-align: center;">
-Szeretnék minél több realitást vinni a történetbe, úgyhogy jó pár dolognak utána néztem már :D</div>
<div style="text-align: center;">
-A bandából amúgy egyáltalán nem Brad a kedvencem (Team James 4eva'<3:D), de a történetet egyedül vele tudtam úgy igazán elképzelni, révén, hogy ő az énekes</div>
<div style="text-align: center;">
-Egy kicsit nehezemre esik fiú szemszögből megírni a blogot, de nagyon igyekszem :D</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<u>Válasz az 5 kérdésre:</u></div>
<div style="text-align: center;">
<i>-Szerinted a bő szókincs mennyire fontos a blog írásánál?</i></div>
<div style="text-align: center;">
Szerintem egy történet akkor élvezhető, ha nincs gyakori szóismétlés, szóval elég fontos. A visszajelzések szerint sajnos én is gyakran beleesek ebbe a hibába(az írások között eltelő pár órás szünetek eredménye..), de igyekszem korrigálni</div>
<div style="text-align: center;">
<i>-Ha bármit választhatnál, milyen sportot űznél?</i></div>
<div style="text-align: center;">
Lacrosse<3</div>
<div style="text-align: center;">
<i>-Életed legbüszkébb pillanata?</i></div>
<div style="text-align: center;">
Pfhú, akármennyire erőltetem meg magam, semmi konkrét nem jut eszembe :D</div>
<div style="text-align: center;">
<i>-Kedvenc bloggereid?</i></div>
<div style="text-align: center;">
Sárközi Erika(Nilla), TeenAger, Zsigus János, Németh Barbi(:DD a legjobb barátnőm lol)</div>
<div style="text-align: center;">
<i>-Ajánlj egy blogot, amit érdemes elolvasni!</i></div>
<div style="text-align: center;">
Bajban vagyok. Minimum hármat tudnék most kapásból mondani, de jó, kiválasztok egyet. Szóval.</div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://thequeenbeeofhighschool.blogspot.hu/">The Queen Bee Of Hignh School</a></div>
<div style="text-align: center;">
Egy elég különleges fanfic, a szereplői híres emberek( Iggy Azalea, Dylan O'brien, Logan Lerman, stb.), akiknek szinte csak a nevük és a kinézetük egyezik, mind egykorúak, viszont a személyiségük rengeteg esetben egészen eltérő. Egy osztályt alkotnak, azon belül is klikkesedve élik a napjaikat. A háttérben nagyon is komoly témákat szólaltat meg(családon belüli bántalmazás, kirekesztés, hátrányos megkülönböztetés..), de ettől függetlenül nagyon vicces, és éltetképes szituációkat tartalmaz :D A részek már-már extra hosszúságúak(ajánlott unalmas vonatutakra, tapasztalat :D) Először én is vonakodtam elolvasni, mondván fanfic, hát még ennyi híres emberrel, eh.. Aztán úgy másfél rész után megtetszett, és azóta is csak a részeket várom:D Nagyon tetszik, szóval tényleg ajánlom mindenkinek</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<u>5 kérdés:</u></div>
<div style="text-align: center;">
-Mi inspirál az írásban?</div>
<div style="text-align: center;">
-Mennyire írsz az olvasóidnak?(Elsősorban nekik írsz, vagy magadnak?)</div>
<div style="text-align: center;">
-Mennyire lomboz le egy-két negatív kritika?</div>
<div style="text-align: center;">
-Honnan jött a blogod ötlete?</div>
<div style="text-align: center;">
-Ha választhatnál egy nyelvet, amit azonnal tudnál folyékonyan beszélni, melyik lenne az, és miért?</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<u>Akiknek küldöm:</u></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://thequeenbeeofhighschool.blogspot.hu/">The queen bee of high school</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://nilla-2.blogspot.hu/">Málnaízű te</a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">Díj #2</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
A díjat nagyon köszönöm Horváth Olíviának, és <a href="http://hologram-harrystyles.blogspot.hu/">blogjának</a> :3</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<u>Szabályok:</u><br />
<u>-Írj magadról 8 dolgot.</u><br />
<u>- Válaszolj 8 kérdésre magaddal kapcsolatban.</u><br />
<u>- Írj 8 olyan kérdést, ami érdekel a másik íróval kapcsolatban.*</u><br />
<u>- Küldd el olyan bloggereknek/bloggerináknak, akiknek szívesen megismernéd a személyiségét.*</u><br />
<u>- Legyen egy link, amelyik mindig visszavezet erre a linkre.</u><br />
<u>- A *-gal jelölt részeket nem kötelező betartani</u><br />
<u><br /></u>
<u>8 dolog magamról:</u><br />
<u>-Lassan kifogyok az információkból :D</u><br />
<u>-A személyiségem elég megosztó, van, aki azonnal megérti, és megkedvel, de van, aki viszont sohasem fog</u><br />
<u>-Ez a helyzet a humorommal is :D</u><br />
<u>-Szinte kényszeresen pakolgatom a hangulatjeleket a tények végére, mert itt csak így tudom érzékeltetni, hogy épp vigyorgok-e, vagy sem (:D)</u><br />
<u>-A versenyek alapján megyei 2.helyesíró vagyok, de azért sulin kívül simán összehozok gyönyörűséges helyesírási bakikat </u><br />
<u>-Alapvetően rengeteget beszélek, de ha valaki olyannal vagyok összezárva, akit nem nagyon, vagy egyáltalán nem ismerek, inkább meg se szólalok</u><br />
<u>-Imádom a mintás vagy feliratos pólókat és a virágos cuccokat</u><br />
<u>-Mániákus körömlakkgyűjtő vagyok, van kb. 75 darab, de sose lehet elég...(bár most gél lakkom van, szóval egy időre felhagyok a festegetéssel)</u><br />
<div>
<br /></div>
</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<u>8 válasz:</u></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<i>-Ha részt vennél egy random tánc koreográfiában, milyen fajta lenne?</i></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
Fúú, valami modern tánc</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<i>-Ha kívülálló lennél, mi lenne a véleményed a blogodról?</i></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
Hát, ezen sokat szoktam gondolkozni, őszintén nem tudom. Attól függ, hogy szeretném- e a zenekart, vagy nem..</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<i>-Milyennek látod magad?</i></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
Egy őrült, furcsa, vigyorgó, müzlimániás bunkónak :D</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<i>-Milyen könnyen adod fel a céljaid, ha akadályba ütközöl?</i></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
Hazudhatnék, de nem teszem. Sajnos elég könnyen feladom a dolgokat, nem vagyok túl kitartó... De még dolgozom rajta :D</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<i>-Mennyire ragaszkodsz az egyediséghez?</i></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
Alapvetően eléggé, de sajnos ruhák terén mostanában nem nagyon lehet egyedinek maradni :D Írás terén meg hát.. Amit írok, azt a saját fejemből ötlöttem ki, igyekszem nem sablonos sztorit kitalálni, és ha valami alapötletet ad, megpróbálom annyira átalakítani, hogy ne legyen sok hasonlóság</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<i>-Sportolsz valamit? Ha nem, mit próbálnál ki szívesen?</i></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
Nem, régen táncoltam, de szeptember óta inaktív vagyok :D A lacrosse-t nagyon szívesen kipróbálnám, bár elég béna lennék...</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<i>-Meg vagy elégedve az életeddel, vagy van valami dolog, amit hiányolsz?</i></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
Nézőpont kérdése... Egyes emberekhez képest nagyszerű életem van, de nem is tudom.. Nem tudnám biztosan megmondani, hogy hiányolok-e valamit, vagy sem, de alapvetően elégedett vagyok. Nehéz kérdés</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<i>-Milyen filmeket nézel legszívesebben?</i></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
