15. If i gotta tell you why, it's only gonna make you cry

Sziasztok! Igen, ez most egy elég párbeszédekben gazdag rész lett, remélem azért tetszeni fog, és hogy nem késtem sokat vele :) Ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után... ;) Xx Skyler

Ahogy feléjük igyekeztem, úgy borult el az agyam egyre jobban. Millió kérdés és válasz keringett a fejemben, de a legelső dolog, amit éreztem, az az volt, hogy mindenképp meg kell fejelnem Jacket, jó alaposan. Még hallottam a srácok kiáltozását, de azt is kizártam a fejemből. Nem futottam, csak egy elég gyors tempójú sétával kívántam odaállni eléjük, és beolvasni ennek a balfasznak, vagy csak betörni az orrát, hogy melyiket, azt nem döntöttem el, majd ahogy jön... Félúton járhattam, amikor Tristan utolért, megragadta a karom, és hátrafordított.

-Ne menj oda, mit akarsz?! - kiáltott rám - Ha most lekeversz neki egyet, attól nem lesz jobb, maximum Cecilia is megtudja, hogy betörted a barátja fejét, és akkor majd cseszheted!

-Eressz el, hát nem leszarom szerinted?! - méltatlankodtam, és kicsavartam a karom a szorításából - Haver, ne avatkozz ebbe bele! - emeltem fel a hangom

-De te se! - kiabált vissza

-Ha nem látnád, épp most csalja meg a barátnőjét! 

-Én értem, de te tényleg ennyire hülye vagy?! Magad ellen játszol! - kiáltott utánam csalódottan, de nem foglalkoztam vele. Egyvalamiben viszont igaza volt. Nem verhetem össze Jacket, akkor se, ha már ráférne egy kiadós verés. Egyelőre sajnos még kénytelen leszek az elegáns utat választani, de eljön még az idő, amikor megunom, és prosztó módon bemosok egyet neki. 

-Oh la la - álltam meg előttük. Egy percig féltem attól, hogy esetleg tévedek, és nem is Jack az, akit lerohanni készültem, de nem így volt. A szemében döbbenet ült, láthatóan teljesen meglepte az érkezésem, zavartan lehajtotta a fejét. A lány, akinek azelőtt elmélyülten tanulmányozta a száját, alacsony volt, alacsonyabb, mint Cecilia, és rövidebb, hullámos, világosbarna haja volt, amiben semmi, de semmi különleges volt, ellentétben a lányéval, akit szeretek(és akit Jack az imént csalt meg, khm), a pilláit rebegtetve nézett rám, aztán valami megváltozott az arcán.

-Úúúúúúúristeeeeen, te Bradley Simpson vaaaaagy! - kezdett valami éktelen visításba, és felváltva nézett hol rám, hol Jackre. 

-Öh, hát izé. Ja - meredtem rá, és esküszöm, ő volt az első rajongó, akitől elkapott a hányinger, pedig találkoztam már pár érdekes emberrel, kezdve a lánnyal, aki feldobta a melltartóját a színpadra egy amerikai koncerten...

-Jackie, te ismered Brad Simpsont?! - vinnyogott a lány folyamatosan, a fiú meg legszívesebben elsüllyedt volna. 

-Volt szerencsénk egymáshoz, igen - segítettem ki, mire Jack erőt vett magán, és sóhajott egyet, majd megszólalt

-Ööööh, kettesben tudnál hagyni minket, izé, Vivien? - kérdezte, mire majdnem megszaladt a jobb öklöm. Smárol egy csajjal, akinek még a nevét se tudja biztosan, miközben várja a barátnője. Taps. 

-Kérhetek egy autogramot, léééégysziiii! - nézett rám a lány, én pedig vonakodva, de elvettem tőle egy tollat, és aláírtam a telefontokját. Összességében ez volt a valaha volt legszürreálisabb élményem. Aláírást osztogatok egy lánynak, akivel a gyerekkori haverom, aki mára csaknem az ellenségemmé vált, megcsalta a barátnőjét, aki viszont megcsalta Jacket, pont velem, én pedig belezúgtam. Te jó ég! Miután a csaj szélesen vigyorogva elsétált, én odafordultam drága "barátomhoz", és a szemébe néztem.

-Nem szeretnél valamit mondani? - kérdeztem fenyegetően

-Neked? Véletlenül se. Semmi közöd a magánéletemhez, szóval örülnék, ha kiszállnál belőle - felelte ingerülten, és a helyzetéhez képest túlzott bátorsággal. 

