12. She needs a wild heart, i've got a wild heart

Sziasztok! Egy kis off az elejére. Igen, megint késtem, sajnos a suli idén húzósabb, mint hittem, és még ilyenkor se kímélnek a tanárok... Azért remélem tetszeni fog:) A design is megújult, amiért nagy-nagy köszönet Ropinak, gyönyörű lett:) Továbbá szeretném megköszönni, hogy már tízen vagytok, akik rendszeresen olvastok, ez hihetetlenül jól esik, és nagyon sokat jelent:)<3 Másrészt pedig, mit szóltok a fiúk új "Revolution" terveihez? Na és, ki várja már az október 2-át? Én tényleg azt hittem, hogy tegnap már ki is jön az új daluk, szóval "enyhe" csalódásként ért, hogy még ennyit várni kell, de hát biztos megéri, úgyhogy Wake up! :D 

Jó, talán tényleg egy idióta vagyok. Talán igaza van a többieknek, talán nagyon nem kellett volna megtennem ezt. Talán. De mivel mindig is önfejű voltam, szokás szerint nem nagyon érdekelnek a többiek. Jelenleg valóban eléggé úgy néz ki, mintha a vesztembe rohantam volna, de én tudom, hogy nem. Majd ők is rájönnek. Innentől csak annyi dolgom van, hogy csináljam, amit eddig, és várjak. Persze az idő sürget, sajnos rá kellett jöjjek. már csak két és fél hétig maradunk. De ha tényleg ismerem Ceciliát, és Jacket (utóbbiról azért már tudok egyet s mást...), akkor az az idő bőven elég lesz. Jelenleg főleg a karrieremre kéne koncentrálnom, mindjárt újabb koncert, itt a próbaidőszak, és még a dalokon is dolgozni kéne... Ehhez hasonló világmegváltó gondolatokkal keveredtem vissza a hotelhez. Egész pontosan gyalog, az út nem is volt annyira hosszú, nekem pedig jót tett ez a kis egyedüllét. A kapucnimat az arcomba húztam, így az a veszély se fenyegetett, hogy lekapnak az újságírók, vagy csak a rajongók. Most nem volt hangulatom semmi ilyenhez. Fogalmam sincs, hogy az emberek miért hiszik azt, hogy sztárnak lenni egyszerű, könnyű, semmi munkával nem jár, és csak "élvezzük az életet".. Na hát, ez a semmi munka néha napokig tartó stúdiózást, próbákat vagy csak egyszerűen gondolkodást jelent, mert igen, a dalok se pattannak csak úgy rögtön ki a fejünkből...(kivéve, ha mégis). Hiába "csak énekelgetünk", ez a munka néha több stresszel jár, mint egy hétköznapi foglalkozás, rengeteget kell utazni, és az utóbbi időben a szabadidőm is jelentősen csökkent. Na persze ez nem ilyen egyoldalú, ha csak ezeket nézném már rég hagytam volna az egészet a francba. Nagyon is szeretem csinálni, szeretem a bandát, az életem része, de azért mindenkinek lehet szar napja. Elég késő volt, mire visszaértem a hotelbe, James mégse volt a szobában. A dohányzóasztalon találtam egy cetlit, a kézírását megismertem. Azt írta, Conékkal elmentek kondizni, ha van kedvem, menjek utánuk. Hozzátette, hogy ha lehet, tényleg gondolkozzak a dalokon, a Jack-et pedig gondoljam át még egyszer, jó alaposan. Félresöpörtem a papírt, és feltettem a lábaimat az asztalra. Elővettem a jegyzetfüzetemet, amiben az ominózus dalszöveg helyet kapott, ám némi változtatást véltem felfedezni rajta.  Többek között a szöveg alá firkált kottát, ami eddig nem volt ott. Elővettem a gitáromat, és pengetni kezdtem a dallamot. Valahonnan ismerős volt, aztán beugrott, hogy a többiek a koncert után a pihenőben is ezt játszották. Connor vagy James sokat dolgozhatott a dallamon, egész nagyszerű a hangzása. Elkezdtem mellé énekelni a szöveget, egymás után többször is. Elképzeltem, hogy hangzana basszgitárral és dobbal kiegészítve, kicsit felerősítve a dalt. A francba, tényleg nagyon erős szám lenne. Leheletnyivel erősebb, mint az eddigiek, egy kicsit talán tombolós is. Biztos, hogy sokaknak tetszene. De nem, ezt akkor sem lehet. Maximum akkor, ha majd vége ennek a turnénak. Addig viszont inkább félretenném ezt az egészet. És igen, jó alaposan átgondoltam. Közel voltam hozzá már jó párszor, viszont ezzel talán tényleg kihúznám a gyufát, de nem veretném meg magam, ha nem muszáj. Egy olyan gyerekkel még annyira se, aki négy évig bokszolt évekkel ezelőtt. Hát igen, hihetetlen, mennyire szar egy helyzet ez. Apropó, Jack. A látogatásom óta eltelt majdnem négy óra. Vajon felhívta már Ceciliát? Kibékültek? Lehet, hogy Cecilia már régen nála is van, és..? Nem fogok erről gondolkodni, nem akarok. Holnap legkésőbb úgyis kiderül. Nem megyek le edzeni a srácokhoz. Inkább csak benyomom a tévét, és megnézek valami gagyi filmet. Rám fér.

A fotelban aludtam el, és ott is keltem fel hajnalok hajnalán. Igazából hét óra volt, de cirka hat óra alvás után nem voltam teljes passzban. Megpróbáltam megmozdítani az elgémberedett nyakamat, majd odasétáltam az ágyamhoz, és ráugrottam. Felvettem a földről a mobilomat, majd végigböngésztem az éjszaka történéseit. A közös Instagram-fiókra feltöltődött kilenc fotó, abból nyolc a konditeremben készült. James a tükör előtt pózol. Tristan a futópadon, Connor a futópadon. James és Connor súlyzókkal, meg hasonlók. Az utolsó képen nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. Ébredés után az első gondolatom az volt, hogy vajon mennyire lehetetlen az a póz, amit alvás közben produkáltam, nos hát, tényleg az volt. A képen kifordult nyakkal, tátott szájjal és kicsavarodott karokkal aludtam az igazak álmát, remek látvány volt. "Bájos Brad" - csak ennyi volt a kép alá írva. A rajongók persze imádták a képet, én már mondjuk kevésbé. Csak Connor tehette fel,  úgyhogy meg kellett bosszulnom. Kitántorogtam a szobánk ajtaján, majd halkan benyitottam a szomszédba. Tris unottan nézett rám, majd intett egyet, mire biccentettem. Con szokásához híven még aludt, nem is ő lenne, ha ébren lenne ilyenkor. 

-Láttad a képet, ugye? - suttogta Tristan vigyorogva, mire bólintottam egyet

-Mi másért lennék itt? Hozz vizet - mondtam halkan, és előkészítettem a mobilomat. Mikor Tris visszatért egy üveg szénsavas ásványvízzel, elég hülyén nézhettem rá, majd legyintettem egyet. Nem számít, jó lesz ez is. Tristan kezébe nyomtam a mobilt, aki röhögve elvette tőlem, és benyomta a felvételt. Con nem igazán örült a másfél liter buborékos víznek, amit az arcába locsoltam korán reggel, de másik 50000 ember annál jobban. Persze az ébresztőből bunyó kerekedett, de nem bántam. Jó néha gyereknek lenni. Nem sokkal később James is megjelent, és közösen megegyeztünk abban, hogy ma szállodán kívül reggelizünk. Gyalog indultunk neki a városnak, remélve, hogy utunkba akad egy pékség, vagy valami kávézó. Fél óra bolyongás után találtunk is egyet, és gyakorlatilag mindent megkóstoltunk, amit lehetett. James alapból nem fogta vissza magát, egy laza háromfogásos reggeli után viszont jóllakott. Tetszett a hely, jó kis hangulata volt. Miután megkajáltunk, sétáltunk még egy kicsit, így négyen viszont nem tudtunk annyira észrevétlenek maradni. Itt Sydneyben nem túl alvósak az emberek, de pár autogram és fotó után mi is szabadultunk. Mire visszaértünk a szállóba, már majdnem dél volt. Nagyon nem volt kedvem semmihez, de James a szobába érve megállított

-Elolvastad a tegnapi üzenetet? Gondolkoztál  már rajta? - kezdett faggatni, mire sóhajtottam egy nagyot

-Hagyjál már. Megmondtam, hogy nem akarom szétrúgatni a seggem. 

-Van fogalmad róla, mekkorát veszíthetünk ezzel, ha elfelejtjük a dalt?

-Ki mondta, hogy elfelejtjük? Könyörgöm, James, azt mondtam, várjunk vele! Mit akarsz? Hogy itt, rögtön keressek egy stúdiót és vegyük fel a dalt?! Mi lenne, ha mondjuk, nem is tudom, megvárnánk, amíg hazaérünk, és utána rendesen felvennénk, a rendes helyünkön, úgy, ahogy szoktuk? Az albumba úgyis csak később kerülne bele, nem tökmindegy, hogy mikor lesz belőle bármi? Idő kell nekem, oké? - feleltem ingerülten. Kezd elegem lenni ebből a dalosdiból. 

-Mi volt tegnap? Nem is mesélted még - dobta le magát az ágyára, és felém fordult. 

-Beolvastam neki. Nem tudom, hatásos volt-e, de valamiért azt sejtem, hogy igen. Majd meglátjuk, de neki is megmondtam, hogy hamar eljön az én időm. 

-A szemébe mondtad, hogy rá fogsz hajtani a csajra? - nézett rám hitetlenkedve, majd felröhögött - Bátor vagy, hallod.

-Azt mondtam meg neki, hogy a barátnője fog rámhajtani. Különbség - vigyorogtam vissza

-Ennyire biztos vagy magadban?

-Abszolút - vontam meg a vállam, majd elővettem a gitáromat. Pengetni kezdtem, ami aztán átváltott a kedvenc dalaimba. James némán figyelt egy darabig, aztán elővette a laptopját és valamin ügyködni kezdett. Teljesen elmerültem a játékban, összerezzentem, amikor valaki hangosan kopogtatott az ajtón.

-Ne dörömbölj, gyere be! - kiáltottam ki, mert azt hittem, valamelyik fiú az. Csodálkoztam, hogy mikor lettek ennyire jólneveltek, máskor csak úgy betörnek, de amint kinyílt az ajtó, lefagytam. A küszöbön nem Tristan állt, nem is Connor, de még csak a menedzserünk se, hanem egy gyönyörű lány, akinek az arcán nyoma sem volt a fájdalomnak. Cecilia. Én kérdpn néztem Jamesre, ő ugyanolyan tekintettel nézett rám vissza, majd Ceciliára, aki továbbra is némán támasztotta az ajtókeretet. Hosszú, barna haja hullámokban omlott a hátára, apró sortja és felsője kiemelte a tökéletes alakját. Nehéz volt elszakítani a tekintetemet róla, legszívesebben órákig néztem volna.

-Na jó, én leléptem, kettesben hagylak titeket - állt fel James, majd az ajtó felé igyekezett. A "kettesben" szóra Cecilia elpirult, majd odébb lépett, hogy kiengedje Jamest az ajtón. 