Vígjáték, animáció, fantasy</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<u>8 kérdés:</u></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<span style="font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px;">-Milyennek látnád magad, ha egy külső megfigyelő lennél?</span></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<span style="font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px;">-Milyen személyiség vagy?</span></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<span style="font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px;">-Mennyire érdekel mások véleménye?</span></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<span style="font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px;">-Milyen lenne egy tökéletes nap a számodra?</span></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<span style="font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px;">-Milyen típusú emberekkel barátkozol szívesen?</span></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<span style="font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px;">-Mi az, ami megfog egy blogban?</span></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<span style="font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px;">-Inkább egyedül, vagy társaságban szeretsz lenni? Miért?</span></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<span style="font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px;">-Van valami, amit megváltoztatnál magadban/magadon? Mi az?</span></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<span style="font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px;"><br /></span></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<span style="font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px;"><u>Akiknek küldöm:</u></span></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<span style="font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px;"><a href="http://riskitallff.blogspot.hu/">Risk it all</a></span></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<a href="http://edeseletdolcevita.blogspot.hu/">Édes Élet</a></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<span style="font-size: large;">Díj #3</span></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
A díjat köszönöm szépen barátnőmnek, az <a href="http://edeseletdolcevita.blogspot.hu/">Édes Életnek</a> (mármint nem az édes élet a barátnőm, hanem aki írja :D<3 ez most hülyén jött ki)</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<a href="http://dieverfluchten.blogspot.hu/2015/04/off-egy-kampany-az-olvasokert.html"><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJsmFnpTRrLeaNA9VN_Oh82SRk2J6xx_CJ4gi0JVKH7WE5bZFs5e7OP40EdujVuZ7cx5R-UCfA86UvVfe220AM6mMVA-85NX1od76SNuOnwHquhEOX13qGu5gOlmHR7wsguzjOw0Vz01A/s1600/logo.png" /></a></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<u>Szabályok:</u></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Köszönd meg a díjat</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad a díjat</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Írj 12 dolgot annak a blogjáról, akitől kaptad a díjat(nem írhatod azt, amit ő írt a sajátjáról)</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Írj 12 dolgot a saját blogodról</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Válaszolj a 12 kérdésre</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Küldd tovább a díjat</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Gondoskodj arról, hogy a kép Dorothy oldalára vezessen vissza(aki esetleg nem értené a díjat)</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<u>12 dolog az Édes Életről:</u></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-A történet egy budapesti gimnáziumban játszódik</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-A főszereplő lány egy aranyos, okos, kedves lány, aki nem fél kiállni magáért, és nem épp kellemes dolgokon ment keresztül</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-A történetbe könnyen beleképzelhetjük magunkat, hisz akár mi is lehetnénk a helyükben</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-A jövőben rengeteg fordulathoz lesz szerencsénk(éljenek a bennfenntes infók:D)</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-A blogot a legjobb barátnőm írja</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Új rész minden péntekenként érkezik</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Az egyik legjobb gimis blog, amit olvastam(nem elfogultságból, bocs :D)</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Egy csomó olyan dolog fog történni, amire senki nem számított</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-A szerelem egy cseppet sem kiszámítható</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Természetesen az élet nem fenékig tejfel, amint a történetből kiderül</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Bár az író maga is trailerkészítőként dolgozik, a blog trailerje mégsem az ő munkája(az még a karrierje előtt készült :D)</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<u>12 dolog a blogomról:</u></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-A The Vamps nevű bandáról szól</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Igyekeztem sok dolgot megragadni a valóságból, de egy-két dolgot muszáj lesz átírnom a sztori érdekében :P</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Bradnek az első pillanattól fogva tetszik Cecilia, bár a történet folyamán sokszor érzi majd úgy, bárcsak soha ne találkozott volna vele</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Brad és Jack egész kicsi koruk óta barátok voltak, egészen addig, amíg Jack a szüleivel egy másik kontinensre nem költözött</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Fiú szemszögből írom <strike>kisebb-nagyobb sikerekkel:D</strike></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Cecilia egy ideig maga se tudja, mit érez, és melyik fiú iránt érzi </div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-A banda többi tagja lelkes támogatója Bradnek, bár bizonyos dolgokat nem hagynak annyiban</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-A blog a turné Sydneyben töltött egy hónapjáról szól</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Két nevet és az alapvető tulajdonságaikat egy-egy, a banda által írt dalból vettem</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Mellékszereplőként fel fog tűnni Shawn Mendes is</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-A fejezetek címei mindig egy ahhoz passzoló dalszövegrészletek</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-A tagok alapvetően "jó fiúk", de úgy reális, ha időnként kirúgnak a hámból...</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
Válaszok:</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Mennyire kedveled Andrist?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
Semennyire, szerintem gyáva, hogy inkább szakít Barbival, minthogy távkapcsolatban éljenek. Jó, bizonyos szempontból meg lehet érteni, de legalább személyesen tette volna...</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Melyik fiúba szeretnél bele, ha az osztály tagja lennél?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
Team Bence<3</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Mit gondolsz, Adrián és Vivi ismerik egymás valahonnan?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
Bennfenntes infók ismét, jaj :D Nem mondok semmit</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Melyik lányt választanád legjobb barátnődnek?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
Talán Barbit, nem tudom</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Szeretnél csatlakozni az osztályhoz?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
Nem tudom, nem igazán. Jó a sajátom :D</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Szerinted mi fog történni ezek után?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
Ismét nem mondok semmit :DDD</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Mit tennél Barbi helyében a fiú ügyeiben?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
Mmm. Élvezném :D</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Szerinted jól tette Barbi, hogy Adriánt hívta el a "randira", vagy mást kellett volna?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
Mivel Adrián még annyira se szimpi, mint Andris.... Bencét kellett volna hívnia</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Melyik lánnyal tudsz azonosulni?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
Úgy igazán egyikkel se. Én szerintem 3 lány keveréke vagyok :"D</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Szerinted Andris és Barbi tud majd távkapcsolatban élni?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
Kicsit elkéstem, hupsz :D</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Melyik szereplőt kedvelted meg a legjobban?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
Benceeeee</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
12 kérdés a blogról:</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Mit gondolsz, Brad megszerzi Ceciliát?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Mi lesz Jack és Brad "kapcsolatával"?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Melyik szereplőt szereted legjobban?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Melyik a legkevésbé szimpi?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Mit gondolsz, a család beleszól majd Brad ügyeibe?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Meddig megy el szerinted a fiú Ceciliát illetően?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Mi lesz a banda többi tagjával?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Mi lesz a bandával? Feloszlik, vagy megmarad?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Ha választhatnál, kinek a helyébe csöppennél bele?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Mit tennél, ha te lennél Cecilia helyében?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Legyőzi-e James a pókfóbiáját a "pókok országában"? :D</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
