17. So let sit and watch this burn

Sziasztok! Boldog új évet mindenkinek! Nagyon-nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem az új résszel, tudom, hogy megígértem, hogy sietni fogok, és bocsánat, csak elég sok minden összejött az elmúlt hónapban, egy ideig gépem se volt, ahol írhattam volna, aztán az utolsó héten a tanárok se kíméltek, annyi időm nem volt, hogy bekapcsoljam a laptopot, a szünetben meg minimum ezer felé kellett szakadnom, de most végre van egy kis időm... :/ Azért remélem, tetszeni fog az új rész, majd jelezzetek vissza ;) Xxx Skyler

Jack néma csendben, magához képest meglepően behúzott nyakkal ült a széken, és az asztal túloldaláról is tökéletesen láttam a gyöngyöző homlokán kidagadó ereket. Megpróbáltam elfojtani a régóta kikívánkozó, rohadtul kárörvendő vigyoromat, és magamtól nem is ment volna, de James jól irányzott bokán rúgása könnyeket csalt a szemembe helyette. Egy ismeretlen számára érdekes szituáció lehetett messziről. Egy srác baromi idegesen meghúzza magát a sarokban, egyszerre két lány mered rá zavartan, másik három fiú csendben az asztalt bámulja, én pedig könnyezek, a meghatottságtól (?) Persze erről szó sem volt, de már megszokhattam volna, hogy ez a turné nagyon nem olyan, mint az eddigiek, és azt is megszokhattam volna, hogy annyira képtelen helyzetekbe keveredem, mint valami bűnrossz reality-showban.. A kínos csendet továbbra se törte meg senki, én pedig már majdnem megszólaltam, amikor Cecilia ismét felemelte a hangját.

-Jack, még egyszer megkérdezem, ki ez a lány?! - idegességében a kezével az asztalon kopogtatott, és szinte láttam, ahogy a fejében forognak a kerekek, ezerrel kombinál, biztos, hogy mindenre rájött már, csak nem akarja beismerni magának... Ahelyett, hogy örültem volna a helyzetnek, megsajnáltam a lányt. Vivien dicséretre méltó viselkedést tanúsított, mert az első kérdésnél abbahagyta a visongást, és befogta a száját, de azért láttam rajta, hogy kezd felmenni az agyvize, és fogalma sincs arról, hogy ki Cecilia...

-Ez érdekes lesz - suttogta Con nagyon halkan a szemembe nézve, és el se tudtam képzelni, hogy mi lesz ennek a végkimenetele.

-Eeeehhhh...- Jack megköszörülte a torkát, és látszott, hogy nagyon gondolkozik valami hihető alibin - Cecilia, ő itt Vivien, az egyik ööö... az egyik barátom.

-Barátod, mi? - Cecilia szemében olyan düh égett, hogy szerintem képes lett volna puszta kézzel kitekerni mind Jack, mind Vivien nyakát.

-Igen, öhm... Egy ideig egy helyen dolgoztunk, akkor ismerkedtünk meg. Még nyáron... - blöffölt - Vivien, ő itt Cecilia, a barátnőm - küldött Viviennek egy átható pillantást, amitől a lány szeme kikerekedett, de inkább lenyelte, amit először mondani akart

-Ő a barátnőd...? - kérdezte halkan

-Igen, az vagyok - mondta Cecilia továbbra is indulatosan - És te? Minek köszönhetjük a látogatást? Hol ismerted meg Jacket? Sokat találkoztatok? Jack, hogyhogy sose meséltél róla? 

-Háát. Egyik nap összefutottunk Jackkel a parkban, és most is megláttam, hogy itt ül az étteremben.. Meg reméltem, hogy bemutat a fiúknak, ha már ilyen jóban vannak...