-Nincs?! Nekem nem úgy tűnt, Williams! Az arcod elég nagy ahhoz képest, hogy mondjuk, nem is tudom, nem jó lánnyal csókolózol! - azt hiszem, talán elég hülyén fogalmaztam meg, indulatosan sose tudtam olyan jó szövegeket lenyomni, mindenesetre majdnem elröhögtem magam.

-Nem jó lánnyal? - Jacknek sikerült is, a képembe röhögött - Mire gondolsz? Nem tartozik rád, hogy kivel smárolok, és kivel nem.

-Tőlem adhatod a nagymenőt, de nagyobb szarban vagy, mint hinnéd! - ordítottam rá - Ha az emlékezetem nem csal, van egy barátnőd, akit Cecilia Harpernek hívnak, és két napja jöttél vele újra össze! Rémlik már valami, vagy pofozzalak fel, hátha egy erős ütés segíteni fog emlékezni?! 

-Téged mégis miért érdekel ennyire, hmm? Nehogy megpróbáld beadni nekem, hogy csak azért, mert te ekkora jószívű hős vagy, mert nem veszem be! 

-Cecilia a barátom, és ha nem így lenne, akkor se lenne semmi közöd hozzá, hogy miért! Nem vagy olyan helyzetben, hogy beszólogass, gondoltam, emlékeztetlek rá, mert úgy tűnik, mintha épp megcsaltad volna a csajodat!

-Na és aztán? Ő is megcsalt engem! - kiáltotta, mire megállt bennem az ütő. Honnan tudja...?! De ha tudja, miért nem ugrott még nekem?

-Megcsalt? Azért ne túlozz már! - szóltam vissza, remélve, hogy valami csoda folytán nem tudja, hogy kivel.

-Ő mondta, könyörgöm! Lesmárolt egy srácot valami diszkóban tegnap este! Szerinted az nem számít megcsalásnak? - hőbörgött - És különben is, te erről meg honnan a picsából tudsz?! - szaladt fel a szemöldöke

-Szerinted nekem nem mondta el?! Szerinted nem én voltam az első, aki tudott róla? Nem hozzám rohant tanácsért?! - hazudtam - Vajon honnan tudok róla, te eszetlen! A barátnőd jobban bízik bennem, mint benned! Nem fáj ez egy kicsit? - vigyorogtam megvetően

-Akkor is csókolózott valakivel! Nekem ennyi erővel nem szabad? - kérdezte emelt hangon, és pont olyan benyomást keltett, mint egy dacos négyéves. Kedvem lett volna tényleg felpofozni, vagy legalább sarokba állítani, hátha észhez tér. 

-Annyira nevetséges vagy, könyörgöm! - kiabáltam - Részeg volt, nem volt józan, rohadt sokat ivott! Soroljam még a szinonimákat, vagy megérted, hogy nem volt magánál! Te nem smároltál még részegen? Nem tudta, hogy mit csinál! És te erre, bosszúból, teljesen tudatosan lesmárolsz egy talált ribancot, aki az utadba került? Ráadásul egy rajongónkat? Azt hittem, utálsz engem, erre pont egy fanatikus lánynál végzel szájnyálkahártya-vizsgálatot? Ejnye, azt hittem, ennél nagyobbak az igényeid, mindenesetre hadd gratuláljak - tapsoltam kettőt, és a hangomból sütött a megvetés és a harag. Láttam, ahogy megfeszült a karja, de én azért még rátettem egy lapáttal.

-Hajrá, ha meg akarsz verni, itt vagyok, rajtam aztán nem múlik - nevettem rá gúnyosan - Úgy látszik, 10 év se volt elég ahhoz, hogy megtanuld, hogy a szégyent nem lehet leküzdeni verekedéssel. Ég a pofád, és most bevernél érte, hátha elmúlik? Nyugodtan, ígérem, nem fogok ellenkezni. De a dolgok nem múlnak el ennyitől. Megcsaltad a barátnődet, mert lesmároltál egy másik csajt, sőt, ki tudja, talán félre is dugtál. Viszont ezekről nem én tehetek, én csak szembeállítalak a saját dolgaiddal, amiket te csesztél el- tártam szét a karom, mire ő leengedte az övét. A homlokán továbbra is lüktetett az ér, de már legalább nem akart megverni a saját hibáiért. 