-Mi lesz az új albumukkal?Sikerül nekik, vagy nem lesz elegendő daluk hozzá?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
Akiknek küldöm:</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<a href="http://youtubesztar.blogspot.hu/">Youtube-sztár</a></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<a href="http://hologram-harrystyles.blogspot.hu/">Hologram</a></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<a href="http://brandnewlives.blogspot.hu/p/kritikak.html">A mi kis világunk</a></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 14.3000001907349px; line-height: 20.0200004577637px; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08876245601192893886noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8396185081150920048.post-13031641297397199072015-05-13T11:11:00.000-07:002015-08-30T07:37:32.439-07:0006. All i wanna be yeah, is somebody to you<div style="text-align: justify;">
-A rohadt életbe! A jó rohadt életbe! Hát én ezt nem hiszem el... - dobáltam magamat, hol az ágyon ülve, hol a szobában járkálva. Az egész napom egy hatalmas katasztrófa volt. Jön ez a Jack... Akiről kiderült, hogy <i>az </i>a Jack... Ki szórakozik velem?!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Befejeznéd már? - James az ágyában feküdt, párnával a fején, és nem úgy tűnt, mint aki nagyon élvezi a dühöngésemet</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem. - közöltem vele egyszerűen, majd tovább folytattam a szenvedést. Kivettem a minibárból egy kis üveges whiskeyt, majd felnyitottam. Nem erőlködtem a poharakkal, úgy ahogy volt, üvegből beleittam. James az üveg koppanására lerántotta a fejéről a párnát, felült, és idegbeteg fejjel meredt rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Figyelj, haver, most rohadtul elegem van belőled, mert fáradt vagyok, de még ezzel együtt is hajlandó vagyok rád figyelni. Egyszer kérdezem meg: pontosan mi bajod van? - kérdezte idegesen, mire még feljebb ment az agyamban a pumpa.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi bajom van? Nem is tudom... Ez az egész rohadt turné egy szenvedés! Tudtam, hogy valamiért nem akarok Ausztráliába jönni, és már megint igazam volt! Idejövünk, az első este részegre isszuk magunkat, mint mindig, aztán sikerült totál idiótát csinálnom magamból! És miért? Mert megtetszett egy csaj, akiről semmit nem tudok a nevén kívül!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ez mondjuk nem a mi hibánk... - szólt közbe</div>
<div style="text-align: justify;">
-Leszarom. Soha nem akartam, hogy az idegenvezetőnk legyen! Nem akartam még ennél is nagyobb hülyét csinálni magamból. Így is baromi ciki volt, milyen lett volna, ha még bevallom, hogy tényleg be akartam fűzni? Amúgy mi az, hogy csak úgy elhozza a barátját a túrákra?! Ez nem valami randiszervezkedő program! És Jack, jézusom.... Ez a gyerek a legjobb haverom volt régen. Ez... Most meg megfenyegetett, hogy ha rámászok Ceciliára, betöri a fejem. Cecilia... Nekem elegem van! - fakadtam ki, és éreztem, ahogy kezdek lenyugodni. Tényleg jó volt kiadnom magamból. James csak ült az ágyán, maga elé nézve, aztán rám nézett.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát, asszem jó nagy szarban vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mondjál már valami kevésbé nyilvánvalót! - füstölögtem - Mi a francot csináljak?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Fogalmam sincs, de ezt te fogod megoldani. Azt tudom, hogy holnap meg azután nem megyünk sehova, mert szombaton itt az első koncert, és sehol nem vagyunk még! - emelte fel a hangját, mire meglepődtem. Semmi kedvem nem volt most énekelgetni, de nem jegyeztem meg hangosan. Inkább hátradobtam magam az ágyon, és lerúgtam magamról a cipőt. James úgy tűnt, megoldottnak tekintette az ügyet, mert ő is visszafeküdt az ágyába.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Na, és van terved amúgy, hogy mit fogsz csinálni? - kérdezte utoljára</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nincs. Azt tudom, hogy nem megyek haza innen anélkül, hogy meg nem szereztem Ceciliát. Most már csak azért is.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te tudod, öregem... - fordult a fal felé, és bealudt. Én még órákig fetrengtem az ágyamban, aztán arra keltem, hogy csörög a mobilom. Kómás fejjel néztem a képernyőre, aztán felhúzott szemöldökkel fogadtam a hívást.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Drága, kedves Bradley... Reméljük kialudtad már magad, de ha nem, az se érdekel, el kéne már kezdeni a próbát, úgyhogy legyél szíves, húzd le a beledet a próbaterembe, lehetőleg 2 percen belül! - Tris volt az, majd rögtön ki is nyomta a telefont. Ránéztem az órára. 10:49. Sietősen magamra rángattam egy fekete pólót, aztán rohantam is. Kissé kifulladva estem be a terem ajtaján, odabent a srácok már a helyükön ültek.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi van, Csipkerózsika, véget ért az álom? - röhögött Connor a gitárját hangolva</div>
<div style="text-align: justify;">
-Vicces vagy. Mindjárt be is csukom az ablakot, ki ne menjen ez a jó poén. - vágtam vissza, majd az ablakhoz léptem, hogy "becsukjam". A szememet forgatva leültem az egyetlen üres székre, majd körbenéztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Amúgy miért nem a helyszínen próbálunk?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ott is fogunk, közvetlen ebéd után. Egészen estig. Holnap ugyanígy - vázolta a helyzetet Tris a dobok mögül, mire megvontam a vállam. Talán jó is lesz ez a sok próba, nem lesz időm gondolkodni.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó, akár kezdhetjük is. Brad, a nyitószám a <i>Last night</i> lesz, indulhat - szólt James, majd pengetni kezdett. Amint felcsendültek az első akkordok, Tris is becsatlakozott, én pedig elengedtem magam és énekelni kezdtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-<i>Wake up in the morning with the sunlight in my eyes, no, my head don't feel so bright, what the hell happened last night? - </i>énekeltem, aztán leesett, hogy a refrénnel kezdtem. Jó énekeshez híven nem rendültem meg, rögtön folytattam a dal elejével, így nem kellett megállnunk. Még pár szám eléneklése után szünetet kértem, és feltettem a kérdést, ami egy ideje már foglalkoztatott</div>
<div style="text-align: justify;">
-Srácok, nem kéne új dalokat írnunk? Tudom, hogy most jött ki egy lemez, de Solo szerint hónapokon belül el kezdjük a 2. album felvételét, és nem nagyon vannak dalaink...</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát, Brad, adott a feladat - vont vállat Con - mindenki rááll a témára, aztán csak sikerül összehoznunk őket. <i>Move my way, </i>James, te jössz! - intett, és folytattuk a próbát. Komolyan beszéltek, amikor azt mondták, hajtani fogunk. Mire végeztünk, tényleg éhes voltam. Szerencsére a szálloda étterme egy külön elkerített részen kajával várt minket, úgyhogy amint megláttuk a tányérokat, egyszerre rohantuk le őket. Rohadt éhes voltam, valószínűleg a többiek is, de nem szóltak egy szót se. Ebéd után még volt vagy fél óra pihenőnk, aztán átvittek minket a stadionba. Amint megláttam a színpadot, egy kicsit úgy éreztem, hazatértem, tekintve, hogy az utóbbi hónapokban több koncerttermet láttam, mint a saját otthonomat. A tér itt is hatalmas volt, és valahogy boldogsággal öntött el a tudat, hogy pár napon belül ez tele lesz emberekkel. Rajongókkal, akik miattunk jöttek el ide.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Kibámészkodtad magad? - kiáltott rám James a színpad túloldaláról, mire felkaptam a fejem, és bólintottam egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát persze. Kezdhetjük! - sétáltam oda hozzájuk, majd beálltunk a hangszerek mögé középen, és elkezdtük. Két szám között valami mozgásra lettem figyelmes, majd kinyílt az ajtó, és besétált rajta egy alak. Cecilia...</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ez meg mit keres itt? - túrtam bele idegesen a hajamba, mire a többiek is leálltak a zenéléssel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Honnan tudjam? - nézett rám James.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Sziasztok! - ült le az első sorba az említett személy</div>