-Ülj le nyugodtan - kínáltam hellyel, mire letelepedett az ágyamhoz közelebbi fotelba. Kezdtem kényelmetlenül érezni magam, nem tudtam, mit keres itt, és mivel továbbra sem szólt semmit, azt hittem, örök rejtély marad. Végül rám emelte hatalmas barna szemét, és egész lassan megszólalt.

-Képzeld el... Tegnap éjjel Jack felhívott. Azt mondta, hogy átgondolta a dolgokat, és megbánta, amit tett. Bocsánatot kért, elmagyarázta, hogy csak féltett engem, és dühös volt... Gyakorlatilag visszakönyörögte magát hozzám - ez a stílus, ahogy mesélt, megint egész új volt. Félénk, halk, de megvolt benne az a ceciliás hangsúly, amitől mégsem annyira sajnálnivalónak és esetlennek.

-Akkor minden rendben? - erőltettem egy halvány mosolyt az arcomra, és talán én se tudtam, mit éreztem abban a pillanatban. Az agyam tudta, hogy ez is része a tervnek, de a szívem és az agyam másik fele majd megőrült a gondolattól, hogy ő és Jack megint együtt vannak....

-Igen, azt hiszem - mosolyodott el végre - De ezek után szigorúbb szabályok szerint fogok játszani. Nem érdekel, hogy félt, 18 évesen tudok magamra vigyázni. Nem jön velem sehova, ahova nem akarom, hogy velem jöjjön, és nem szólhat bele a döntéseimbe. 

-Hű. Ezt mind el is mondtad neki? - kérdeztem, miközben zakatolt az agyam. Ha Cecilia megtartja, amit most mondott, Jack úgysem fogja kibírni. Ez pedig nagyon-nagyon jó. 

-Persze. Először láttam, hogy felhúzta magát, de aztán szó nélkül lenyugodott. Azt hiszem, most már jó lesz. Úgy látom, valamiért észhez tért, és bármi okozta azt, én nagyon örülök neki - ha tudnád, hogy én voltam az a bármi..... 

-És, mit szeretnél csinálni ezután? - hülye kérdések, megint a hülye kérdéseim

-Talán szórakozni egy kicsit. Aztán a próbák közt megint berakhatok egy-két programot, ha még van kedvetek - vont vállat

-Természetesen van - mosolyogtam rá -, hogy érted a szórakozást?

-Hát, mondjuk elmehetnénk valahova. A srácokkal, vagy valami ilyesmi. Szívesen táncolnék már egyet. 

-Oh, oké - vettem a lapot, aztán majdnem elröhögtem magam, amikor eszembe jutott a megismerkedésünk estéje. Mintha ezer éve lett volna, pedig alig egy hét telt el azóta - Egy kikötésem lehet? Ne oda menjünk, ahol egy hete voltunk...

-Ismerek még pár helyet - nevette el magát. Istenem, annyira jól áll neki a mosoly, türtőztetnem kellett magam, hogy ne csókoljam meg. Sajnos még várnom kell azzal.

-Megölelhetlek? - csúszott ki a számon, mire elvörösödtem. Szarságok Simpson szájából, sokadik rész.

-Hát, miért ne? - nézett rám meglepetten, majd közelebb lépett hozzám, én pedig átkaroltam, és magamhoz szorítottam, miközben beszívtam hajának édes illatát. Nehezemre esett elengedni, de hát muszáj volt, még mielőtt eldurvult volna a helyzet. 

-Szólok a fiúknak, meg Solónak, ha akarod, nemsokára indulhatunk - léptem el mellőle, mire bólintott. Otthagytam, én pedig a szomszéd szobában felvázoltam a teljes helyzetet a 3 kíváncsi srácnak. Nem mondom, hogy egyetértettek velem, vagy a helyzettel, de mivel bulizni mindannyian szeretnek, szó nélkül belementek. Fél órával később már Solo autójában ültünk, és Cecilia navigálását hallgattuk. Amikor a kocsi leparkolt egy kis kocsmaszerű épület előtt, kiszálltunk. Megvártuk, amíg Solo otthagy minket, majd beléptünk a helyiségbe. Odabent enyhe füst terjengett, és a hangos zene ellenére egyáltalán nem voltak sokan. Azt hiszem, megtaláltuk a tökéletes helyet. Rávigyorogtam Ceciliára, aki rögtön a pulthoz lépett, és társalogni kezdett a csapossal. Végül felénk nyújtott egy-egy poharat, majd a magasba emelte a sajátját.

-Az éjszakára! - mondtam, majd meghúztam a poharamat. Az biztos, hogy ez este jól fogom érezni magam.

11. Come and shout about it

- Vvvvárj, mit csináltál?! - nyújtottam el a mondatot, mert képtelen voltam elhinni, hogy azt mondta, amit hallottam.

- Szakítottunk, szakított velem! Mit nem értesz ezen?! - szipogta, és ahelyett, hogy egy tonna kő legördült volna a szívemről, minimum még egy tonna rakódott rá. Úristen... Jack kidobta Ceciliát. Miattam. És Cecilia most ahelyett, hogy gyűlölne engem és minden kapcsolatot megszakítana velünk, itt ül mellettem a padon, a plázában, és sír. Lassan úgy éreztem, hogy az agyam egyszerűen képtelen több ilyen zavaros információt befogadni, mi van most egyáltalán?! A turné után befekszem egy pszichiátriára, esküszöm... Miután feleszméltem a megrökönyödésemből (heh, gyenge szó, nem tudom szavakkal leírni azt az érzést), előkotortam a zsebemből egy csomag zsebkendőt, és a kezébe nyomtam. Szó nélkül elvette tőlem, kihúzott egy darabot, és megtörölte a szemét. A zsebkendőn nem volt egyetlen sminkfolt se, létezik, hogy ő smink nélkül is egyszerűen ennyire gyönyörű?? És még sírás közben is olyan, mint egy angyal.. Na, komolyan ezen gondolkozom, miközben itt zokog mellettem?. Fogalmam sincs, hogy egyáltalán mit kéne csinálnom... Átöleljem? Attól általában megnyugszanak a lányok, de szerintem elég hülyén jönne ki, ha most megölelgetném, már csak azért is, mert épp miattam szakítottak. Körülbelül öt percig ültem mellette a padon, némán, egyszer óvatosan megsimítottam a vállát, de mivel idegesen megrándult miatta, inkább megtartottam kettőnk között a tizenöt centi távolságot. Ő még mindig nem szólalt meg, már nem is sírt, csak üveges tekintettel meredt maga elé. Hihetetlen, hogy tizenkilenc év alatt összesen nem kerültem annyi idióta és kínos helyzetbe, mint az elmúlt pár napban.

- Szeretnél róla beszélni? - valószínűleg ez volt eddigi életem legidiótább kérdése, amit valaha is hirtelen felindulásból feltettem. Miközben magamat átkoztam, vártam, hogy lehülyézzen, hogy nekem támadjon és kiboruljon, de semmi ilyen nem történt. Lassan a szemembe nézett, majd visszahelyezte a tekintetét a padlóra, és kitörtek belőle a szavak.

- Tegnap este, miután elrohantam a stadionból... Hazamentem, és baromira nem tudtam, mit csináljak. Azt mondtad, Jack már régen tudja az egészet, és nem értettem, miért nem borult ki. Azt gondoltam, hogy egyből levágta, hogy ez csak egy idióta pletyka, és nem is tulajdonít neki jelentőséget, meg késő is volt, úgyhogy nem akartam már felhívni miatta. Ma reggel, miután felkeltem, hezitáltam még egy darabig, de aztán felhívtam, megkérdeztem tőle, hogy akarunk-e találkozni, mert még tegnapelőtt megbeszéltük, mondtam neki, hogy átmegyek hozzá délután, és nem is volt semmi furcsa vele... - magyarázta, én pedig figyelmesen hallgattam, bár a gyomrom nagyjából pingponglabda méretűre zsugorodott és enyhén hányingerem volt a három teától. Mit csinálhatott vele az a vadbarom?! - Amikor odaértem, már láttam rajta, hogy valami nem stimmel, de azt hittem, csak fáradt vagy valami, úgyhogy beraktam egy filmet. Már a film felénél tartottunk amikor hirtelen megkérdezte, hogy tudok-e arról a cikkről.. Nem értettem, miért hozta fel, szóval válaszoltam neki, hogy tudok, mert Ashley mesélt róla, de mire rákerestem már nem találtam semmit. Utána nem szólt semmit, de percekkel később ingerülten megkérdezte, hogy azt is tudom-e, miről szól a cikk? Megmondtam neki, hogy tudom, mert Ashley azt is elmesélte, de még mielőtt megkérdeztem volna, hogy miért kérdezősködik, kiborult... Rám förmedt, hogy akkor meg miért titkoltam el előle, csak nem értek egyet a cikkel? Még felháborodni se volt időm, hozzám vágta, hogy elege van belőlem, hogy nem érti, minek vállaltam el egyáltalán a felkéréseteket, hogyha nem volt hátsó szándékom, és vak vagyok, ha nem látom, hogy te meg csak rám akarsz mászni... Hiába mondtam neki, hogy ez egy hatalmas, óriási hülyeség, te nem akarsz tőlem semmit, és én meg azért nem mondtam nemet, mert idegenvezetőnek készülök, és pont jól jött, teljesen megkattant, azt sziszegte, hogy amióta megismertelek az első estéteken, idiótán viselkedem, naivabb vagyok, mint hitte, és ha ennyire fontos nekem a hírnév, akkor rohanjak hozzátok, mert ő többet nem akar látni.. Mintha nem tudná, hogy a hírnévnél szinte semmit nem utálok jobban! És szakított velem egy ilyen kis szarság miatt, másfél év után, el tudod képzelni?! - nem. Nem szívom mellre, hogy tulajdonképpen kis szarságnak nevezett. Faszom, mit csináljak most? Ismét elfogytak a szavaim, a bűntudat mellett viszont villogni kezdett a fejemben egy hatalmas, vörös tábla, "Kínozd meg Jacket" felirattal. Hát, kedvem támadt teljesíteni az utasítást... Viszont ha ezt hangosan is kimondtam volna, valószínűleg Cecilia tényleg berágott volna rám, és mivel ez volt az egyetlen dolog, amit nem akartam, inkább valami magyarázatot kerestem, hátha attól megnyugszik.

- Nézd, Cecilia... Én annyira sajnálom! Ha tudtam volna, hogy ekkora bajt okozok, soha nem kértelek volna fel... - kezdtem, de nem hagyta, hogy befejezzem.

- Nem kell a sajnálatod, Bradley! - Az arca fájdalmasan megrándult. - Jack szíve szerint elzárna engem mindenki elől, mert az a mániája, hogy ha valamikor nincs velem, majd rögtön rohanok és megcsalom! - fakadt ki dühösen, mire felvontam a szemöldököm. Hát ő is tudja? És még nem sokallt be? Ha engem akarnának burokban tartani, és olyan lennék, mint Cecilia, kizárt, hogy kibírtam volna eddig. A francba, tényleg szerelmes. Ha pedig szerelmes, csak egy út van, amit szenvedés nélkül tud bejárni.

