13. What the hell happened last night?

Ismét itt vagyok egy új résszel, tudom, ez most megint elég rövid lett, de ígérem, a következő hosszabb lesz:) Még megkérdezem: kinek hogy tetszik a Wake up? Én már most imádom, és holnap kijön a klip is, és végre le is tudom majd tölteni a számot...(és lehet az ébresztőm, hahah :DD) Remélem ez a rész is tetszeni fog, ne felejtsetek el visszajelezni :3 ;)


Az ágyamban ébredtem, a hotelben. Fogalmam sem volt, mi van velem, de arra határozottan nem emlékeztem, hogy hogy kerültem ide. A legutolsó emlékem a lehajtott pohár valami volt abban az eldugott kocsmában, aztán... Hiába erőltettem az agyamat, minduntalan csak a fejembe nyilalló fájdalmat éreztem. Nyöszörögve megfordultam az ágyban, és kinyitottam a szemem.
-Szép kis buli volt, nem? - hallottam egy hangot a szoba másik végéből, aztán megláttam a gazdáját is. James feküdt az ágyán vigyorogva, és a mobilját nyomkodta.
-Mi az Isten történt velem? - próbáltam felülni, de aztán feladtam a próbálkozást, és visszazuhantam a párnára
-Hát, te aztán rendesen kiütötted magad. Valahol a harmadik pohár után kellett volna leállnod...
-Mennyit ittam? - fogtam a fejemet
-A hatodik poharat mér elvettem tőled - röhögött - De azért a kis barátnőd se semmi. Becsípett ő is, elég rendesen. Jó, mondjuk úgy, hogy az egész társaságból csak én maradtam nagyjából józan, de a többiek azért tudtak mértéket tartani - forgatta a szemét - Cecilia is csak nemrég ment haza
-Mi?! - tisztult ki a fejem egy pillanat alatt annyira, amennyire csak egy másnapos embernek ez sikerülhet - Cecilia itt volt?! Mennyit? És mikor? És minek?
-Mondom, most ment haza. Solóval úgy gondoltuk, hogy talán inkább idehozzuk őt, mint Jackhez, mivel a kollégiumba be se tudott volna jutni...
-Itt aludt?! - hördültem fel, és sikerült felülnöm az ágyban. A rémület bekúszott az agyamba, és mindenféle gondolatokat hozott magával. Te jó ég, vajon mit csinálhattam? A gondolataim valószínűleg a fejemre voltak írva, mindenesetre James iszonyú hangosan nevetni kezdett.
-Ne örülj, nem veled. Szereztünk neki matracot - hát igen, a problémamegoldó képességünk verhetetlen - Elég korán felébredt, mikor én felkeltem, már ébren volt. Meg akarta várni, amíg te is felkelsz, mondani akart valamit neked, amit nekem nem volt hajlandó, de tizenegykor elment haza.
-Kurvajó - közöltem, és megráztam a fejem. Nos, ezt nem kellett volna, tekintve, hogy vagy egy percig szédültem utána, de egy próbát megért. Amikor újra egyenesbe került minden felálltam, és odavonszoltam magam a minibárhoz. Kivettem belőle egy üveg vizet, és egy hajtásra kiittam a felét. Ettől kitisztult a fejem egy kicsit, és visszaültem az ágyra. Előkotortam a telefonom (a párnám alatt volt, fogalmam sincs, miért), és feloldottam. Ahogy sejtettem. Két nem fogadott hívás, meg egy üzenet.
"Ha felkeltél, kérlek, hívj fel, beszélnünk kell, fontos. Xx C."
-Te, James... Csináltam bármi őrültséget tegnap este?! - az emlékek csak nem jöttek maguktól, de nekem tudnom kellett - Bármit, amit nem kellett volna.
-Nem igazán, azt leszámítva, hogy térden állva szerelmet vallottál Ceciliának - mondta, mire megállt bennem az ütő. Ó, hogy az a...... James látva az arcomat megint elröhögte magát - Csak vicceltem, te idióta!
-Nem mész te a...?! - méltatlankodtam, majd hozzávágtam az első dolgot, ami a kezembe akadt. Távirányító-James 1-0, headshot. - Majdnem megállt a szívem, kretén. Ilyenekkel nagyon ne szórakozz, mert semmire nem emlékszem, és fogalmam sincs, mit akar tőlem! - mondtam dühösen, majd visszahanyatlottam az ágyba, és behunytam a szemem. Próbáltam emlékezni, erőltetni az agyam, átvenni a tegnap éjszakai történéseket. Nem jártam túl sok sikerrel, de azért derengeni kezdtek a dolgok. A második pohár. Valamin nagyon nevettünk. Táncoltam is, aztán még ittam egy pohárral. Énekeltem, Connor becsatlakozott. Aztán egy halvány foszlány arról, hogy elhívtam Ceciliát táncolni. És táncolt velem. Aztán... Ahogy a fülembe súg valamit, és... csókolóztunk. De nem.. Az nem lehet! Azt biztos csak álmodtam! Jézusom, ha megcsókoltam Ceciliát.... Úristen, hát én meg fogok halni. Kipattant a szemem, és a telefonom után kaptam. Írtam egy rövid SMS-t, miszerint a szálloda előtt várom negyed órán belül. James persze nem kis csodálkozással figyelte, ahogy egy perc alatt átváltottam idegbeteg üzemmódra, de kellett még pár perc ahhoz, hogy egyáltalán meg tudjak szólalni.