<div style="text-align: justify;">
-Öhm, mára is megbeszéltünk valami programot? - kérdezte James, majd csúnyán nézett rám. Pedig én most tényleg nem kavartam semmit.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem volt jobb dolgom, úgyhogy a menedzseretektől kiderítettem, hogy hol próbáltok és eljöttem. A vezetésért cserébe csak jár már egy ingyen koncert, nem? - villantott egy mosolyt, ami szokatlan volt - Remélem, nem zavarok.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem, dehogy, maradj csak - vigyorogtam kínomban. A hátam közepére nem kívántam most ezt a lányt, hát mit keres itt? Nagy levegőt vettem, és hátrafordultam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- <i>Lovestruck - </i>segített ki Connor, majd megpengette a basszgitárját. Vállat vontam, majd visszafordultam, és becsatlakoztam a dalba. Minden rendben volt, egészen a refrénig. Amikor is Ceciliára tévedt a pillantásom, aki viszonozva azt, mélyen a szemembe nézett. Teljesen megzavarodtam, úgyhogy jól elcsesztem az egészet, már ami a dalt illeti.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ez nem igaz! Kezdjük újra, bocs, fáradt vagyok - hazudtam, majd gitározni kezdtem. Kb. egy órával később összenéztem a többiekkel, és csupán a pillantások erejével megállapítottuk, hogy mára most volt elég. Fáradtan lerogytam a színpad szélére, és próbáltam a régi formámat hozni. James nem zavartatta magát, szétterült a földön, Connor az egyik székre ült le, Tristan meg vizet locsolt magára.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Na, hogy tetszett? - mosolyogtam Ceciliára</div>
<div style="text-align: justify;">
-Egész tűrhető volt... - mosoly bujkált a hangjában</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit csinálsz ma este? - kérdeztem tőle, újabb reményeket táplálva</div>
<div style="text-align: justify;">
-Bocs, Jackkel leszek. Moziba megyünk - ejtett újra, én meg lassan úgy éreztem, soha többet nem szólalok meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Oké, értem. Holnapután lesz egy főpróba, van kedved eljönni majd? Nem lesznek emberek, viszont majdnem a teljes koncertet látni fogod. Na? - kérdeztem ismét, mire gondolkozni kezdett</div>
<div style="text-align: justify;">
-Legyen. Egyedül jövök - tette hozzá, mintha olvasna a gondolataimban - Talán majd egyeztetünk egy újabb városnézést, ha akarjátok. Holnapután jövök, Bradley Simpson - intett, majd kisétált az ajtón.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08876245601192893886noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8396185081150920048.post-6931225711916531742015-05-06T10:27:00.002-07:002015-08-30T07:33:26.591-07:0005. And that's why i'd rather be Jack<div style="text-align: justify;">
-Mi? Ti ismeritek egymást? Miért nem mondtad el? - tátotta el a száját Cecilia, majd felváltva rám és Jackre nézett</div>
<div style="text-align: justify;">
-Honnan tudhattam volna, hogy bármikor is újra találkozunk? - kérdezett vissza Jack, enyhe gúnnyal a hangjában.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Honnan tudhattam volna, hogy pont ő a barátod? - kérdeztem én is, annak ellenére, hogy megfogadtam, hogy nem kapom fel a vizet</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát ez tök hihetetlen. Imádni fogom ezt a hónapot - röhögte el magát Connor. Na nem mintha segített volna... James és Tristan legalább annyira le voltak döbbenve, mint mindenki más. Én teljesen össze voltam zavarodva. Létezik, hogy ilyen kicsi a világ? Lehetséges egyáltalán a világ végén összefutni valakivel, akivel minimum 10 éve nem láttátok egymást? Régen barátok voltunk... Most mi van? Végül én törtem meg a döbbent és enyhén kínos csendet.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hű. - És igen, megcsináltam! Sikerült az elmúlt napok alatt újabb remek megnyilvánulást adnom! Csodálom, hogy még nem néz mindenki hülyének</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát, aha - ez már Cecilia volt - Egyáltalán mi az, hogy ismeritek egymást? Brad, azt mondtad, hogy most először vagy itt!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ez így is van - bólintott James.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ja. De Jack nem mindig volt ausztrál lakos - kezdtem a magyarázkodást nagyot sóhajtva</div>
<div style="text-align: justify;">
-Persze hogy nem. Birminghamben lakott 9 éves koráig - vágta rá Cecilia zavartan</div>
<div style="text-align: justify;">
-És ki nőtt fel még Birminghamben? Én. Nagy haverok voltunk addig, amíg el nem költöztek. - Jackre pillantottam, hátha bármiféle reakciót le tudok olvasni az arcáról. Csak bólintott egyet, jelezve, hogy igaz amit mondok, majd tovább nézett minket. Idegesítő volt. Igazából nem tudtam, mit csináljak. Rájöttem, hogy szar érzés az, amikor a csajnak, aki tetszik, barátja van. De még szarabb, ha a barátja olyasvalaki, akivel régen össze voltatok nőve. Ez az új Jack... Igazából nem is tudom. Akit én ismertem az kedves volt, jó arc és sokat lehetett vele röhögni, ez meg... Csak bámul maga elé mogorván. Lehet 10 év alatt ennyire megváltozni? Vagy csak ő is meg van zavarodva? </div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit szólnátok, ha most befejeznénk a csodálkozást, és nekiindulnánk? - Cecilia kérdőn nézett körbe, mire összeszedtük magunkat. A lány előreindult, mire Jack odasietett mellé, és átkarolta. Így mentek tovább. Egy pillanatra azt hittem, felfordul a gyomrom, de nem is volt rá időm, mert Tris a karomnál fogva elhúzott. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Amúgy hova megyünk? - próbáltam társalogni</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nos, az elmúlt fél óra eseményei alapján sikerült felmérnem az agyi kapacitásotokat. Nem csalódtam, tipikus zenészek vagytok, ezért ma az állatkertet nézzük meg - közölte velünk, mire hitetlenül felröhögtem. Ez a lány egy tündér tud lenni, ha az kell... De ettől függetlenül még mindig kell nekem. Cecilia feltuszkolt minket egy buszra, ami aztán kitett minket az állatkert előtt. Mindannyian pénzt nyomtunk a kezébe, és megvártuk, amíg a belépőkkel tért vissza. Kölyökkoromban rengetegszer voltam állatkertben, úgyhogy nem voltam annyira elragadtatva az alapötlettől. Arra nem gondoltam, hogy egy hívás, és a menedzserünk távolról is elintézi, hogy a gondozók beengedjenek minket a legtöbb állathoz. James viszont igen. 10 perccel később már a koalák területén álltam, és furcsán néztem a fán ülő, legelésző állatra. Megsimogattam párszor, aztán ott is hagytam. Egy kicsit tartok tőluk, amióta láttam azt a koalás horrorfilmet. Amint a többiek is kigyönyörködték magukat, továbbmentünk, majd egy gondozó behajtott minket egy nagy ketrecbe. A vombatok aranyos jószágnak tűntek, aztán amint a kezembe nyomtak egyet, simogatni kezdtem. Megvártam, amíg lefotóztak vele, aztán letettem, mire rögtön odébb is menekült. Talán nem szereti, ha emelgetik... Átmentünk a lajhárokhoz, Tristan rögtön megtalálta velük a közös hangot. Végül is tényleg hasonlítanak. Mindkettőjüknek hosszú karjai és lábai vannak, lassúak és lusták, valamint olyan arcot vágnak, mint akik be vannak állva. Legnagyobb bánatomra a tigrisekhez még minket se engedtek be, pedig velük tényleg szívesen eljátszottam volna. James kedvéért a pókházat messziről elkerültük, és végül a flamingók tava előtt ültünk le egy padra. Kis hezitálás után odafordultam Jackhez, és a kezébe nyomtam a telefonomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csinálnál rólunk egy képet, légyszi? Mindenki kíváncsi rá, hogy ki az idegenvezetőnk - vigyorogtam, mire elvette a kezemből a mobilt, és kattintott vele párat. Elég gagyi dolog így elérni, hogy közös képünk legyen Ceciliával, hiába nem csak ketten vagyunk rajta, de amíg Jack velünk van, nem nagyon terveztem máshogy. Pár állat után hazafelé indultunk, majd a szálloda előtt megálltunk búcsúzkodni. Már indultam volna befelé, amikor Jack utánam szólt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Brad, várj egy kicsit! Beszélhetnénk? - majd a válaszomat meg se várva odajött hozzám. A többiek bentről néztek rám, de intettem nekik, hogy nyugodtan felmehetnek. Cecilia hallótávolságon kívül várakozott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Persze, mit szeretnél? - mosolyogtam rá, mint egy régi jó barátra. Belül reméltem, hogy így is van.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csak annyit, hogy nem szeretném, ha rászállnál a csajomra, amikor nem leszek ott. Cecilia mesélte, hogy nagyon pedáloztál nála, és vele ellentétben én nem veszem be a barátkozós dumádat. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Én nem... - kezdtem, de a szavamba vágott</div>