-És most mit akarsz csinálni? - kérdezte tőlem, látszólag hitetlenül, de kiéreztem a hangjából a félelmet - Rohansz, és elmondod neki, hogy aztán azonnal megkaphasd? 

-Nocsak, valaki ennyire fél attól, hogy lapátra teszik? Meghagyom neked a megtiszteltetést, hogy a szemébe nézhess, és elmondhasd neki, hogy szarsz a fejére. Ekkora magas labdát nem hagyok leesni. Mondtam már neked jó párszor, hogy tudok várni.

-Csak nehogy aztán a végén kifuss az időből - vetette oda megvetően - Emlékeztetlek rá, hogy rohadtul nem itt laksz, és hamarosan vége a kis turnédnak, utána pedig már baszhatod - röhögött ki

-Gondolod, hogy két és fél hét nem lesz elég? - vontam fel a szemöldököm - Egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy több is, mint amennyire számítottam. 

-Majd meglátjuk. - mondta, majd hátat fordított nekem, és elvonult. Egyszerre szakadt ki belőlem minden düh, feszültség, várakozás, és minden, ami felgyülemlett bennem. Elröhögtem magam, először elég halkan, aztán kész voltam, nem bírtam abbahagyni. Folyamatosan röhögve sétáltam vissza a többiekhez, akik idegesen és kérdőn néztek rám, de én még nem értem a végére. Cirka öt perc elég volt ahhoz, hogy lenyugodjak, bár azt hiszem, addigra a többieknek pont kétszeresére nőtt a vérnyomásuk.

-Jól szórakozol? - kérdezte végül Connor, idegességében egy jégkrémpálcikát rágva, én pedig megtöröltem a szemem, ami bekönnyezett a nevetéstől

-Jó, hajlandó vagy elmondani, hogy mi történt, vagy ne akarjunk róla tudni? - nézett rám Tris, James pedig úgy nézett rám, mint aki olvasni akar a gondolataimban.

-Olyan az élet, mint egy kibaszott komikus szappanopera - böktem ki, majd mivel továbbra is értetlenül néztek rám, belekezdtem a mesélésbe. 

-Szóval dacból visszacsalta. Ez kész - röhögte el magát James, belegondolva a helyzet abszurditásába. Igazából kíváncsi voltam a véleményére, mivel megcsalásból neki is bőven kijutott még régebben. Volt egy barátnője, Kirstie, aki egyszer csak megunta, és megcsalta őt. Később persze megbeszélték a dolgokat, és azóta se veled, se nélküled kapcsolatban élnek, ami azt jelenti, hogy ha ráérnek, akkor épp járnak, de ha nem, akkor meg nem. 

-Ez hülye - esett le Trisnek is - És mi lesz ezek után? - komolyodott el az az arca

-Hát, azt nem tudom. Ajánlom, hogy legyen annyi bátorsága, hogy személyesen mondja el Ceciliának, és ne nekem kelljen közölnöm ezt vele. Hogy utána mi lesz? Azt nem tudom, de valószínűleg szakítani fognak. Onnantól kezdve pedig csak rajtam múlik minden - vontam vállat, és igyekeztem ezt minél egyszerűbbnek beállítani, holott sejtettem, hogy azért ez nem pont ilyen könnyű. 

-Sok sikert, haver. Ha ennek vége, én tényleg szeretnék őszintén röhögni ezen - adott egy vállast Con

-Kösz - nevettem fel. Pár perc hallgatás után Solo kedvesen megkérdezte, hogy nem akarunk-e visszahúzni a hotelba, ha már ilyen jól kibeszélgettük magunkat. Nem volt ellenvetés, összeszedtük a deszkákat, majd némán végigültük a visszautat. A szobába érve ledobtam magam padlóra, és kérdőn néztem a többiekre.

-Pizza? - tettem fel a költői kérdést

-Pizza - ordították vissza, aztán átadtuk Jamesnek a terepet. Mindig ő rendel mindent, ez már megszokott. Amíg a vacsorát vártuk, nézhető filmek után kutattunk a tévé videótárában. Elég jól elvitatkoztunk, de amint behozták a kaját, azonnal megegyeztünk. Mondtam már, hogy az étel az első helyen áll? Éjjel kettőig filmeztünk, nekem pedig volt időm gondolkozni közben. Jack elkövette az első hibáját(a másodikat, ha úgy nézzük, hogy az első az, hogy létezik), és innentől valami meg fog változni. Az, hogy a változás milyen irányú lesz, arról nekem kell gondoskodni.