-Jóban vannak? Tessék? - Cecilia felvonta a szemöldökét, és kérdőn nézett a barátjára. Az inkább nem reagált semmit, csak odafordult Vivienhez

-Nos, Vivien... Bradet már ismered... -kezdte, mire Cecilia felkapta a fejét, és ezúttal rám nézett nagyon csúnyán

-Te ismered a csajt?! Mindjárt megőrülök, komolyan.

-Hát az túlzás, de ezt különben se most kéne... -motyogtam

-...A többiek pedig.. Ő ott Connor, ő Tristan, ő pedig James - sorolta a neveket Jack

-Mármint én vagyok Tristan, ő pedig James - javította ki sértetten Tris, Jack pedig kissé beégett. Hát, inkább nem mondok semmit, csak ő lehet ekkora surmó, hogy még a neveket se tudja megjegyezni... Látszik, tényleg öribarik vagyunk. Cecilia szegény, látszott rajta, hogy nagyon nem érti az egészet, nem tudta, hogy most kéne-e gyanakodnia, vagy sem, de azért megtartotta a számomra már jól ismert, hideg tekintetét, és folytatta Vivien és Jack méregetését, de ezúttal időnként rám is küldött egy-egy alapos pillantást. 

-Nagyon örülök, hogy megismertelek titeket - Vivien egy varázslatos mosolyt ragasztott az arcára, ami leginkább vad vicsorgásnak hatott. Connoron látszott, hogy elöltötte az iszonyat, Tris kikerekedett szemekkel bámult a lányra, Jameset meg szerintem elfogta a hányinger. Ideje volt véget vetni az egész szituációnak, úgyhogy kotorászni kezdtem a kabátzsebemben, és kihalásztam három, kissé gyűrött autogramkártyát. 

-Izé, tessék, tartsd meg - nyomtam a kezébe, mire remegni kezdett, és bekönnyezett a szeme

-Úristen, köszönöm szépen - motyogta meghatottan, mintha legalábbis a kezét kértem volna meg

-Vivien, nem akarok rosszindulatú lenni, meg semmi, de éppen ebédelnénk, örültünk a látogatásnak, majd még biztos összefutunk valahol.. - sziszegte Jack, és úgy tűnt, kezd visszatérni a hangja

-Jó, persze, köszönöm szépen, az nagyon jó lenne - vigyorgott, majd intett egyet - Sziasztok! - majd kisétált az ajtón. A helyzetnek látszólag vége volt, de mindannyian tudtuk, hogy minden csak most kezdődik igazán. Tíz percig egyikünk sem szólt semmit, a fiúknak viszonylag hamar átkapcsolt az agyuk, és tovább zabáltak, de se Jack, se Cecilia nem evett egy falatot se, mindketten csak a villával piszkálták az ételt. Cecilia magában tovább pattogott, és agyalt, Jacken pedig szabályosan látszott, ahogy elönti a megkönnyebbülés. Ennyire azért nem lehet hülye, hogy ennyire nem ismeri a nőket, pláne a saját barátnőjét, vagy én nem tudom, de reméltem, hogy annyi esze még maradt, hogy fejben továbbgondolja az egész hazugságot, amivel be akarja etetni a lányt, mert Cecilia nem fogja ennyiben hagyni, az biztos... Eltelt még öt perc, már lassan én is végeztem a kajálással, amikor Cecilia felnézett a tányérjából, és visszafordult a barátjához

-Szóval egy régi barátod, igaz? Semmi több? - faggatta, nekem pedig elegem lett abból, hogy folyton igazam van. Valaki fizethetne is érte, mert ez így annyira nem buli. Jacket láthatóan meglepte a hirtelen támadás, de összeszedte magát, és válaszolt.

-Igen. Mmm. Még nyáron dolgoztunk együtt abban a kis vegyesboltban, tudod... 

-Nem, nem rémlik semmi... - felelte 

-Ne drámázz már! Három hetet dolgoztam ott, hogyne tudnád, mielőtt nyaralni mentünk! - Jack megrázta a fejét, én meg fejben kombinálni kezdtem. Ezek már több éve együtt vannak, de hogy nyaralni is voltak? Nem volt kedvem belegondolni, hogy ez mit jelenthet. 