<div style="text-align: justify;">
-Remélem. Szerintem megértettük egymást. Még látjuk egymást - fordított hátat, és otthagyott. Döbbenten vonszoltam be magam a szállodába, majd beestem a szobánkba. Magamban füstölögtem, aztán James megelégelte, és faggatni kezdett. Miután beszámoltam neki a rögtönzött kis fenyegetésről, megvonta a vállát.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tudod, nehéz elhinni, hogy ti valaha is jóban voltatok...</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ez nem Jack. Ez egy fasz hozzám képest - feleltem dühösen</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08876245601192893886noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-8396185081150920048.post-22574988524091782092015-04-26T01:13:00.003-07:002015-04-26T01:13:27.282-07:00Díj #1Igeeen! Megkaptam a legleső díjamat, amit köszönök szépen barátnőmnek és a <a href="http://edeseletdolcevita.blogspot.hu/">blogjának</a><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3kalqG-9NLZIyHAEORwO0sblFM5zGgZ9BoV9cMVTUPEFSBQ5-0uFcP44UucIvZtESDV66GoIE9pyBuYJixKNNsBXKYcYDGwyFA70fmKZQzd1cRYnwGR0Lfr1RARwfVFv1z0WbCnH2VKU/s1600/d%C3%AD%C3%ADj.jpg" /></div>
<div style="text-align: center;">
Szabályok:</div>
<div style="text-align: center;">
-Rakd ki a küldőt</div>
<div style="text-align: center;">
-Írj 10 dolgot magadról!</div>
<div style="text-align: center;">
-Válaszolj a 10 kérdésre</div>
<div style="text-align: center;">
-Írj 10 kérdést!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
10 dolog magamról...</div>
<div style="text-align: center;">
-Hiába Brad szemszögéből írom a blogot, mégse ő a kedvencem(Team James<33), de egyszerűen csak vele tudtam elképzelni a történetet, mivel ő a fő énekes</div>
<div style="text-align: center;">
-Szilveszter óta ismerem a bandát, de szinte rögtön megszerettem őket</div>
<div style="text-align: center;">
-Általában utálatig hallgatok egy zenét</div>
<div style="text-align: center;">
-Nagyon imádom a Hős6os c. mesefilmet, csináltam egy Baymexes pólót de a letöbb ember szerint félreérthető :(</div>
<div style="text-align: center;">
-szeretem a virágos dolgokat</div>
<div style="text-align: center;">
-Két hang van, ami megnyugtat: Shawn Mendesé és a The Vampsé</div>
<div style="text-align: center;">
-nem szeretem a One Directiont,bár mindkét barátnőm erős directioner(én akkor is kitartok:D)</div>
<div style="text-align: center;">
-számomra a Vamps a BANDA</div>
<div style="text-align: center;">
-Tavaly dicséretes ötös voltam kémiából, idén egész évben összesen 2 ötöst szereztem:D(tanárváltás, ehh...)</div>
<div style="text-align: center;">
-8,5 hetet vártam a Halálkúrára, és majdnem elbőgtem magam, amikor hétfőn megtudtam, hogy mégse jelenik meg, csak valamikor később.</div>
<div style="text-align: center;">
-Újranéztem az egész Teen Wolfot, készülve az 5.évadra(holvanazmég...)</div>
<div style="text-align: center;">
-Snapchatfüggő lettem 3 nap alatt :D</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
10 válasz:</div>
<div style="text-align: center;">
-Milyen rendszeresen tévézel? Milyen csatornákat?</div>
<div style="text-align: center;">
Szinte sose tévézem, csak a mamámnál :D Ott Disneyt és Nicket nézek H24-ben </div>
<div style="text-align: center;">
-Ha lenne egy szupererőd, mi lenne?</div>
<div style="text-align: center;">
Gondolatolvasás. Néha nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi jár egyes emberek fejében..</div>
<div style="text-align: center;">
-Melyik a kedvenc zeneszémod?</div>
<div style="text-align: center;">
The Vamps összes, FOB-Immortals, Láromo(:DDD), Greek Fire-Top of the world,Shawn összes</div>
<div style="text-align: center;">
-Top 5 kedvenc könyv</div>
<div style="text-align: center;">
Titokfölde 1-5, Az útvesztő&Tűzpróba&HALÁKÚRA :3, Időfutár 1-4, Hollow Creek Akadémia, Az őrző</div>
<div style="text-align: center;">
-Hány blogot olvasol rendszeresen, hánynak várod az új részeit?</div>
<div style="text-align: center;">
Keveset... Málnaízű Te, Regan, The queen be of high school, talán ennyi is</div>
<div style="text-align: center;">
-Hány blogot írsz egyszerre?</div>
<div style="text-align: center;">
3at. Ezt, az Elérhetetlent és a Dear Mom-ot egy lánnyal közösen </div>
<div style="text-align: center;">
-Kedvenc film?</div>
<div style="text-align: center;">
Gyakornokok, Hős6os(akkor is, ha mese....),Útvesztő</div>
<div style="text-align: center;">
-Szereted a gimis történeteket?</div>
<div style="text-align: center;">
Igen, szeretem, persze csak ha jól van megírva</div>
<div style="text-align: center;">
-Vannak bloggerek/bloggerinák, akikkel rendszeresen tartod a kapcsolatot?</div>
<div style="text-align: center;">
Nem nagyon...</div>
<div style="text-align: center;">
<br />
<br />
10 kérdés:<br />
-Hány órát alszol suliidőben?<br />
-Mi szokta befolyásolni az írásaidat?<br />
-Ha azonnal elmehetnél egy koncertre, kiére mennél?<br />
-Melyik az 5 kedvenc blogod?<br />
-Mi történne szerinted, ha elfogyna az összes nutella a földön?:D<br />
-Melyik a 3 legjobb könyv?<br />
-Ha van egy kedvenc zenéd, mit teszel? Addig hallgatod, amíg meg nem unod(rosszabb esetben utálod) vagy direkt nem hallgatod meg olyan sokszor?<br />
-Milyen sorozatokat szeretsz?<br />
-Volt már, hogy nagyon nem volt kedved írni de mégis muszáj volt, mert nagyon el voltál maradva?<br />
-Mennyire fontos neked, hogy sok követője legyen a blogodnak?<br />
<br />
Akiknek küldöm:<br />
<a href="http://youtubesztar.blogspot.hu/">Youtube sztár</a><br />
<a href="http://nemistudommi.blogspot.hu/">Üzenem...</a><br />
<a href="http://thequeenbeeofhighschool.blogspot.hu/">The queen bee of high school</a><br />
<a href="http://igaztortenetalapjan.blogspot.hu/">Regan, még most is hallak a fejemben</a><br />
<a href="http://nilla-2.blogspot.hu/">Málnaízű te</a></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08876245601192893886noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8396185081150920048.post-43831531661751892222015-04-15T11:20:00.000-07:002015-08-30T07:29:02.944-07:0004. Jack, when we were younger we were inseparable<div style="text-align: justify;">
Eljött ez a nap is. Amikor két napja az ominózus "leütött, de túléltem" eset után, és tulajdonképpen a megismerkedésünk után alig két órával beszerveztem vele egy rakat fix programot, mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy ott lesz a barátja is. Szívem szerint már tegnap találkoztam volna vele, hátha sikerül egy kicsit kettesben maradnunk, de amikor közöltem az esetleges programot a fiúkkal, negatív reakciókat kaptam. Con elküldött a francba, mondván szívesen bulizik, de "nem lesz gyertyatartó a randizgatásainkon", Tris közölte, hogy Cecilia egy közveszélyes őrült, és nem szívesen tartózkodna vele egy légtérben, csak ha nagyon muszáj, James pedig együttérzően megveregette a vállam, majd emlékeztetett egy aprócska dologra. Igen, teljesen kiment a fejemből, hogy turnézni jöttünk Ausztráliba, öt nap múlva itt az első koncert, és talán próbálni kéne. Fiú létemhez képest szerintem bármelyik lány megirigyelhette volna a szerencsétlen, könyörgő arcomat, de a célomat elértem. Leboltoltam a srácokkal, hogy átlagosan háromnaponta tarthatunk egy kis városnézést, de cserébe minden nap tovább tartanak majd a próbák, és közölték, hogy ezért sokkal jövök majd nekik. Az utóbbira nem reagáltam, mivel valahonnan sejtem, hogy ez nem így lesz. Sydney egy gyönyörű város, amíg én Ceciliát próbálom jobban megismerni, simán ellesznek. A durvább próbák miatt egyáltalán nem bosszankodtam, hiszen szeretem csinálni, amit csinálok, és szerencsésnek tartom magam, hogy tizenkilenc éves létemre sikeresek vagyunk. Szeretem a koncerteket, a turnékat még inkább, tök jó érzés látni a sok rajongót. Aznap estére persze megváltozott a véleményem, tekintve, hogy kiénekeltem a belemet, és semmi hangom nem maradt. Mindenki azt hiszi, hogy erre van valami külön énekeseknek kifejlesztett csodacucc, pedig nincs. Az egyszerű tea csodákra képes :D. Tegnap este próba után beálltam a zuhany alá, majd miután kiáztattam magam kiszálltam, és eszembe jutott, hogy fel kéne hívnom Ceciliát a találkozó miatt. Amikor kiléptem a fürdőből azt hittem, hogy senki nincs a szobában, de végül megtaláltam Jameset. Jó barátom a fotelben ült összekuporodva, és mereven bámult egy pontot a padlón. Az első gondolatom az volt, hogy tuti, hogy megkattant. Aztán inkább megkérdeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te mégis mi a szart csinálsz? - érdeklődtem derűsen</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne szórakozz velem, inkább csapd le! - meredt rám idegesen</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi a fasz? - értetlenkedtem, majd követtem a tekintetét a padlóra. A szőnyegen egy körülbelül 3 centis, fekete pók ácsorgott valami csodára várva. James pedig a megváltásra. Hát, a megváltás jött, a csoda már nem annyira, mert szegény kishavert egy laza mozdulattal tapostam el, majd kidobtam az erkélyajtón. - Most már megnyugodtál? - röhögtem ki "kedvesen".</div>