- Uh, öhh... Figyelj, megpróbálok beszélni vele, elmondom neki, hogy...

- Ha bele mersz avatkozni, Simpson, én nem tudom, mit csinálok veled! - csattant fel - Ne keverj még ennél is nagyobb szart, szépen megkérlek! Én sem értem, mi történt, de majd én megoldom a saját módomon, oké? Elvégre nem veled szakított, hanem velem... - halkult el a hangja, és idegesen letörölt pár könnycseppet a szeméről

- Figyelj, ha szeretnéd, abbahagyhatjuk a vezetéseket, én tényleg nem akarok több zűrt...

- Ne, légyszi, ne csessz fel még te is! Megmondtam, hogy nem, oké? Azért sem! Én nagyon szeretem Jacket, de ettől függetlenül vannak önálló gondolataim és tetteim! Felőlem mással bánhat úgy, mint egy kiállítási babával, de én nem vagyok az! Nagyon szívesen mutatom meg nektek a várost meg mindent, ami Sydneyvel kapcsolatos, és ha ennyi elég neki ahhoz, hogy szakítson velem, akkor nagyon sajnálom... -sóhajtott egy hatalmasat, és felállt a padról

- Szeretnél beülni hozzánk egy teára? - Gratulálok, Bradley Simpson, hivatalosan is ki vagy nevezve kommunikációs szakembernek! Mindig megtalálod a helyzethez legjobban passzoló kérdéseket! Csak így tovább, idióta.. Nem, véletlen se.

- Hát, most nem, köszi. Inkább hazamegyek, aztán meg majd beszélünk valamikor... Kösz a zsebkendőt... És kösz, hogy meghallgattál - adta vissza a csomagot, aztán elindult a liftek irányába. Megvártam, amíg beszállt az egyikbe, és én is visszaindultam a teázóba. Cecilia valami hihetetlen erős lány, de ugyanakkor tényleg elég naiv, érdekes párosítás... Viszont hiába akarja leszedni a fejem, ezt nem fogja egyedül végigcsinálni. Beszélek Jackkel, nem érdekel. Én is éreztem, hogy ha a többieknek elmondom, hogy mit tervezek csinálni, egész jogosan fognak őrültnek nézni. Az se érdekel. Ha a tervem be fog jönni, a legvégén úgysem fog számítani. A teázóban pont 4 pár szem szegeződött rám, és mindegyik gazdája magyarázatot várt.

-  Kurva életbe! - jegyeztem meg halkan

- Mi van? Mi volt? Haver, mondd már - nézett rám Connor

- Cecilia itt volt.

- Na jó, és? Nyilván nem azért jött, hogy bejelentse, szakított azzal a nyomorékkal, és a nyakadba boruljon - röhögött Tristan, mire egy pillantásomtól lefagyott a vigyor az arcáról - Neeeeem mondod komolyan....

- Jack szakított vele - közöltem. - Nekem pedig beszélnem kell Jackkel.

- De miért?  - csodálkozott James - Ez volt a célod, most mi bajod?

- Nem! Soha nem akartam ezt! Cecilia szenved, mert Jack kidobta, én azt akartam, hogy fordítva legyen!

- Hahó, öreg! Megvigasztalod, aztán rástartolsz... Mi sem egyszerűbb... - Tristan hangja is hitetlenül csengett

- Nem értitek?! Soha nem akartam megbántani Ceciliát! Nem szeret engem, Jacket szereti! Nem akarom, hogy összetörjön amíg változtatok ezen!

- Brad, ha ezt a lehetőséget nem használod ki, te tényleg idióta vagy - közölte Connor

- Lehet. De nem vagyok, és nem is leszek olyan, aki egy ilyen helyzetet kihasznál. Higgy nekem, el fogom én még érni, hogy magától szakítson vele. De most inkább szerzek pár jó pontot magamnak - mondtam, és kihátráltam a teázóból, miközben elővettem a telefonom. Még a hajózás alatt sikerült kisajtolnom Ceciliából, hogy Jacknek megadatott egy saját lakás, és még a címét is megtudtam. Ha Cecilia tudná, hogy most épp oda igyekszem, hogy talán életem legnagyobb hibáját kövessem el... Hát, nem akarom megismerni a reakcióját. Fogtam egy taxit a pláza előtt, és elvitettem magam a helyszínre. A ház előtt még volt időm meggondolni magam, de nem bántam meg, hogy idejöttem. Belöktem a társasház ajtaját, majd odabent fellifteztem a harmadikra, és bekopogtam a megfelelő lakás ajtaján. Úgy két percen belül kinyílt az ajtó, és már csak Jack tekintetéért is megérte elmenni odáig, talán először sikerült ledöbbentem őt. 

- Hát te meg mit keresel itt?! Jöttél egy seggberúgásért? - förmedt rám, majd kis híján be is csapta az ajtót, de nem engedtem. Az ajtókeretnek támaszkodva vetettem rá egy lesújtó pillantást, majd belevágtam a mondandómba. Innentől már az se számított, ha a végén törött bordával távozom, nagyobb hülye semmiképp se lesz belőlem.

- Szerintem te is nagyon jól tudod, hogy miért vagyok itt.Viszont nem hinném, hogy ezt itt az ajtóban állva akarnám elintézni, úgyhogy igazán megtehetnéd, hogy behívsz, mondjuk.

- Ja, jöttél az a pofámba röhögni? Megkaptad, amit akartál, és most jöttél dicsekedni vele? Aljas vagy, Simpson, nem is tudod, mennyire... - köpte az arcomba a véleményét, én pedig felvontam a szemöldököm

- Leállnál végre, idióta?! Mi lenne, ha hagynád, hogy elmondjam? Engedj már be - löktem meg, majd beléptem a lakásába. Tulajdonképpen egészen szartam rá, hogy az angol etikett hány szabályát sértem meg, nem teázni jöttem.

- Gondolom Cecilia egyből rohant is hozzád. Te pedig készségesen meg is vigasztaltad, hogyne tetted volna, különben nem lennél most a hős. Ezt akartad mondani? Nagyon örülök, hogy a csajom a szakítás után fél órával már a te nyakadon csüngött. Büszke vagy magadra?

- Esküszöm, még egy szó, és a saját házadban foglak tarkón csapni! Nem bírod befogni a pofád? - kezdett felmenni bennem a pumpa, és komoly késztetést éreztem, hogy beverjem az arcát. A végén tényleg összebunyózunk? Máshogy nem fogja megérteni?! - Szerinted ha így lenne, rohantam volna hozzád? Tényleg ekkora hülyének nézel? Veled ellentétben viszont én nem vagyok az, és le is nyugodhatsz, még csak nem is magam miatt jöttem. Cecilia miatt. Kíváncsi vagy az okára? Cecilia tényleg találkozni akart velem, elmondta, hogy kidobtad, mint macskát szarni. És miért? Mert nem bírod felfogni, hogy ő nem egy rohadt játékbaba, vannak önálló gondolatai, sőt, értelmesebb nálad! És ami a legfurcsább benne: szeret téged. Ezért talán tényleg kérdőre kéne vonnom az értelmi képességeit, de hát mindenkinek lehet szálkája... Mert igen, eljött hozzám, kisírta a lelkét, pedig szerintem te is jól tudod, hogy milyen alapjában, és baromira nem érti, hogy pontosan mi bajod van. Pedig egyszerű: egy önző fasz vagy, semmi több, mert nem bírod elviselni a tudatot, hogy bármikor elveszítheted. Hidd el, előbb-utóbb ő is rájön erre, és akkor hiába játszod a szívtelen raj gyereket, aki kidob bárkit, már késő lesz... Én pedig végig fogom nézni az egészet, és még itt leszek...

- Akarod, hogy betörjem az orrod?! - szorult ökölbe a keze, de egyáltalán nem féltem

- Csak nyugodtan, de az nem fog változtatni semmin - röhögtem el magam - Fáj az igazság? Pedig semmi sértő nincs benne a valós szavakon kívül. Képes vagy kidobni egy ilyen lányt, mint ő? Tudod, akkor kívánom, hogy veszítsd is el, de mire rájössz, már rég a süllyesztőben leszel. - Az elmúlt napok összes káröröme felgyűlt bennem, és az elképzelés hatására ki is adtam magamból. Azt akartam, hogy fájjon neki. Virtuálisan akartam akkorákat rúgni bele, hogy aztán a padlón fetrengjen.

- Óh, gondolom! Jön majd a világhírű énekes, aki igazán megérdemli Ceciliát, és megkapja, amit akar!

- Tényleg ennyire nem látsz a féltékenységtől, te Isten barma?! Cecilia nem szeret engem, téged szeret, vágod?! Eljutottam az agyadig?! - kiabáltam. - Nem gondolod, hogy ha engem szeretne, nem lenne velem már régen? Úgy ismered, mint akiben nincs annyi bátorság, hogy kidobjon téged? Hm?!

- Jó, és most mit akarsz ezzel?! Megint játszod a megmentőt?

- Óh, fogd már be! - komolyan úgy éreztem, mintha egy hatévessel veszekednék - Hívd fel, és beszéljétek meg. Még mielőtt csodálkozni kezdesz: a te lelkivilágodat magasról leszarom. Egyedül Ceciliáé érdekel. Azt akarom, hogy boldog legyen.

- És ebből neked mi hasznod származik majd, Simpson? - húzta össze a szemét.

- Ebből? Semmi. Cecilia boldog lesz, ennyi elég. És hogy utána mi fog történni? Rá fog jönni ő is, hogy mekkora állat vagy, én pedig tudok várni, amíg magától gondolja meg magát... Viszontlátásra - adtam meg neki a kegyelemdöfést, és hátat fordítottam. A szemem sarkából még láttam, hogy ökölbe szorul a másik keze is, és megrándulnak az izmok a karján, de nem ugrott nekem. Kisétáltam a lakásból, majd becsuktam magam után az ajtót, anélkül, hogy visszanéztem volna. Vannak módok, ahogy le lehet rendezni dolgokat. Én a bonyolultabb, ám elegánsabb megoldást választom.

10. You're close enough, close enough to touch

A kérdésemre mindhárman megdermedtek, Con pedig értetlenül nézett fel rám a füzetemből.