-Ja, aha. Most már tudom. És miért nem meséltél róla soha? Nagyon érdekes lánynak tűnik... Biztosra veszem, hogy jól kijöttünk volna - mondta enyhe gúnnyal a hangjában

-Cecilia, mitől lettél most sárkány? - kérdezte Jack fennhangon, mire összevontam a szemöldököm. Az igen! Asszem a srác összekapta magát, a végén még ő fogja lecseszni a barátnőjét a jogos kérdezősködésért.

-Minek neveztél? - kapta fel a vizet a lány, mi négyen a fiúkkal pedig kezdtük élvezni a műsort.

-Miért akadtál ki? Minek kellett volna mesélnem róla? Te talán mesélsz mindenkiről, akivel valaha találkoztál? Miért nem mesélsz akkor rögtön minden egyetemi csoporttársadról?! Ennyi erővel...  

-Oké, jogos. De te, Brad, te honnan ismered a lányt? - ugrott nekem, mire halványan elmosolyodtam. Most akár elmondhatom a teljes történetet is... Jack megajándékozott egy gyilkos pillantással, nálam van a jelképes hatalom. Végül aztán meggondoltam magam, sokkal érdekesebb, ha majd máshogy tudja meg.

-Nem olyan rég a fiúkkal egyik délután kimentünk deszkázni az egyik parkba, és ott futottam össze Jackkel, aki meg nem sokkal előtte Viviennel. Ott találkoztam vele. Ennyi - vontam vállat pókerarccal

-Szuper. Nagyszerű. Értem. Akkor ennyi. Mindenki jóllakott? Mert akkor mehetnénk is - nézett körbe Cecilia. Összeszedtük magunkat, kicsengettük a pénzt a pincérnek, és elindultunk. Cecilia vissza akart kísérni minket a hotelhez, szóval arrafelé kanyarodtunk, és a jó fél órás sétát beszélgetéssel töltöttük. Mármint én meg Cecilia. Persze ő közben végig Jack kezét szorongatta, aki néma csendben sétált mellette, Tris, James és Connor pedig leghátul csevegtek. Amikor odaértünk, megálltunk a parkolók előtt, és búcsúzkodni kezdtünk. Meglepő módon Ceciliától nem csak én, hanem a többiek is egy-egy ölelést kaptak búcsúzóul, amin mondjuk rendesen meg is lepődtek, ha nem jobban, mint Jack, aki majd' megőrült, amikor látta, hogy a barátnője végigölelget mindenkit. Amíg Cecilia a fiúkkal volt elfoglalva, én odaléptem a barátjához, és egész halkan megjegyeztem:

-Most nem mondtam el az igazságot, hidd el, pár nap és rájön máshonnan. Valószínűleg magától, mert te biztos nem fogod bevallani neki - mondtam megvetően - De hidd el, ő okosabb, mint hinnéd - fordítottam neki hátat, és visszasétáltam a többiekhez. Cecilia engem hagyott utoljára, és én is alaposan megszorongattam őt, beszívva a hajának édes illatát.

-Terveztem még egy-két dolgot, szóval nyugodtan hívjatok, ha netán unatkoznátok a napokban - mosolygott, és leintett maguknak egy taxit. 

-Hát, öregem, te egyre mélyebbre ásod magad a szarban - közölte egyszerűen Connor

-Mondtam már, hogy ne félts. Két napot adok neki, és rájön magától. Ismerem már annyira, hogy nem éri be ennyivel.. - feleltem, és belöktem a hotel ajtaját - Szerintem rendezzünk PS-maratont ma este - vigyorodtam el, lepacsiztam a többiekkel. Két nap múlva meglátjuk, mi lesz a végkimenetel.