<div style="text-align: justify;">
-Kösz. A röhögést abbahagyhatod, tudod, hogy arachnofóbiám van.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne már, megint beijedtél egy póktól? - sétált be az ajtón Tristan, Connorral a nyomában. Az utóbbi csak halkan röhögött, amíg a szobatársam felfújta magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
-James, ugye tudod, hogy melyik kontinensen vagyunk? - kérdeztem tőle, beszállva a szívatásba</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ausztráliában. Azért nem vagyok hülye - zavarodott össze a hirtelen váltástól</div>
<div style="text-align: justify;">
-És azt is tudod, hogy ez a kontinens a leggazdagabb a pókfajokban, valamint egyedszámban is kiemelkedő?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Na menjetek már.... A városban nincsenek pókok. Ez egy város. Itt nem lehetnek pókok! - akadt ki</div>
<div style="text-align: justify;">
-Üdv Ausztráliában! - rikkantotta Con, majd ráugrott az ágyamra, és bekapcsolta a tévét. Én elmartam a mobilomat a dohányzóasztalról, és kinyitottam a teraszajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hova mész?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Felhívom Ceciliát. Csak így tudok vele egyeztetni a holnapi városnézést illetően - vontam meg a vállam</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mekkora gyík vagy - röhögött ki Connor, majd visszafordult a tévé felé, és tovább nézett valami focimeccset. Kiléptem a kis erkélyre, majd kizártam magam, és tárcsáztam a számot. Már majdnem leraktam, amikor végre beleszólt egy lágy hang, amit szinte bárhol felismernék.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Halló? Ki az? - kérdezte Cecilia. Hupsz. É elfelejtettem megadni neki a számomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ööö, szia, Cecilia! Brad vagyok! Asszem elfelejtettem megadni a számomat, de ezen el tudsz érni, ha akarsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Egy, én miért keresnélek? Kettő, mit akarsz? - Hmmm. Vajon mindig ilyen bájos:?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mmm.. Bocs, ha zavarlak, de azt beszéltük meg, hogy felhívhatlak majd, ha szeretnénk egy kis délutánt a városban. Megbeszéltem a srácokkal, neked a holnap megfelelő lenne? - előre tartottam a válaszától, de azért reménykedtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó, legyen. Melyik szállóban vagytok? Holnap kettőre odamegyek elétek - jelentette ki kis hezitálás után</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tökéletes lesz, nagyon köszi! Tényleg nagyon-nagyon hálásak vagyunk!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Holnap kettőkor. Szia - rakta le a telefont. Pár másodpercig még kérdőn néztem a kijelzőre, de aztán annyiban hagytam. Egy a lényeg: tényleg látom még! Odabent megosztottam az infókat a többiekkel, majd lerugdostam Connort az ágyamról. Nem vette magára, elterült a földön és folytatta a meccs bámulását. Nem kellett volna letennem a fejem, mivel csak másnap reggel keltem fel arra, hogy James az arcomat böködi.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Bealudtál, lúzer! - röhögött. - Reggel van, mi kajásak vagyunk és nem fogunk rád várni. Vagy összekapod magad öt perc alatt, vagy így jártál - sétált odébb</div>
<div style="text-align: justify;">
-Megyek már.... - sóhajtottam, és magamra rángattam egy tiszta szettet. Reggeli után nem sok minden történt, ebédig Trisék szobájában ültünk, és ki-ki a maga dolgát csinálta. Con és James gyorsan beszerelték az X-boxot, és azon versenyeztek valami gagyi játékkal, Tris a rajongókkal beszélgetett Twitteren, én meg.. Én meg aktívan csináltam a semmit. Szerencsére ebéd előtt lenyomtunk egy gyors élő ustreamet, és végre elérkezett a kettő óra. Beszálltunk a liftbe, majd levonultunk a földszintre. A liftből kiszállva megláttam Ceciliát, amint egy számomra ismeretlen gyerek karjába kapaszkodott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Öreg, ezt megszívtad - közölte James. Ez elhozta a barátját is! De miért nem mondta? Basszus.....-gondoltam magamban, de amint kiléptünk az ajtón, mosolyt erőltettem az arcomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ó,sziasztok! - mosolygott Cecilia. Mindenki köszönt neki, majd elkezdte az ismerkedős részt - Jack, tudom, hogy híresek, de ők itt James, Connor, Tristan és Brad, banda- igaz,hogy elvileg ismer téged Brad, de szerintem kamuzik, hogy ebben is jobb legyen nálam- ő itt a barátom, Jack....</div>
<div style="text-align: justify;">
-....Williams, a kölyökkori legjobb haverom - fejeztem be a mondatát.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08876245601192893886noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8396185081150920048.post-2637263846294253142015-03-18T10:13:00.002-07:002015-08-30T07:25:26.521-07:0003. Cause i got high hopes for me and you<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Amikor kinyitottam a szemem, a járdán feküdtem, és 5 arc állt felettem. Miután kitisztult a kép, és sikerült beazonosítanom őket, megnyugodtam. Csak James, Tris, Con, a menedzser és Cecilia volt. A fejemet dörzsölgetve megpróbáltam visszaemlékezni, és felülni. Mindkettő sikerült. </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Te komolyan leütöttél?! - meredtem rá Ceciliára</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Te komolyan leütötted őt?! - nézett rá Tristan hitetlenkedve - Normális vagy? - erre a lány arca vörösre váltott, és magyarázkodni kezdett</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
-Le, igen! Nem tudtam, hogy ő az! Basszus, éjszaka van, egyedül voltam! Nem nagyon kell találgatni, milyen indokkal szoktak ilyenkor leszólítani lányokat, pláne nem a vállukat kocogtatni... Szerintem természetes, hogy megvédtem magam. Lehetett volna egy szatír is. - Erre a mondatra az összes többi fej felém fordult. </div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Szerintem nem ártana neki egy orvos, agyrázkódása is lehet - elmélkedett Solo.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Jól vagyok! - fogtam a fejemet</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Most komolyan, miért kellett ezt? - nézett rá mostmár James is. Bár Cecilia lehorgasztotta a fejét, láttam rajta, hogy felfújta magát. Erőt vettem magamon és én is beleszóltam a kitörni készülő vitába.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Srácok, elég! Tényleg nem kellett volna megijesztenem, ne haragudj! Egyszerűbb lett volna, ha mondjuk kiabálok. Csak beszélni akartam volna veled.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Oké, ezt már rendezzétek le egymást közt. Tényleg jól vagy, haver? - kérdezte Connor, majd miután bólintottam, elhúzott a többiekkel</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Figyelj, Cecilia... - kezdtem, mire a megszólított végre rám nézett - Tényleg ne haragudj, hogy csak így követtelek, de bocsánatot akartam kérni. Odabent nagyon elcsesztem mindent, azt hiszem, jól bemutatkoztam.. A buli végett itattak velem egy pár pohárral, de már oké vagyok, az ütés kiverte belőlem. Tényleg csak annyit akartam, hogy.... Esetleg megismételhetnénk ezt a bemutatkozást máskor.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Oh, hát... - Láttam rajta, hogy zavarban van. - Megértettem, oké. Szívesen találkoznék veled, de az a helyzet, hogy van barátom, szóval... - közölte egyszerűen, mire kihagyott egy ütemet a szívem. Ennyire nem éghetek be! - gondoltam, majd hirtelen ötlettől vezérelve reagáltam</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Ó, jaj, nem úgy értettem! Nem randizni akarok! Egyszerűen csak barátokat keresek. Mivel sokáig leszünk itt, rám férne valaki, aki segít nekem tájékozódni, és nem úgy, mint egy idegenvezető. - hazudtam, remélve, hogy beveszi. Az arca rögtön téglavörösre váltott.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Úristen, ez így de ciki! Bocs, én tényleg azt hittem, hogy...