-Nem egyértelmű? A dalodat próbáljuk! Brad, már megvan a dallam nagy része, ebből tuti siker lesz! - lelkesedett érte, mire James bólogatni kezdett

-Igen, nemsokára beszélek majd Solóval is, meghallgatja ő is, aztán gondolkodhatunk tovább a dalon, nagyon is jó lesz az új albumhoz, de egyet árulj már el: mégis mikor írtad ezt? Mert szerintem tök király lett... - Nem hagytam, hogy befejezze, inkább a szavába vágtam

-Nem, nem nem, nem értitek?! - kezdtem idegesen - Ez nem egy dal! Illetve az, de nem nyilvános! Tudtátok értelmezni, hogy miről szól?! Könyörgöm, ha ez kikerül innen és a célszemély meghallja, karóba fog húzni! És ezt nem csak azért mondom, mert féltem a seggem, hanem mert ezáltal Cecilia is rájönne a valódi érzéseimre, és azt meg még baromira nem akarom! - kiabáltam, mire döbbenten meredtek rám - Most meg mit néztek így?! - kérdeztem valamivel higgadtabban

-Rajtad és Jacken kívül senki az égvilágon nem fogja tudni, hogy miről szól a dal valójában - kezdte Tris lassan. Úgy látszik mindhárman ellenem vannak... - És nem örökké maradunk itt. Miután hazamentünk, nyugodt szívvel nekikezdhetünk a dal felvételeinek, mert a világ másik végéről nyilvánvalóan nem fogja szétrúgni a segged, nem gondolod? - a szavaiban nem volt semmi sértő, de nekem valamiért mégis mintha egy kés állt volna a szívembe. Rájöttem miért, a teljesen ártatlan "nem maradunk itt örökké" mondata vágta ki a biztosítékot nálam. De igaza van. Két és fél hét, és elmegyünk innen, valószínűleg sokáig vissza se jövünk majd.. Az élet megy tovább, mi folytatjuk a turnét, dolgozni fogunk az új albumon, mint eddig is. De Cecilia itt fog maradni. Amennyiben nem változtatok rajta.

-Jó, de ez akkor is...

-Bradley, ne csináld már! A dal tele van érzelmekkel, a rajongók ezt imádják a legjobban! Emlékezz, a Risk it all volt annak idején a legfelkapottabb dalunk, ez pedig szövegben ugyanolyan érzelemdús, tényleg ennyire nem vágysz a sikerre? - James úgy tűnik, megértette a dalt, még akkor is, ha csak egy idegroham szülte azt

-Akkor sem. Még eldöntöm, oké? Addig légyszíves fejezzétek be az álmodozást, még nem döntöttem - zártam le a témát, majd leültem az egyik székre, és elővettem a mobilomat. Connor tanácstalanul ácsorgott még egy darabig, majd látta az arcomon, hogy nem viccelek, úgyhogy csalódottan ledobta a füzetemet az asztalra, és végigfeküdt a padlón. Körülbelül tíz perc kínos csend után, mialatt én a telefonom nyomkodásával próbáltam elütni az időt, Tristan halkan dobolt a széke karfáján (ha ideges, ha nem, folyton dobol, ez valamiféle szakmai ártalom lehet) James törte meg a csendet.

-És, holnap mi a program?

-Hát figyelj, nem tudom - feleltem - Nincs kedvem semmihez. Se várost nézni. - Ritka pillanat volt, mindannyian kerek szemekkel bámultam rám - se semmihez. Talán csak pihenni egész nap.

-Én moziba akarok menni - közölte Tristan, mire elgondolkoztam

-Mozi... ez jó ötlet.

-Szólok Solónak, elintézi, nem probléma. - James már elő is kapta a mobilját, és hevesen pötyögni kezdett rajta - Mit nézünk?

-Halálmindegy, csak nézni lehessen - ült fel Con a földön. Felmutattam a hüvelykujjamat, jelezvén, hogy hasonlóképpen gondolom, majd Tristan is heves bólogatásba kezdett. James vette a lapot, pötyögött még egy keveset aztán elrakta a készüléket.

-Holnap háromkor - közölte, én pedig ránéztem az órámra. Éjfél is elmúlt már, és éreztem ahogy lassan erőt vesz rajtam a fáradtság.

-Nem kéne lassan visszamenni a hotelbe? - ásítottam egyet, és felugrottam a székről

-Ugyanezt akartam kérdezni, mindjárt meghalok, úgy elfáradtam - mondta Tris, és nyújtózott egyet. Cirka 10 perc alatt sikerült elhagynunk a helyiséget, és kitámolyogtunk az épület elé a kocsihoz. A pár perces út alatt sikerült majdnem elaludnom, de kibírtam, és végül hullafáradtan estem be a Jamessel közös szobám ajtaján. Ruhástól beestem az ágyba, és megrökönyödve néztem, ahogy James még elindul zuhanyozni. Hiába, ő tisztaságmániás. Én meg fiú vagyok, nem foglalkozom ilyenekkel. Meg se vártam, hogy visszaérjen, hamarabb elnyomott az álom. Régen aludtam olyan jót, másnap kilenckor meglepően kipihenten ébredtem. James már nem volt a szobában, ebből következtettem, hogy Triséknél lehet. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, és megálltam a szomszéd szoba előtt. Kopogtam kettőt az ajtón, majd benyitottam. Megint igazam volt, James a földön ülve fifázott Trissel, Con pedig még az igazak álmát aludta. Na erre rögtön előtört belőlem a gonosz gyerek, úgyhogy miután párszor lefotóztam, Tris kezébe nyomtam a kamerát, én pedig kerestem egy sálat, amit végül James nyomott a kezembe, visszatartva a röhögését.

-Felvétel indul - mondtam nekik halkan, és odaléptem Con ágya mellé, majd a kendővel óvatosan csiklandozni kezdtem az orrát, aztán a nyakát. Fokozódó röhögéssel néztem, ahogy Connor megrándul, rúg egyet majd álmos fejjel kinyitja a szemét, és egyenesen belenéz a kamerába, amivel Tris természetesen az egészet felvette. Miután röhögve kinyomta a felvételt, a célszemélyben is tudatosult, hogy bizony nem álmodott.

-Na menjetek a picsába - morogta, majd a fejére húzta a takarót és a fal felé fordult, mire mindhárman röhögni kezdtünk.

-Passz ide! - szóltam Trisnek, aki visszadobta a mobilomat, a videó pedig fél percen belül az Instagramon landolt, és a visszajelzések alapján nagyon szórakoztatónak tartották... Con persze 10 percen belül már ébren volt, és azon fáradozott, hogy megszerezze az egyik Playstation konzolt, több-kevesebb sikerrel. A délelőtt szerencsére hasonló hangulatban telt, elfeledkeztem a munkáról, és hagytam, hogy otthonosan érezzem magam. Háromra elfuvaroztunk a moziig, ahol szerencsére VIP jegyeket kaptunk, úgyhogy még a film előtt feltankoltunk egy hadseregnek való mozikaját. A másfél liter kólámat egyensúlyozva löktem le magam az egyik székbe, és már nagyon hiányzott ez az egész. A film egyébként pocsék volt, még Solónak se tetszett, pedig ő választotta, de nekem már a moziélmény is elég volt. A film után a plázában persze nem maradtunk feltűnésmentesek, pár rajongó oda is jött közös fotóra hozzánk. Beültünk egy teázóba, ahol hetek óta végre sikerült innom egy jó teát. Nem hiába, ha valaki ezen kijelentésem után megjegyzi, hogy igazi brit vagyok, nem fogok csodálkozni... Rendkívül megnyugtatóan hatott a teázó légköre és berendezése, úgyhogy vagy két órán át biztos ott ücsörögtünk. Éppen egy kávéra vártam(három tea után már kellett valami más), amikor rezegni kezdett  a telefonom. Üzenetem jött, méghozzá Ceciliától, úgyhogy felvont szemöldökkel nyitottam meg.

"Hol vagy??" - csak ennyi állt benne, úgyhogy továbbra is meglepődve írtam vissza neki

"A plázában a teázóban, moziban voltunk a srácokkal, most itt ülünk. Miért?" - a válasza fél percen belül megérkezett, én pedig már nem tudtam magasabbra vonni a szemöldökömet:

"Odamegyek, beszélhetnénk?10 perc" - felálltam az asztaltól, gondoltam kimegyek a teázó elé,és ott megvárom

-Hová mész? - kérdezte Tris, mire megráztam magam

-Kiszellőztetem a fejem egy kicsit, tömény ez a fűszerszag - kamuztam szemrebbenés nélkül, és kiléptem a teázóból. Leültem egy közeli padra a folyosón, és vártam. Pár perc múlva felbukkant a távolban Cecilia (sietett, úgy tűnik), és amikor közelebb ért, gondoltam, hogy valami baj van. Amikor ránéztem az arcára, és láttam rajta a könnyfoltokat, úgy éreztem, hogy nem kell nekem a kávé, a pulzusom magától is az egekbe szökött.

-Mi történt? Cecilia, baj van? - kérdeztem tőle, a hangom pedig enyhén remegett. Nem szólt semmit, csak a szemembe nézett, azt hittem már meg se fog szólalni, de végül egész halkan kimondta a mondatot, amit mindig is hallani akartam, de a jelen pillanatban nem tudtam annyira örülni neki, mint azt képzeltem:

-Szakítottunk.

09. My conscience is heavy, i'm a wreck

-Jó nagy szarban vagy - szólalt meg Connor egy kis idő után, de egyetlen pillantásom elég volt ahhoz, hogy inkább befogja. Jól tette... Idegességemben rácsaptam egyet a dohányzóasztalra, majd ráparancsoltam Jamesre, aki a fejét fogta

-Hívd fel Solót. Most. Le kell szedetnünk a cikket, mielőtt bárki is meg... - a telefonom pittyegése vágott a szavamba - ...látná - felemeltem a mobilt, és közben erősen imádkoztam az égiekhez, hogy ne attól jöjjön, akire gondolok. Hát persze, hogy attól jött. Enyhén remegő kézzel megnyitottam Jack üzenetét (csak tudnám, honnan tudja a számomat?!), majd átfutottam:

"Egy órát kapsz, hogy leszedesd azt a szart a netről, különben nem viccelek, Simpson, ki foglak csinálni. Nem megmondtam, hogy mihez tartsd magad?! És nem, nem érdekel, hogy véletlen volt, azért volt, mert "híres" vagy, tőlem a brit királynő fia is lehetnél, azt is leszarnám! Egy óra, Simpson."

-A jó kurva életbe! - dobtam el a telefont is, majd a telefonba bőszen magyarázó Jamesre néztem. Ha a cikket nem sikerül leszedni onnan... Nem csak az orrom fogja bánni, annál sokkal több. Egyelőre az egyetlen amit tehetek, hogy próbálok nem felrobbanni, és reménykedem, hogy Jack nem rohant Ceciliához a cikkel. Igazából fogalmam sincs, mit szólna hozzá, ha meglátná, tekintettel arra, hogy a lány tele van logikai bukfencekkel, de van egy olyan érzésem, hogy annyira nem díjazná... James ebben a pillanatban kinyomta a telefont, mire mind a hárman rámeredtünk.

-Solo intézkedik, valószínűleg sikerül leszedetni, de azért nem vagyok benne biztos - közölte

-Hála Istennek! - nekem már a valószínű is elég

-Megtudta már valaki? - kérdezte Tristan

-Hát szerinted? Szerintem ez a faszarc szabadidejében a Google-on keres rám, hátha talál valamit, amiért kinyírhat. Most éppen ezért akarja betörni a fejem, úgyhogy jó lenne, ha egy órán belül tényleg lekerülne az a csodás pletyka..

-Miért is nem csodálkozom? Bradley, az a baj, hogy valamilyen szinten még igaza is van...

-De hát én azt leszarom! Annyira elegem van már, de tényleg. Nem lehetne hogy csak lefújjuk az összes rohadt koncertet és hazamenjünk?!