-Mi van, haver? - kérdezte
-Azt hiszem, smároltam vele - sápadtam le újra, és ököllel belevertem egyet az éjjeliszekrénybe
-Azt a rohadt... - kerekedett el a szeme
-James, én egy akkora, de akkora balfasz vagyok - masszíroztam az orrnyergemet - Hogy voltam képes megcsókolni?! És ő? Hogy hagyhatta?? Mert nem tiltakozott, az biztos....
-Részeg voltál, meg ő se volt túl józan - érvelt
-De barátja van!
-Mióta érdekel ez téged? - nevette el magát, de én ezt a helyzetet rohadtul nem találtam viccesnek
-Nem az a lényeg, én tehetek arról, hogy barátja van! Ó, te jó ég! - a szekrényhez léptem, kivettem belőle egy pólót, magamra húztam, aztán feltéptem az ajtót és kiviharzottam rajta. A liftben állva párszor beletúrtam a hajamba, de nem segített. A földszintre érve kiszálltam a liftből, és nem tudtam mit kezdeni a kalapáló szívemmel. Pár perc várakozás után úgy éreztem, megőrülök, ha tovább kell állnom, és várni, de szerencsére(vagy pont nem) begurult egy taxi a szálloda elé, és kiszállt belőle. Amikor meglátott engem, egy kicsit lesápadt, de még ebben a helyzetben is meg kellett jegyeznem magamnak, hogy milyen jól áll neki ez is... Odasétált hozzám, megállt előttem, majd lesütötte a szemét.
-Nézd, én.... Én nem is tudom.... - kezdte, de félbeszakítottam
-Nem történt semmi, oké?
-Nem... Nem történt? - kérdezte
-Nem történt semmi, - ismételtem meg a mondatot, amit elsőre is nehezemre esett kimondani - részegek voltunk. Egyikünk se tehet arról, ami történt - sóhajtottam
-Ez igaz - láttam rajta, hogy megkönnyebbült - De akkor sem lett volna szabad... Istenem... Most jöttem össze újra a barátommal, és képes voltam megcsalni?! - lábadt könnybe a szeme, nekem meg görcsbe a gyomrom
-Na na na, ez azért nem volt megcsalás.. Cecilia, nem voltunk magunknál! Ne magadat hibáztasd, én pont ugyanakkora részben az vagyok, mint te, pedig leginkább csak a pia tehet róla...
-Figyelj, Brad - sóhajtott hatalmasat - Fogalmam sincs, mi történt, vagy miért történt. De meg kell egyeznünk, hogy Jacknek ezt baromira nem szabad megtudnia, oké?! Basszus, nem is tudom, hogy reagálna, ha megtudná, hogy csókolóztam veled, aztán még nálatok is aludtam...  - az ő szájából mennyire más volt ezt hallani... - Ígérd meg, hogy nem mondod el neki!
-Hülyének nézel? - röhögtem el magam kínomban - Szerinted képes lennék elmondani neki? Nem történt semmi, megegyeztünk? - próbáltam őszintén rámosolyogni, de nem nagyon ment
-Nem történt semmi - ismételte meg ő is, aztán elnevette magát - El sem hiszem az egészet. Bradley Simpson, veled csak a baj van!
-Sajnálom - mondtam őszintén
-Ez van. Nézd, most megyek, mert még rengeteg dolgom van, aztán majd még beszélünk vagy valami - ajánlotta fel, mire felgyorsult a pulzusom. Hát ezek után sem utál, és még le se mondott rólunk?
-Oké - bólintottam - Holnapután megint koncert - emlékeztettem rá - Van kedved eljönni?
-Még meglátom - vonta meg a vállát, aztán intett, és leintett egy taxit. Néztem, ahogy elhajtanak, aztán visszaindultam a szobámba. Annyira össze voltam zavarodva, mint még soha. Szeretem ezt a lányt. Ő meg Jacket szereti. Smároltunk, és mégsem menekül előlem. Olyan, mint egy angyal... Akit megszállt a démon. Mi a fene van velem?! Hatalmas szarba keveredtem, és nem tudok kimászni belőle. Hogy is van az a dal? Ja igen. A szerelem nem egy választás...