</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Nem, nem. Sok szabadidőm lesz, és a bandával ilyenkor mindig szívesen megnézzük a várost. Látnivalók, érdekességek, minden egyéb, amit a túravezetők nem tudnak. Például hogy hol van a legjobb kávés, melyikek a legjobb kajáldák, érted.. Amit csak egy helyi tudhat - soroltam neki, és vártam a reakcióját. Láttam az arcán a töprengést, és amíg hallgatott, volt időm őt újra szemügyre venni, diszkófények nélkül. Hosszú, sötétbarna, már-már fekete haja a hátára omlott, és remekül hangsúlyba helyezte a gyönyörű arcát. A ruhái abszolút passzoltak hozzá, kiemelték a karcsúságát. Időközben döntésre jutott, és egyezséget ajánlott</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Oké. - bólintott - Én megmutatom nektek a várost, meg mindent amit csak akartok. Viszont csak akkor, ha ráérek, ergo semmilyen programomat nem mondom le miattad. </div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Nagyszerű - vigyorodtam el, aztán eszembe jutott valami - Hogy egyeztessünk majd? Időpontot illetően.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Ööö. Megadom a mobilszámom, napközben el tudsz rajta érni. Éjszaka meg ne zaklass. Na, add ide a mobilod, beírom - A kezébe nyomtam a készüléket, majd széles mosoly keretében vettem vissza</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon köszönöm. És tényleg bocs, amiért megijesztettelek. Jó éjt, ha mész haza - intettem neki, mire visszaintett, és szó nélkül sarkon fordult. Nem köszönt el. Nem kért bocsánatot, amiért leütött. Én is megfordultam,majd visszamentem a buliba. Odabent úgy tűnt, a többiek megunták, mert rám vártak. Solo visszadobott minket a szállodába. Miután James nyomában beértem a közös szobánkba, bezártam az ajtót, és ruhástul-cipőstül ledőltem az ágyra. Szobatársam jó szokásához híven bezárkózott a fürdőbe, majd miután kijött (pizsamában, alvásra készen), kérdőn nézett rám</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Tuti, hogy jól vagy?</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Persze, csak szétrobban a fejem. - válaszoltam - Mármint nem csak attól, hogy leütöttek, hanem az elmúlt naptól. </div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Mire gondolsz?</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Leszálltunk a gépről, hülye időzónaváltás, este elmentünk szórakozni.. Kinéztem magamnak egy jó csajt, elcsesztem nála mindent, de amikor utána mentem, leütött. Utána megbeszéltem vele mindent, és felkértem, hogy legyen az idegenvezetőnk.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Mit csináltál?! - meredt rám</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Jól beégtem. Megkérdeztem, hogy akar-e velem találkozni, hogy megismételjük a bemutatkozást, mire közölte, hogy egyébként van barátja. Hirtelen felindulásból erre letagadtam, hogy azelőtt randira akartam hívni, és azt hazudtam, hogy csak egy barátot keresek, aki bejárja velünk a várost, mert itt lakik. Beleegyezett, aztán megadta a számát.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-A mobilszámát? - csodálkozott James</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Mi mást? - az agyam kezdett eltompulni</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Bradley Simpson, te egy hatalmas idióta vagy - röhögött ki kedvesen - Azt mondta, hogy van barátja, nem?</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Lesz ez még így se... Hagyjál aludni.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Nem kéne előbb zuhanyoznod? A földön fetrengtél. - röhögött tovább</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Szarok rá. Jó éjt, James - csak intett nekem, majd a telefonját kezdte el nyomkodni. Megszereztem Cecilia számát. Bármikor felhívhatom őt, és hülye ürügyekkel találkozóra hívhatom. Ó, édes mennyország, és hányszor fogom megtenni...</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08876245601192893886noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8396185081150920048.post-6366889979623324902015-03-02T08:28:00.000-08:002015-08-30T07:19:47.212-07:0002. Met a girl and she is dangerous...<div style="text-align: justify;">
- Akarsz táncolni? - kérdeztem a lánytól, egy kicsit félve. A legtöbb lány, aki ilyenkor itt van, az rajongó, és hát.. Általában először egy enyhébb szívrohammal szokták jutalmazni az ilyesféle megmozdulásainkat. Legnagyobb meglepődésemre azonban még a szeme se rebbent, ahogy megpördült, és a szemembe nézett. Hosszú, majdnem fekete haja a háta közepét súrolta, mogyoróbarna szemeit mélyen az enyéimbe fúrta, mintha a hátsó szándékot keresné a felkérésem mögött. Miután továbbra is kérdő tekintettel álltam,befejezte a lélekelemzést, tetőtől-talpig végigmért, és természetellenesen nyugodt hangon válaszolt</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért is ne? - kérdezte, leginkább magától, olyan stílusban, mintha legalább naponta kérnék fel táncolni híres bandatagok. Elfogadta a felé nyújtott kezemet, és a parkettre mentünk. Az aktuális szám nem volt egy lassúzós fajta, úgyhogy hülyén mozogni kezdtem az ütemre, erősen remélve, hogy a végén kisül belőle valami. Hát, a lány vette a lapot és szintén valami táncba kezdett.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Egyébként hogy hívnak? - kérdeztem, próbálva túlüvölteni a hangosra váltó zenét. A válaszát elnyomta a zene, úgyhogy idegesen Tristannek kiáltottam- Vegyétek már halkabbra ezt a szart! - Mire ő egy hatalmasat bólintott, és a zene egy pár decibellel halkabb lett. - Bocs, megismételnéd? Sajnos nem hallottam - fordultam vissza hozzá</div>
<div style="text-align: justify;">
-Cecilia Harper. - elképesztő kecsességgel ejtette ki még a nevét is.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nagyon örülök, én Brad... - kezdtem, de belém fojtotta a szót</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tudom, hogy ki vagy, felesleges bemutatkoznod. Természetesen ismerlek titeket, miután vagy egy hete teleplakátolták veletek a várost.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Oh, hát értem. - Nem igazán tudtam erre mit mondani. A zene közben végre-valahára lassúra váltott, úgyhogy pillanatnyi hezitálás után a derekára helyeztem a kezem, és ritmust váltottam</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hogyhogy itt vagy? Mármint van valami oka annak, hogy ma este is itt szórakozol? - próbáltam puhatolózni</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ha arra akarsz kilyukadni, hogy miattatok vagyok-e itt, akkor elárulom, hogy nem. Nem vagyok a rajongód, ha ez érdekel. Ez a kedvenc szórakozóhelyem, és nem igazán érdekel, hogy kik tartózkodnak itt rajtam kívül. Én csak jól akarom érezni magam. - A lány két mondattal bealázott. Égő fejjel próbáltam menteni a menthetőt, vagyis megtartani az esetleges esélyemet a nem mellesleg gyönyörű lánynál.</div>
<div style="text-align: justify;">
-És ööö... Hol tanulsz? Mármint... Itt Sydneyben, melyik suliba jársz? Ezer éve nem láttam iskolaépületet belülről</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ha most flörtölni próbálsz velem, elég gyengén csinálod. Azt hinné az ember, hogy ha valaki híres, legalább a lányok befűzése megy neki. De bocs, nem nagyon bukom a nagyképű pasikra. - És ismét. Ez a lány valami hihetetlen!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Bocs, én nem úgy értettem... - szabadkoztam, de azt hiszem, az elkövetkezendő évmilliókra elástam magam nála. Totál megsemmisülve kullogtam vissza az asztalunkhoz, ahol a háromból egy haverom nézett rám, tekintetével magyarázatot követelve.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát ez meg mi volt? - kérdezte James, a telefonját forgatva ujjai közt. Biztos a húga hívását várja.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Az van, hogy lekértem az egyik csajt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ja, azt láttuk. A hatásodra Connor elment vadászni, Tristan meg segít neki. De mi történt?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Megtudtam a nevét, és egy egyszerű mondattal sikerült elintéznem, hogy egy beképzelt bunkónak tartson. Megkérdeztem, hogy miért jött ide bulizni, azt hittem, hogy ő is csak egy rajongó. Persze egyetlen laza mozdulattal elküldött a fenébe, mert mint kiderült, nem rajongó...</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nemár! - röhögött ki kedvesen - Mekkora gyík vagy! Nem csodálom, hogy lerázott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-De én nem úgy gondoltam!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ez van, haver, legközelebb kétszer is gondold meg, mielőtt mondasz valamit. Elég kemény csajnak tűnik. És mit tudtál meg róla?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Cecilia Harpernek hívják. Kb. ennyit.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Aham. Te figyelj már - ivott bele a poharába, mire kérdőn néztem rá - Nem arról a csajról beszélünk? - mutatott egy lányra, aki a táskájában rámolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-De, ő az! Miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csak mert asszem épp indulni készül, utána mehetnél. - meg sem vártam, hogy befejezze, máris elindultam, hogy utolérjem. Kitolta az ajtót, és kiment az utcára, én pedig utána loholtam. Odakint az éjszakában elindult a járdán, mire utolértem. Az elmúlt másfél órában másodszorra állt nekem háttal, és én másodszorra kocogtattam meg a vállát.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Cecilia? - kérdeztem óvatosan, mire felsikoltott, egy erős ütést éreztem a fejemen, majd elsötétült a világ.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08876245601192893886noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8396185081150920048.post-87946091969669210962015-02-17T08:47:00.001-08:002015-08-30T07:14:09.781-07:0001. Baby, can we dance?<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Sydney, Ausztrália</i></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