-Te meg vagy húzatva?! Ez az idei év legnagyobb állomása, tényleg el akarod ásni a bandát? - förmedt rám Connor, de még mielőtt visszaszólhattam volna, csörögni kezdett a mobilom. Felvettem, és körülbelül egy tonna kő esett le a szívemről. Solo volt az, sikerült leszedetni a cikket, bár nem keveset kellett érte fizetnünk. Miután kinyomtam a telefont, másodpercekig meg se tudtam szólalni, majd egy megkönnyebbült félmosoly keretében bejelentettem a hírt

-Probléma elhárítva ötven percen belül.

-Megmarad az orrod? - vigyorgott rám Tris

-Egyelőre biztos - vontam meg a vállam, majd az esti koncertre gondoltam. Most az egyszer éreztem azt, hogy nem akarok Ceciliával találkozni, és hálát adtam, amiért tegnap nem fogadta el a meghívást. Nem tudnék a szemébe nézni most, az biztos - Mikor kezdjük a próbát? - fordultam James felé

-Délután, az egész délelőtt szabad. Mivel szerintem mindannyian kellőképpen hullák vagyunk, ne menjünk sehova, még a kaját is felhozathatjuk - vont vállat, és egyet kellett vele értenem. Már nagyon ránk fér a pihenés, hiába csak most kezdtük az egészet. Reménykedtem, hogy én is ki tudok kapcsolni egy kicsit, szóval szó nélkül benyomtam a PlayStationt, és körbenéztem

-Ki játszik velem? - nem kellett kétszer kérdeznem, Tris szó nélkül elmarta a másik kontrollert, és rányomott az egyik focis játékra. Hiába, sok tekintetben mi is csak olyanok vagyunk, mint a többi ember. Például bolondulunk egy csomó idióta játékért. James eközben Instagramra töltögette fel a legutóbbi próba és koncert képeit, valószínűleg ez őt tényleg kikapcsolja. Con nemes egyszerűséggel bealudt a földön fekve, hát, azon se csodálkoztam. Ebéd tájékán felrendeltünk pár pizzát, jó szokásunkhoz híven elég hamar eltüntettük az egészet. James még gyorsan elvette az utolsó szeletet, néha csodálkozom, hogy képes ennyit enni. Kicsit később erőt vettünk magunkon, és Soloval együtt átmentünk a stadionba egy utolsó próbára. Láttam rajta, hogy szívesen kérdezne valamit a cikkről, de baromira nem volt kedvem most ehhez. Lelkiekben igyekeztem ráhangolni magam a koncert témára, tudtam, hogy ma este nem ötvenen lesznek, hanem vagy ezren biztos, tele lesz minden fotósokkal, már csak az első koncert miatt is. Szeretem csinálni, amit csinálok, de azért kiélveztem a hatalmas, üres teret. Miután a többiek is elhelyezkedtek, elkezdtük a próbát, onnantól csak csináltuk, ahogy jött. Egy órával a kezdés előtt fejeztük be, kicsit később is, mint terveztük. Kissé kifáradva dőltem le a pihenőben, miközben fél kézzel próbáltam lecsavarni egy üveg víz kupakját. Kis pihenés után elkezdtem készülni, átöltöztem, majd immár igazi "Brad Simpson image-dzsel" tértem vissza a pihenőbe. Megvártam amíg a többiek is készen lettek, majd az órára néztem. Tíz perc maradt a kezdésig, úgyhogy kiléptünk az öltözőből, köszöntünk a hangolóknak, majd megálltunk egy-két fotósnak is, Egészkor pontban felléptem a színpadra, nyomomban a többiekkel. AZ arcomon rögtön szétterült egy vigyor, amikor meghallottam a tömeg visítozását. Ez többek között az egyik, amiért szeretem amit csinálok. Tris beült a dobok mögé, James És Con felkapott egy-egy gitárt a földről, én is magamra csatoltam a sajátomat, és a mikrofonhoz álltam.

-Hello Sydney! - üvöltöttem a mikrofonba - akarjátok, hogy elkezdjük? - most nem éreztem helyét a néha előforduló kisebb játékokra kezdés előtt. Elengedtem magam, kikapcsoltam az agyam, intettem kettőt a többieknek, és elkezdtük. A nyitószámnak a Wild Heartot szavaztuk meg, a tömeg nagy örömére.Végre úgy igazán megkönnyebbültem, és szinte tudatlanul énekeltem végig az egész koncertet. Nagyon jó volt látni a sok rajongót, akik mind miattunk jöttek el, szerintem ezt az érzést sose fogom megszokni. A sokadik búcsúdal után tényleg befejeztük a koncertet, és az őrjöngés közepette lesétáltunk a színpadról. Korántsem volt még vége, a backstageben minimum 9 riporter várt ránk, úgyhogy negyven percig még villáminterjúkat adtunk. Miután megszabadultunk mindentől, kifulladva estünk be a pihenőbe. Az ajtóban állva hirtelen megtorpantam, amikor megláttam Ceciliát az egyik székben ülni. Kiszáradt a torkom, pláne hogy az arcáról semmit nem tudtam leolvasni.

-Brad, beszélhetnénk? - kérdezte, mire bólintottam egyet, és kimentem az öltözőből a folyosóra. Cecilia utánam jött, és becsukta az ajtót maga után. Kérdőn néztem rá, vártam, hogy kikeljen magából, de legnagyobb meglepetésemre mindez elmaradt. Egészen halkan szólalt meg.

-Figyelj, Brad... Milyen internetes cikkról van szó? Az egyik fősulis csoporttársam említette nekem, hogy tegnap este volt valami cikk az egyik híroldalon, amiben én is benne vagyok, de mire rákerestem, eltűnt. Csak szívatni akar, vagy most mi van?! - huh. Szóval nem tudja. Hazudhatnék neki, hogy az egész kamu, az egyszerűbb lenne. De nem tehetem meg, hogy hazudok neki. Nagy levegőt vettem, és elmondtam az igazságot.

-Tegnap este felkerült egy cikk az egyik szennyoldalra. A bandáról szólt. Vagyis, rólam... És rólad - láttam, hogy kikerekedett a szeme - A hajókázás közben valami idióta fotós lekapott minket és azt kezdték boncolgatni, hogy mi lehet közöttünk.

-És...? - nyújtotta el a kérdést

-Egy órán belül sikerült leszedetnünk a cikket, nyom nélkül. Nem hiszem, hogy sokan látták volna.

-Basszus! Bradley, erről nem volt szó!

-Én se gondoltam volna, hogy bármikor előfordul majd ilyen! A sajtó általában le se szar minket, legutóbb az albumunkról közöltek egy három soros szöveget! Nem hogy bármi ilyesmiről...

-De... De mi van, ha látták? Úristen... - hirtelen elsápadt, én meg eléggé megijedtem.

-Kire gondolsz? - próbáltam óvatosan kérdezni, nem tudtam, mit reagál majd rá

-Jack - csúszott ki a száján, mire meglepődtem, de szerintem ő is - ha megtudja, baromi pipa lesz rám

-Már tudja - mondtam halkan - még tegnap este látta.

-Tegnap este? Huh, de hát... Azóta már találkoztam vele! Miért nem szólt róla semmit? - láttam rajta az értetlenséget. De tényleg, Jacket én se így ismertem meg (ismertem meg újra), azt hittem, rögtön rohan majd hozzá - Ne haragudj, Brad, nekem most mennem kell - egy hirtelen mozdulattal megölelt, majd hátat fordított, és mire tudatosult bennem, hogy mit csinált, már el is tűnt. Én még percekig álltam döbbenten. Most.. Most megölelt? De aznapra már mindegy volt, azt hittem, semmin nem lepődöm már meg. Visszasétáltam az öltözőhöz, majd beléptem az ajtón. A fülemet egy ismerős szöveg ütötte meg, érdekes zenei aláfestéssel. Felnéztem, Tristan az asztalon dobolva, James gitárral , Connor pedig a füzetemmel a kezében állt.

-Jack, when we were younger, we hang out, we were inseparable - énekelte, én pedig rájöttem, hogy elég elhamarkodottan kijelentést tettem

-Pontosan mit is csináltok?!

08. Smile for me, girl

Ahogy visszagondolok az eddig Sydneyben töltött napokra, az egész elég zavaros. Azt hittem, csak zenélni jövünk ide, de mint mostanában sok minden, ez se jött be. Két napunk maradt az első koncertig, túl vagyunk a főpróbán, meg egy újabb őrült napon. Tegnap este, miután Jack kérésére (fenyegetésére, inkább) leszedtem Instagramról a Ceciliával közös fotónkat, új szokásomhoz híven kattogni kezdett az agyam. Részben pont ezen, kezd elegem lenni magamból. Tizenkilenc évig normálisnak tartottam magam, és pár nap alatt eljutottam odáig, hogy kezdek meghülyülni. Igazából fogalmam sincs, miért. Nem tudom, miért Cecilia. Annyi lány van még Sydneyben, annyi lány van a földön, és egyáltalán... Mit akarok egy olyan lánytól, akinek barátja van, aki láthatólag teljesen más utat választott, mint én és látszólag enyhén elítéli a zenészeket, és alapvetően kicsit se kedves?! Ez is olyan érthetetlen... Mintha néha átkapcsolna valami az agyában, és kedves lesz, vicces, meg minden, ami szinte az ellentéte annak a lánynak, akit a legtöbbször látok. Na jó, talán pont ezért akarom őt ennyire. Sok mindent gondoltam már róla, de azt, hogy unalmas, azt nem. És ez az, ami kell nekem. Aztán eszembe jutott az új album. Két dalt is meg kéne írnom, méghozzá záros határidőn belül, de sehol nem tartok. Nincs ötletem, fogalmam sincs, milyen témáról írhatnék olyat, ami tetszene a rajongóknak. Elég cinkes majdnem húsz évesen kiégni, azt hiszem... Jack. A név, akit legszívesebben kitörölnék a memóriámból, meg úgy egyáltalán az egész világból.Képtelen vagyok még megfogalmazni is, mennyire... Utálat? Düh? Keserűség? Nem, igazán egyiket se érzem. Vagy mindet egyszerre. Hirtelen felindulásból előkaptam a Jamestől kapott jegyzetfüzetemet, és írni kezdtem. Körülbelül negyed óra alatt kész is lettem vele, a füzetet félredobtam, majd hanyattvágtam magam az ágyamon. Reggel szokatlan módon magamtól keltem, James még aludt. Most mondanám, hogy jó barát módjára igyekeztem nem zajt csapni, nehogy felébresszem Csipkerózsikát, de igazából szartam rá, őt amúgy se lehet csak úgy felkelteni. Szóval bekapcsoltam a szobához tartozó tévét, és kerestem valami normális műsort, amit nézni lehet. Épp élveztem azt a kevés nyugalmat, ami kijutott nekem amikor rezegni kezdett a telefonom. A kezembe vettem, és megnyitottam az üzenetet. Ceciliától jött, csak ennyi állt benne:

"Fél tízkor a szálloda előtt, úgy készüljetek, hogy vizes lesz! C.H."

Megrántottam a vállam, majd félredobtam a mobilt. Ha vizes lesz, hát vizes lesz. Arra viszont nem számítottam, hogy az ágyra dobott készülék visszapattan, a levegőben megpördül, és egyenesen a padlón landol, hatalmas koppanással. A számat elhagyta egy nem túl diszkrét "Ajóédesfaszom" félmondat is, mire James álmos fejjel felült az ágyában, és rám meredt

-Hősszerelmes szívedet mi nyomja már megint? Tán csak nem rossz hírt közölt e szerencsétlen eszköz, hogy megrepteted? - vigyorgott rám. Örülök, hogy ébredés után fél perccel a toppon van. Örülök, hogy nem tört be a képernyőm.

-Szerintem aludj tovább. - reagáltam le, miközben a telefonomat vizsgálgattam. Szerencsém volt.

-Mit csinálunk ma? Ja megvan. Felkért diktátor idegenvezetőnk valami vizet emlegetett tegnap este. Te tudsz valamit? - nézett rám, mire megint megvontam a vállam

-Semmit. Írt egy SMS-t, hogy fél tízkor találkozunk, és hogy vizes lesz, úgy készüljünk, és ennyi.

-Na jó - kelt ki az ágyából, és a fürdő felé vette az irányt. Röpke húsz perc alatt el is készült, és átadta nekem a terepet. Mire kiléptem a fürdő ajtaján, James már nem volt sehol, úgyhogy átgyalogoltam a fiúkhoz a másik szobába. Az említett személy valóban ott volt, a szobában járkálva videózott. Gondolom ezt is fel akarja tolni a netre, szóval vigyorogtam, amikor felém fordult, és ráugrottam az egyik fotelra. Miután Con is felöltözött, lementünk reggelizni, hogy aztán a szálloda előtt várjuk Ceciliát. Nem hazudtolta meg magát, pontosan kilenc harminckor szállt ki a leparkoló taxiból. Már messziről láttam, hogy ma is gyönyörű, hosszú haját felfogta egy lófarokba, rövid sortja kiemelte vékony lábait.

-Sziasztok! Brad, megkaptad az üzenetet? - szegezte nekem a kérdést

-Meg, de még mindig nem értem, hova megyünk...

-Jó, ha mindannyian készen vagytok, akár indulhatnánk is. A menedzseretekkel már megbeszéltem a programot, ő lesz a sofőrünk ma.

-Jack nem jön? - kérdeztem "ártatlanul"

-Nem, nem ér rá - vágta rá kurtán, majd előreindult, és beszállt a kocsiba. Volt valami furcsa a hangjában, amit nem tudtam mire vélni. Csak nem összevesztek? Remélem. A hasonló "jóindulatú" gondolataimmal együtt becsuktam a kocsiajtót, és elindultunk. Körülbelül tíz perc után Solo leparkolt a kikötő előtt, Cecilia pedig kipattant az első ülésről.

-Megérkeztünk!

-Én azt értem, de hajlandó lennél elárulni, hogy amúgy hova viszel minket? - kérdezte Tristan kis éllel a hangjában. Nem, szerintem nem csípi a lányt..

-Hát, mára igazából vizes programokat terveztem. Jetski, búvárkodás a part mellett - nézett ránk, valami reakciót várva. Én voltam az, aki elsőként elmosolyodott, aztán bólintottam egyet. Úgy tűnik, Cecilia nem bízta a véletlenre, mert már várt ránk a bérelt jetski, Cecilia fel is terelt rá minket. Utoljára ő mászott lépett fel a "fedélzetre", majd Solo beindította a motort, és eltávolodtunk a parttól. Menet közben Cecilia mindenfélét mesélt a városról, a vízről, a vízi állatokról, és úgy vettem észre, hogy még a fiúkat is érdekelte valamennyire. Idővel oldódott a hangulat, és Cecilia ismét a koncertpróba után megismert arcét mutatta. Poénkodott, persze a saját szarkasztikus módján, kedves volt, normális volt.. A fiúkon láttam, hogy hozzám hasonlóan nem tudnak kiigazodni rajta. Ahogy ott állt mellettem, a levett pólója alatt bikinifelsőben, összefogott haját lobogtatta a szél, és épp Connor egyik poénnak szánt beszólásán nevetett, valahogy elvarázsolt. Ha ő az igazi Cecilia, akkor nem ismerek nála csodálatosabb lányt az egész világon, de vajon melyik az igazi arca? Hova tűnik a kedvessége, amikor Jack közelében van,  vagy csak a barátjáról van szó? Már megint Jack. Nélküle Cecilia teljesen felszabadult, látszik, hogy másra van szüksége.. Valakire, aki nincs rá rossz hatással. Kezdem egyre jobban gyűlölni ezt a srácot. Egy ilyen lány, mint Cecilia.. Közhelyes, de jobbat érdemel. Késő délután, vizesen, de boldogan szálltunk ki a kocsiból. Nagyon jó pihenés volt ez a nap, sikerült elfeledtetnie a koncertek előtti stresszt, Ceciliának van érzéke a szervezéshez, az biztos. Legnagyobb meglepetésemre a többiek is elégedettek voltak, sorban megölelték a lányt, majd amikor végeztek, odaléptem én is elé

-Köszönjük ezt a napot, tényleg nagyszerű volt - kezdtem mosolyogva - ha van kedved, szívesen látunk a holnapi koncerten - odahajoltam hozzá, és megöleltem, mire viszonozta azt. Alig akartam őt elengedni, ha tehettem volna, megállítom az időt, csak hogy örökké állhassak a karjaimban vele, de sajnos nem vagyok varázsló, ő pedig ellépett tőlem

-Ó, köszönöm, de nem tudok menni. Talán majd egy másikra, bár már láttam egyszer - mosolygott vissza

-Akarod, hogy hazavigyelek? Kocsival biztos nem sok idő, és még a taxira se kéne költened - ajánlottam fel, mire hirtelen elsötétült az arca

-Nem, kösz, nem kell. Inkább sétálnék - felelte hűvösebb hangon

-Ne kísérjelek el? - próbálkoztam tovább, bár tudtam, hogy esélytelen vagyok. Megint visszatért a régi Cecilia, innentől már csak menekülni lehet...

-Ne. Azt nem szeretném, egyedül akarok menni. Jó éjszakát, sziasztok! - fordult sarkon, és elindult az utca vége felé. Döbbenten álltam, a srácok szótlanul néztek engem, majd James törte meg a csendet

-Asszem téged megint ejtettek, Bradley - nem válaszoltam semmit, csak elindultam a szálloda irányába. Felérve a szobánkba leültem a fotelba, utánam jöttek a többiek is. Tristan elterült a padlón, Connor a másik fotelbe, James az ágyára feküdt le.

-Ez a csaj kattos, de minimum skizofrén, az biztos - fordult felém Con a másik fotelból

-Én se értem, és Brad, szerintem te vagy az, aki meg végképp nem érti. Egész nap halál normális volt, én már épp azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy félreismertük őt, aztán két másodperc alatt behülyült. Valószínűleg összeillik a barátjával. Jack is idióta. - közölte James a véleményét

-De nem, Cecilia nem idióta. Én nem tudom... Olyan, mintha tényleg két arca lenne, az egyiket akkor használja, amikor nincs ott se Jack, se semmi, ami vele kapcsolatos, a másik meg ez, amit nem tudok hova tenni. Ki fogom deríteni az okát, és csinálni fogok valamit, az biztos. Annyira csodálatos az a lány, meg kell értenem, miért csinálja ezt, és meg is fogom - reagáltam le a hallottakat, miközben elővettem a mobilom, hogy megnézzek rajta valamit

-Én csak annyit tudok mondani, hogy szerintem azért gondold meg, mit teszel. Nem szólok bele, remélem tudod mit csinálsz - mondta Tris egyszerűen. Már épp nyitottam a szám, hogy megköszönjem, amikor valami szemet szúrt az egyik híroldalon

-A francba - nyögtem ki, miközben rámentem a cikkre, hogy ellenőrizzem, hogy biztos jól láttam-e. De sajnos igen. A cikk a Vampsről szólt, egész pontosan rólam. És Ceciliáról. A cikkhez tartozó képek a jetskizés alatt készültek, valaki jópárszor lefotózott minket. A szöveg rövid volt, de minden benne volt, aminek nem kellett volna:

"Bradley Simpson nem csak a karrierje miatt jött volna Ausztráliába?

Négy napja, hogy említett személyünk zenésztársaival Sydneybe érkezett, hogy közel egy hónapot töltsenek itt a Meet The Vamps turné keretin belül. Úgy tűnik, Bradley egy kis nyári románcra vágyik, hisz a mai napon kaptuk őt lencsevégre egy igen csinos hölgy társaságában. Szinte az egész napot együtt töltötték, és amint a képeken látszik, elég önfeledten viselkedtek egymással. Hogy több lenne köztük a barátságnál? Nem tudhatjuk, ahogy azt se, ki a szerencsés leányzó, ám úgy sejtjük, ez nem egy egyszerű hajókázás volt... Hogy később felbukkan-e még Brad oldalán a lány, azt nem tudhatjuk, lehet, hogy az utolsó nagykoncerten már díszvendégként vesz majd részt..."

Szó nélkül átdobtam a telefont Tristannak, aki felolvasta a cikket a többieknek. Én ezt nem hiszem el! Komolyan, valami jó történik, hogy aztán hatalmas szart hagyjon maga után... Basszameg, mit fog ehhez szólni Cecilia? Solo segítségével, vagy anélkül, de mindenképp le kell szedetnünk ezt a cikket, mert ebből hatalmas botrány lesz...

07. Still a little mysterious, why she taking me serious?

-Hát ez meg mi volt?! - tért magához a csodálkozásból Tris, majd a többiekkel együtt rám meredt. Mintha én tudnám, hát kösz.

-Nekem tudnom kéne? - néztem fel, elszakítva a tekintetemet a cipőmtől, amit addig kitartóan bámultam

-Vesszek meg, ha ez Cecilia volt! - James meglepett hangja betöltötte a teret, mire én bólintottam egyet

-Engem ez a lány kiborít! Most miért volt normális, sőt, kedves, ha máskor nem az?! - ez már Connor volt

-Még jó, hogy csak téged borít ki... - morogtam, majd megfordultam, és a színpadlejáró felé vettem az irányt - Menjünk haza! Meghalok, ha egy percnél is tovább kell itt álldogálnom.

A szállodába érve a terveim szerint be is dőltem az ágyba, hogy végre kialudjam magam, de persze - mint mostanában semmi - nem sikerült. Amíg a szoba másik feléből jövő horkolást hallgattam, egyre csak az újabban kedvenc témámmá vált Cecilián gondolkoztam. Jamesnek igaza volt, ez a mai lány, aki bejött a próbára, mintha nem is ő lett volna. Kedves volt, nevetett... Nem volt bunkó és távolságtartó.. Ha nem tudnám, hogy nem így van, biztos azt gondolnám, hogy az egész színdarabot csak Jack miatt játssza, és igazából olyan aranyos, mint most volt... Persze ez hülyeség. Az első este is olyan volt, mint eddig általában, pedig ott se volt a barátja. Na igen, ez a másik téma, amin nagyon fel tudom dühíteni magam. Most tényleg, Jack?! Az érzelmi hullám miatt előjött a dacos énem, és akkor határoztam el, hogy ha kell, megveretem magam, de én nem hagyom őt nyerni. Nem adom meg neki azt az örömöt, és nem érdekel, hogy régen mekkora nagy barátok voltunk És a holnaputáni próba... Most tényleg el fog jönni? Vagy ez is csak egy szívatás, hogy kicsesszen velem? Tényleg egyedül jön?