És igen. Amióta a repülővel leszálltunk a reptéren, kezdetét vette a The Vamps World Tour ausztrál része, azon belül is az a három hét, amíg Sydneyben leszünk. Már rengetegszer utaztam koncert miatt, és turnéban sem ez az első, de még mindig megdobogtatja a szívemet akárhányszor csak egy új helyen kötünk ki, hogy zenéljünk. Persze Brad Simpsonként már régen hozzá kellett volna ehhez szoknom, de egy másik részem még mindig a szobájában ül, és a Youtube-ra pakolgatja fel az amatőr videóit. Mintha tegnap lett volna, de azóta mégis minden megváltozott. Összeállt a banda, felfigyeltek ránk, elkezdtem/elkezdtünk dalokat írni, és klipeket gyártani. A menedzserünk szerint a siker már az elején garantált volt, asszem igaza is volt. Persze természetes, hogy vannak akiknek nem vagyunk szimpik, de megtanítottak minket arra, hogy teljes mértékben a rajongóinkra figyeljünk. Igazság szerint imádom ezt. Szeretem, hogy a turnék miatt körbeutazhatom a világot a barátaimmal, és közben azt csinálhatom, amit szeretek: zenélhetek. Mondjuk ennek a világkörüli zenélgetésnek is van hátránya. Mégpedig, hogy nyolc hónapja nem találkoztam a családommal. Anyám még mindig nem emésztette meg, pedig lassan négy éve, hogy a fia híres lett, de normális maradt, és szerencsémre (vagy pechemre) mindig úgy viselkedik, mint egy vérbeli anya. Próbálom leszoktatni róla, hogy ne üvöltözzön a menedzserrel, ha beszervez még egy-két dolgot, de őt "Nem érdekli az egész, csak azt nézi, ami az egyetlen fiának jó". Azért mondjuk piszkosul jól esik, hogy büszke rám. A többiek se jártak jobban, de ez a hírnévvel jár. Amíg ezt mind megállapítottam magamban, a kocsi megállt a szálloda előtt, és Connor kétszer csettintett az orrom előtt</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Kiszállás, haver. Vár a buli - vigyorgott, majd szó szerint kitolt a kocsiból. A hiedelmekkel ellentétben nem járunk limuzinnal, mindenhova egyszerű kocsi visz minket. Bementem utánuk az épületbe, ahol Solo, a menedzser megragadta a karomat, és az egyik lifthez vonszolt. Időm sem volt megnézni a környezetemet, máris egy szobában találtam magam. A fürdőszoba ajtaján James dugta ki a fejét, ráérősen pakolgatott az egyik kis polcon.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Látom, berendezkedtél - néztem rá nagyon furán. Ő ilyen. Akárhol képes otthon érezni magát, és tesz is arról, hogy ez így legyen. A szekrények 70%-át ő foglalja el, a fürdőben már most egymás mellett sorakozott minden cucca.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Neked is kéne - vont vállat, majd magára zárta az ajtót. Leültem arra az ágyra, amit (még) nem borított ruhakupac, és hanyattdőltem. Az egész repülőutat végigaludtam, ami mondjuk nem volt kis idő (London és Sydney között nem kis távolság van), de az időzónák közötti ugrálást nehezen viselem. Sok időm nem volt a pihenésre, mert kb. két perc gyanús csend után kicsapódott a szoba ajtaja, és Connor futott be rajta irtózatos röhögés közepette, a nyomában Tristannel. Mind a ketten a földön fetrengtek tovább, még hangosabban röhögve.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Muszáj ezt itt? Kikészültem, srácok - néztem rájuk könyörögve, mire Tris hitetlenül felvihogott</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Bradley Will Simpson pihenni akar? Rosszul vagy? Ember, most jöttünk, hogy fogod így bírni az estét?</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Miért, mi lesz este? - kérdeztem felcsillanó szemekkel. Azért bulizni szeretek</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Egy kis pia, egy kis tánc, egy pár lány... - sorolta Connor vágyakozó fejjel</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Pöcs vagy - vágtam hozzá egy párnát röhögve. Ekkor kinyílt a fürdő ajtaja, és James lépett ki rajta, átöltözve, frissen belőtt hajjal, kérdő tekintettel</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Valaki bulit emlegetett? - tette fel a költői kérdést. Solo jó arc, mindig megengedi, hogy az új állomáson töltött első estét úgy töltsük, ahogy szeretnénk. Legtöbbször elvisz minket bulizni, ahol nincsenek annyira sokan, és békén hagynak minket. Általában pár kivételezett rajongó is ott van, de beérik azzal is, hogy egy légtérben tartózkodnak velünk. Szeretem ezeket az estéket, mindig ki tudok kapcsolni. Miután Trisék visszahúztak a saját szobájukba, nekem is maradt időm. Átvettem egy másik pólót, lelapítottam az égnek meredő tincseimet, aztán vártam. Tíz perc után James megunta a várakozást és megragadta a karom.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Táncolni akarsz? Nem ér rá este? - vigyorogtam rá, mire röhögni kezdett</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Ezek tovább készülnek mint én. Menni akarok. Szedjük össze őket aztán húzzunk, mert kajás vagyok. - Kopogás nélkül nyitott be a mellettünk lévő szobába, aztán rámcsukta az ajtót. Én is bementem utána, de már James is a földön ült, és tátott szájjal bámulta a hokimeccset.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Nem indulni akartál? Azt mondtad, kajás vagy. - Néztem rá értetlenkedve.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Ja, az vagyok.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Együnk valamit! - ordította el magát Tristan. Ez egy állat. Fél órán belül ugyanott ültünk, egy-egy doboz pizzával a kezünkben, és ugyanazt a meccset bámultuk mindahányan. Fél kilenckor Solo kiparancsolt minket a szobából, és nem sokkal később kitett minket egy közeli épületben. Bevitt minket a hátsó bejáraton, aztán ott is hagyott, elment valamerre. Connor rögtön a pulthoz rohant, neki eltökélt szándéka volt benyomni éjszaka. Visszatért pár pohárral a kezében, de mint kiderült, nem egyedül szándékozta meginni. Kiosztotta az adagokat, aztán elégedetten sóhajtott egyet. Leültünk, aztán mindenki csinálta, amit jónak látott. Tris hülyén táncolt a zene ütemére, James énekelgetett, Con ivott... Hamar meguntam, úgyhogy felálltam, és körbenéztem a teremben. Körülbelül egy tucat lány figyelte a mozdulataimat, úgyhogy eldöntöttem, hogy odamegyek az egyikhez, és táncolni hívom. Persze addigra már volt egy-két adag pia a fejemben, de nem volt gázos. Amint a banda meglátta, mire készülök, röhögni kezdett, de követék a példámat. Találomra kiszúrtam egy lányt, nem láttam az arcát. Odamentem hozzá, és megkocogtattam a vállát. Amikor kérdőn hátrafordult, megvillantottam a legszélesebb mosolyomat, és megkérdeztem:</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Akarsz táncolni?</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08876245601192893886noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8396185081150920048.post-29086383542265165542015-02-12T08:06:00.000-08:002015-02-18T06:46:15.167-08:00ElőszóSziasztok!<br />
<div>
Amint látjátok, megnyitottam második blogomat, ami egy The Vamps fanfiction lesz. Hamarosan jövök az első résszel, addig is felraktam a szereplőket, és itt a trailer is. Remélem, sokatoknak elnyeri majd a tetszését a blog, remélem sok rajongó megtalálja majd :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://ytimg.googleusercontent.com/vi/77ee0cRitkw/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="http://www.youtube.com/embed/77ee0cRitkw?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div>
Xxx Dominika </div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08876245601192893886noreply@blogger.com0