A nagy gondolkozásba aztán belealudtam, és másnap persze megint elkéstem. A próbákon kívül semmi nem történt, amit őszintén nem is bántam. Épp eleget idegeskedtem a mai főpróba miatt, nem hiányzott még mellé egyéb meglepetés. Végre egyszer viszont azt állíthatom, hogy kialudtam magam. Na nem azért, mert a problémáim megoldásra találtak, csupán annyira meghajtottak minket, hogy erőm sem volt a gondolataimba merülni. Ami szintén nem nagy baj, mert rájöttem, hogy baromi gázul viselkedtem az elmúlt napokban, és olyan dolgokon problémáztam lányos módon, amiket máskor le se szarok. Amikor ezt elmondtam a srácoknak, kiröhögtek, aztán vadul bólogatni kezdtek. Hát kösz, de megérdemeltem. Ma végre úgy éreztem, a körülményekhez képest minden rendben van körülöttem, ezért "ünnepelni akartam". Miután lebeszéltem Solóval, hogy két nap hajtás után megérdemlünk egy kis nyugalmat, elmentünk a városba. Mivel nem sok helyet láttunk eddig, viszont Ceciliát semmiképpen nem akartam felhívni, ezért leültünk egy útba eső kávézóban, és élveztük, hogy senki nem zaklat minket. Sajnos alig volt pár óra szabadidőnk, de egy gyors regenerálódásra tökéletes volt. A bevitt koffeinmennyiségtől újra embernek éreztem magam, szóval elindultunk visszafele. Tudomásom szerint a főpróbán lesznek rajongók, de nem túl sokan, szóval előre készülnöm kellett a közös fotózkodásra. A szállodába visszaérve gyorsan letusoltam, átöltöztem, és miután tökéletesen úgy festettem, ahogy mindenki ismer, visszadőltem az ágyra, és vártam a többieket. Általában az első koncertek előtt és után döbbenek rá, hogy turnézni bizony kemény dolog. Fárasztó, hosszú, kemény, sokszor a pokolba kívánom. De szerintem megéri. Megéri, mert imádom látni a tömeget a színpad előtt, imádom hallani ahogy örülnek nekünk és énekelnek velünk, megélni, hogy elsírják magukat egy közös fotó miatt, és átélni, hogy ugyanúgy szeretik amit csinálunk, mint mi magunk. Biztos nyálasan hangzik, pedig én így gondolom. Szeretem ezt csinálni, annak ellenére, hogy sokan elítélnek érte. A legtöbb ember beképzeltnek tartja a zenészeket, holott ez csak egy álarc, mert magabiztosságot kell mutatnunk a tömeg felé. Mi is ugyanúgy lehetünk szomorúak, letörtek, depressziósak, vagy bármik. Mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint azok, akik más karriert építgetnek, csak nekünk épp ez a fontos. Nem a könyvelés, nem a jogászkodás, nem a festészet, hanem a zene. És ezen ha tehetném, se változtatnék.

-Brad, készen vagy? - kiáltott be Tristan az ajtón, mire felkaptam a fejem.

-Hogyne, mehetünk - álltam fel, majd kisétáltam az ajtón. James már odakint állt velük, úgy tűnik, tényleg el voltam bambulva. Miután lelifteztünk a hallba, Solo betessékelt minket a kocsiba, és stadionnál pedig átadott minket az őröknek. Egy-két rajongó már ott állt a főbejárat előtt, és mivel se Tris, se James nem túl alacsony ember, persze hogy feltűntünk nekik. A szokásos sikoltozás és képkészítés után elengedtek minket, mi meg bementünk, felmentünk a színpad előterébe, a függönyök mögé, és az arra kihelyezett kanapékon ülve vártunk. A kezdés előtt vagy öt perccel kiléptem a függöny takarásából, és körülnéztem. Vagy 50-60 fiatal lány (és egy-két fiú) ácsorgott a színpadhoz közel, és innentől kezdve minden jött, ahogy szokott. Beálltunk a hangszerek mögé, majd a mikrofonomba beszélve a tömeghez fordultam:

-Na, mit szóltok? Elkezdhetjük? - az egyöntetű választ követve pillantottam meg Ceciliát. Az első sorban állt, egyedül volt, és mosolygott. Igazat mondott. Eljött, és nem is hozta a koloncot. Sóhajtottam egyet, majd hátrafordulva intettem a többieknek. A tekintetemet visszahelyeztem a nézőtérre, és énekelni kezdtem.

Másfél órával később, a főpróba végén megkaptuk a tapsot, aztán jött, aminek jönnie kellett. Mind a négyen leültünk a színpad szélére, és hagytuk, hogy lerohanjanak minket. Azt se tudtam, hol áll a fejem, az egyik kezemmel szignóztam a kezembe nyomott dolgokat, a másikkal az éppen mellettem ülő lányt karoltam át, megvártam, amíg elkészült a fénykép, aztán csináltam tovább és tovább.. Szerencsére 50 ember az nem sok, elég hamar lerendeztük, és miután kivonultak a teremből, körbenéztem. Cecilia még ott volt. Türelmesen várt, arcán egy új, édeskés és bujkáló mosollyal, amit eddig még nem láttam, de abban egészen biztos vagyok, hogy nagyon tetszik..

-Te még itt vagy? - kérdeztem értelmesen, aztán elröhögtem magam

-Még véletlen se. Ez csak az asztráltestem - meredt rám, majd elmosolyodott

-Na, gyere ide mellénk! Te is kapsz egy képet, ha már kivártad a sorod - váltottam rögtön stílust, és felhúztam a színpadra. Az időközben érkezett biztonsági őrt kértem meg a feladatra, majd miután kattintott párat, visszavettem tőle a készüléket

-Ez igazán megtisztelő volt - nézett rám gúnyosan, de a hangjából kihallatszott, hogy jót szórakozik

-Még szép hogy. Van képed a híres bandával, akiért több tízezrek rajonganak? Ráadásul mind a négyünkkel egyszerre? Becsüld meg, nem lesz ilyen még egyszer - kacsintottam rá

-Feltétlenül. Majd bekereteztetem ezt a remek fotót, és kiteszem az ágyam fölé. De most én is megyek. "Kirajongtam magam" - tette idézőjelbe az utolsó mondatát az ujjaival a levegőbe rajzolva - Apropó. Holnap nincs semmi programotok, illetve, most már van. Úgy készüljetek, hogy vizes lesz - sétált ki az ajtón. Nem volt kedvem gondolkozni, azt hiszem, hogy csak egyre jobban összezavar. Mióta kedves? Mióta vicces? Mióta ilyen nem ceciliás? Jó szokásunkhoz híven a visszaút azzal telt, hogy a rajongókkal készült fotókat töltögettük fel Instagramra. Amikor a Ceciliával készült képhez értem, úgy döntöttem, azt is felrakom, majd rányomtam a szöveg hozzáadása gombra

"A legkedvencebb rajongókkal <3" -írtam a kép alá, és elmentettem. Egy frissítés alatt érkezett vagy negyven szív a képre, meg egy tucat hozzászólás, amiben a "titokzatos lány" kilétéről érdeklődtek. Gondoltam, nem lövöm le a poént, ezért elraktam a mobilomat, és vártam, hogy leparkoljunk a szokott helyen. Amint kiszálltam a kocsiból, hátrahőköltem, és legszívesebben azonnal ültem is volna vissza. A hotel előtt Jack várakozott, és elég könnyen ki lehet találni, hogy kire...

-Menjetek be, majd mindjárt megyen én is - sziszegtem Connornak a fogaim között, majd mosolyt erőltetve magamra, odasétáltam régi jó barátomhoz

-Hello, Jack! Hogy vagy? - reméltem, hogy nem azért van itt. Még tuti nem látta. Nem láthatta. Nos, nem reméltem eléggé.

-Jól, kösz. De tudod, mitől lennék még jobban? Ha mondjuk nem a csajom képével lenne tele az Instagram, ahol mindenki azt találgatja, hogy ki ez a lány, és mit akar tőletek! Azt hittem, világos voltam. Szállj le róla, Simpson, mert nem érdekel, ki vagy te, és ki lett belőled. Látom, hogy mit akarsz, és nem fogom neked hagyni. Nem tudom, feltűnt-e már, de ha nem, most szerényen közölném veled, hogy Cecilia az én csajom, és nem a tiéd. Ezen pedig nem nagyon tudsz változtatni.

-Egyelőre - csúszott ki a számon, mire rángatózni kezdett egy ér a homlokán

-Hidd el, jobb, ha felfogod. Jelenleg én vagyok a barátja. És addig bizony az van, hogy ahol ő, ott én is - fordított hátat, majd fogott egy taxit. Még néztem, ahogy eltávolodik, majd felmentem, és becsaptam magam mögött a szobaajtót. Jack az előbb úgy beszélt Ceciliáról, mint valami tárgyról. Egy opció van, mégpedig az, hogy ki kell iktatni ezt a srácot.

Díj #2, #3 és #4

Sziasztok! Amint a címből kiderült, most egy díjas bejegyzéssel érkeztem, de hamarosan új rész, addig is kitartás :)

Díj #2

A díjat nagyon szépen köszönöm TeenAgernek, és a blogjának, ami nem mellesleg az egyik legkedvencebb blogom ^^

Szabályok:

-Köszönd meg a díjat!

-Írj 5 dolgot magadról!

-Írj 5 dolgot a blogodról!

-Válaszolj az 5 kérdésre!

-Írj 5 kérdést!

-Küldd tovább!

5 dolog rólam:

-Nyáron kezdtem blogolni, bár így utólag fogalmam sincs, mi vitt rá arra, hogy publikáljam az akkori írásaimat :DD

-Felnőtt koromban is szeretnék írással foglalkozni

-Elég lusta vagyok, ezért könnyen előfordul, hogy a két blogom közül az egyikre csak havonta érkezik rész...

-Imádok aludni, holott hétköznap erre nincs sok lehetőségem(5:10-kor kelek a suli miatt)

-Novemberben leszek 15, bár néha ez nagyon nem látszik :D

5 dolog a Wannaberől:

-Két fontos szereplő is egy-egy dal alapján jött, amik az akkori kedvenceim voltak

-Az alapötletet megálmodtam, szó szerint :D

-Szeretnék minél több realitást vinni a történetbe, úgyhogy jó pár dolognak utána néztem már :D

-A bandából amúgy egyáltalán nem Brad a kedvencem (Team James 4eva'<3:D), de a történetet egyedül vele tudtam úgy igazán elképzelni, révén, hogy ő az énekes

-Egy kicsit nehezemre esik fiú szemszögből megírni a blogot, de nagyon igyekszem :D

Válasz az 5 kérdésre:

-Szerinted a bő szókincs mennyire fontos a blog írásánál?

Szerintem egy történet akkor élvezhető, ha nincs gyakori szóismétlés, szóval elég fontos. A visszajelzések szerint sajnos én is gyakran beleesek ebbe a hibába(az írások között eltelő pár órás szünetek eredménye..), de igyekszem korrigálni

-Ha bármit választhatnál, milyen sportot űznél?

Lacrosse<3

-Életed legbüszkébb pillanata?

Pfhú, akármennyire erőltetem meg magam, semmi konkrét nem jut eszembe :D

-Kedvenc bloggereid?

Sárközi Erika(Nilla), TeenAger, Zsigus János, Németh Barbi(:DD a legjobb barátnőm lol)

-Ajánlj egy blogot, amit érdemes elolvasni!

Bajban vagyok. Minimum hármat tudnék most kapásból mondani, de jó, kiválasztok egyet. Szóval.

 The Queen Bee Of Hignh School

Egy elég különleges fanfic, a szereplői híres emberek( Iggy Azalea, Dylan O'brien, Logan Lerman, stb.), akiknek szinte csak a nevük és a kinézetük egyezik, mind egykorúak, viszont a személyiségük rengeteg esetben egészen eltérő. Egy osztályt alkotnak, azon belül is klikkesedve élik a napjaikat. A háttérben nagyon is komoly témákat szólaltat meg(családon belüli bántalmazás, kirekesztés, hátrányos megkülönböztetés..), de ettől függetlenül nagyon vicces, és éltetképes szituációkat tartalmaz :D A részek már-már extra hosszúságúak(ajánlott unalmas vonatutakra, tapasztalat :D) Először én is vonakodtam elolvasni, mondván fanfic, hát még ennyi híres emberrel, eh.. Aztán úgy másfél rész után megtetszett, és azóta is csak a részeket várom:D Nagyon tetszik, szóval tényleg ajánlom mindenkinek

5 kérdés:

-Mi inspirál az írásban?

-Mennyire írsz az olvasóidnak?(Elsősorban nekik írsz, vagy magadnak?)

-Mennyire lomboz le egy-két negatív kritika?

-Honnan jött a blogod ötlete?

-Ha választhatnál egy nyelvet, amit azonnal tudnál folyékonyan beszélni, melyik lenne az, és miért?

Akiknek küldöm:

The queen bee of high school

Málnaízű te

Díj #2

A díjat nagyon köszönöm Horváth Olíviának, és blogjának :3

Szabályok:
-Írj magadról 8 dolgot.
- Válaszolj 8 kérdésre magaddal kapcsolatban.
- Írj 8 olyan kérdést, ami érdekel a másik íróval kapcsolatban.*
- Küldd el olyan bloggereknek/bloggerináknak, akiknek szívesen megismernéd a személyiségét.*
- Legyen egy link, amelyik mindig visszavezet erre a linkre.
- A *-gal jelölt részeket nem kötelező betartani

8 dolog magamról:
-Lassan kifogyok az információkból :D
-A személyiségem elég megosztó, van, aki azonnal megérti, és megkedvel, de van, aki viszont sohasem fog
-Ez a helyzet a humorommal is :D
-Szinte kényszeresen pakolgatom a hangulatjeleket a tények végére, mert itt csak így tudom érzékeltetni, hogy épp vigyorgok-e, vagy sem (:D)
-A versenyek alapján megyei 2.helyesíró vagyok, de azért sulin kívül simán összehozok gyönyörűséges helyesírási bakikat 
-Alapvetően rengeteget beszélek, de ha valaki olyannal vagyok összezárva, akit nem nagyon, vagy egyáltalán nem ismerek, inkább meg se szólalok
-Imádom a mintás vagy feliratos pólókat és a virágos cuccokat
-Mániákus körömlakkgyűjtő vagyok, van kb. 75 darab, de sose lehet elég...(bár most gél lakkom van, szóval egy időre felhagyok a festegetéssel)

8 válasz:

-Ha részt vennél egy random tánc koreográfiában, milyen fajta lenne?

Fúú, valami modern tánc

-Ha kívülálló lennél, mi lenne a véleményed a blogodról?

Hát, ezen sokat szoktam gondolkozni, őszintén nem tudom. Attól függ, hogy szeretném- e a zenekart, vagy nem..

-Milyennek látod magad?

Egy őrült, furcsa, vigyorgó, müzlimániás bunkónak :D

-Milyen könnyen adod fel a céljaid, ha akadályba ütközöl?

Hazudhatnék, de nem teszem. Sajnos elég könnyen feladom a dolgokat, nem vagyok túl kitartó... De még dolgozom rajta :D

-Mennyire ragaszkodsz az egyediséghez?

Alapvetően eléggé, de sajnos ruhák terén mostanában nem nagyon lehet egyedinek maradni :D Írás terén meg hát.. Amit írok, azt a saját fejemből ötlöttem ki, igyekszem nem sablonos sztorit kitalálni, és ha valami alapötletet ad, megpróbálom annyira átalakítani, hogy ne legyen sok hasonlóság

-Sportolsz valamit? Ha nem, mit próbálnál ki szívesen?

Nem, régen táncoltam, de szeptember óta inaktív vagyok :D A lacrosse-t nagyon szívesen kipróbálnám, bár elég béna lennék...

-Meg vagy elégedve az életeddel, vagy van valami dolog, amit hiányolsz?

Nézőpont kérdése... Egyes emberekhez képest nagyszerű életem van, de nem is tudom.. Nem tudnám biztosan megmondani, hogy hiányolok-e valamit, vagy sem, de alapvetően elégedett vagyok. Nehéz kérdés

-Milyen filmeket nézel legszívesebben?

Vígjáték, animáció, fantasy

8 kérdés:

-Milyennek látnád magad, ha egy külső megfigyelő lennél?

-Milyen személyiség vagy?

-Mennyire érdekel mások véleménye?

-Milyen lenne egy tökéletes nap a számodra?

-Milyen típusú emberekkel barátkozol szívesen?

-Mi az, ami megfog egy blogban?

-Inkább egyedül, vagy társaságban szeretsz lenni? Miért?

-Van valami, amit megváltoztatnál magadban/magadon? Mi az?

Akiknek küldöm:

Risk it all

Édes Élet

Díj #3

A díjat köszönöm szépen barátnőmnek, az Édes Életnek (mármint nem az édes élet a barátnőm, hanem aki írja :D<3 ez most hülyén jött ki)

Szabályok:

-Köszönd meg a díjat

-Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad a díjat

-Írj 12 dolgot annak a blogjáról, akitől kaptad a díjat(nem írhatod azt, amit ő írt a sajátjáról)

-Írj 12 dolgot a saját blogodról

-Válaszolj a 12 kérdésre

-Küldd tovább a díjat

-Gondoskodj arról, hogy a kép Dorothy oldalára vezessen vissza(aki esetleg nem értené a díjat)

12 dolog az Édes Életről:

-A történet egy budapesti gimnáziumban játszódik

-A főszereplő lány egy aranyos, okos, kedves lány, aki nem fél kiállni magáért, és nem épp kellemes dolgokon ment keresztül

-A történetbe könnyen beleképzelhetjük magunkat, hisz akár mi is lehetnénk a helyükben

-A jövőben rengeteg fordulathoz lesz szerencsénk(éljenek a bennfenntes infók:D)

-A blogot a legjobb barátnőm írja

-Új rész minden péntekenként érkezik

-Az egyik legjobb gimis blog, amit olvastam(nem elfogultságból, bocs :D)

-Egy csomó olyan dolog fog történni, amire senki nem számított

-A szerelem egy cseppet sem kiszámítható

-Természetesen az élet nem fenékig tejfel, amint a történetből kiderül

-Bár az író maga is trailerkészítőként dolgozik, a blog trailerje mégsem az ő munkája(az még a karrierje előtt készült :D)

12 dolog a blogomról:

-A The Vamps nevű bandáról szól

-Igyekeztem sok dolgot megragadni a valóságból, de egy-két dolgot muszáj lesz átírnom a sztori érdekében :P

-Bradnek az első pillanattól fogva tetszik Cecilia, bár a történet folyamán sokszor érzi majd úgy, bárcsak soha ne találkozott volna vele

-Brad és Jack egész kicsi koruk óta barátok voltak, egészen addig, amíg Jack a szüleivel egy másik kontinensre nem költözött

-Fiú szemszögből írom kisebb-nagyobb sikerekkel:D

-Cecilia egy ideig maga se tudja, mit érez, és melyik fiú iránt érzi 

-A banda többi tagja lelkes támogatója Bradnek, bár bizonyos dolgokat nem hagynak annyiban

-A blog a turné Sydneyben töltött egy hónapjáról szól

-Két nevet és az alapvető tulajdonságaikat egy-egy, a banda által írt dalból vettem

-Mellékszereplőként fel fog tűnni Shawn Mendes is

-A fejezetek címei mindig egy ahhoz passzoló dalszövegrészletek

-A tagok alapvetően "jó fiúk", de úgy reális, ha időnként kirúgnak a hámból...

Válaszok:

-Mennyire kedveled Andrist?

Semennyire, szerintem gyáva, hogy inkább szakít Barbival, minthogy távkapcsolatban éljenek. Jó, bizonyos szempontból meg lehet érteni, de legalább személyesen tette volna...

-Melyik fiúba szeretnél bele, ha az osztály tagja lennél?

Team Bence<3

-Mit gondolsz, Adrián és Vivi ismerik egymás valahonnan?

Bennfenntes infók ismét, jaj :D Nem mondok semmit

-Melyik lányt választanád legjobb barátnődnek?

Talán Barbit, nem tudom

-Szeretnél csatlakozni az osztályhoz?

Nem tudom, nem igazán. Jó a sajátom :D

-Szerinted mi fog történni ezek után?

Ismét nem mondok semmit :DDD

-Mit tennél Barbi helyében a fiú ügyeiben?

Mmm. Élvezném :D

-Szerinted jól tette Barbi, hogy Adriánt hívta el a "randira", vagy mást kellett volna?

Mivel Adrián még annyira se szimpi, mint Andris.... Bencét kellett volna hívnia

-Melyik lánnyal tudsz azonosulni?

Úgy igazán egyikkel se. Én szerintem 3 lány keveréke vagyok :"D

-Szerinted Andris és Barbi tud majd távkapcsolatban élni?

Kicsit elkéstem, hupsz :D

-Melyik szereplőt kedvelted meg a legjobban?

Benceeeee

12 kérdés a blogról:

-Mit gondolsz, Brad megszerzi Ceciliát?

-Mi lesz Jack és Brad "kapcsolatával"?

-Melyik szereplőt szereted legjobban?

-Melyik a legkevésbé szimpi?

-Mit gondolsz, a család beleszól majd Brad ügyeibe?

-Meddig megy el szerinted a fiú Ceciliát illetően?

-Mi lesz a banda többi tagjával?

-Mi lesz a bandával? Feloszlik, vagy megmarad?

-Ha választhatnál, kinek a helyébe csöppennél bele?

-Mit tennél, ha te lennél Cecilia helyében?

-Legyőzi-e James a pókfóbiáját a "pókok országában"? :D

-Mi lesz az új albumukkal?Sikerül nekik, vagy nem lesz elegendő daluk hozzá?

Akiknek küldöm:

Youtube-sztár

Hologram

A mi kis világunk